2011. augusztus 29-én Miskolcon elhunyt a nagymamám, Mészáros Sámuelné Nagy Klára (1934-2011). A halála előtt néhány nappal kapott egy agytrombózist és kómába esett, többé már nem tért magához, csupán akkor adott életjelet, amikor Nagyapám elbúcsúzott tőle; akkor megszorította a férje kezét.
A nagymamám az esküvőjén Miskolcon 1958. augusztus 9-én
Nagymama 1934. február 18-án született Miskolcon és 24 évesen ment hozzá a nagyapámhoz. Nagymama idén nyáron agyvérzést kapott, de az állapota stabilizálódni látszódott; többször látogattam meg a kórházban és meglepően jól volt a körülményekhez képest. Augusztus 9-én a kórházban köszöntötte fel Nagyapa az 53. házassági évfordulójuk alkalmából.
A nagymamám volt az egyik legcsodálatosabb nő, akit valaha ismertem; a legbátrabb és legkitartóbb asszony volt, akivel valaha találkoztam. Születésem napjától kezdve nagyon sok időt töltöttünk együtt, az unokájáért a tűzbe ment volna.
Anya után Ő állt hozzám a legközelebb, váratlan halála felfoghatatlan számomra. Emléke örökre a szívemben fog élni, sosem fogom elfelejteni azt a sok jót, amit értem tett és azt a sok szeretetet, amit kaptam tőle.
Az utolsó közös képem a nagymamámmal (Miskolc, 2011. március 11.)
Mészáros Márton blogja 
2011. szeptember 7. - 16:28 |
Kedves Márton! Fogadd a részvétemet ismeretlenül is, a leírásod alapján a nagymamád egy csoda lehetett. A kép is erről tanúskodik, látszik mennyire szeretitek egymást. Büszke lehetett rád, légy erős!
2013. november 22. - 08:38 |
Kedves Márton!Őszinte részvétem a drága nagymamád miatt, remélem azóta már enyhült a fájdalmad. Nekem 2 hónapja halt meg imádott nagymamám és egyelőre nem tudom feldolgozni. nem tudom mennyi idő lesz, lesz e egyáltalán enyhülés. A hiánya egyszerűen megőrjít…