Mészáros Márton blogja

Most már elérkezettnek látom az időt arra, hogy megosszak egy olyan verset, amelyet még idén tavasszal írtam. Nem tartozom magyarázattal vagy felelőséggel a műveimért, de kénytelen vagyok leszögezni, hogy nincsenek sötét gondolataim annak ellenére, hogy műveimben gyakran foglalkozom a halállal. Az utóbbi időben sok dicséretet kaptam a verseimért, de szinte mindegyik kritika szóvá tette, hogy kevesebbet kéne foglalkoznom az elmúlással.

Mészáros Márton: Relikviák

Csövek lógnak ki belőlem,
bármi történhet már felőlem,
lelkem már szárnyal a levegőben,
életem fénye már lemenőben.

Azonban van valami, ami még itt tart a Földön,
pedig számomra ez már csak börtön,
s minden nap könyörgöm, legyen már vége,
annak, ami minden nap itt van a fejemben s szívemben.

A visszhang,
az emlékek maszkja az,
azoké az emlékeké, amelyeket elfelejtenék örökre,
és azoké, amelyekre emlékeznék mindörökre.

Budapest, 2011. május

Ismeretlen szerző műve illusztrációként Mészáros Márton: Relikviák című verséhez

This entry was posted on 2011. október 15. at 16:00 and is filed under Írások, Média. You can follow any responses to this entry through the RSS 2.0 feed. You can leave a response, or trackback from your own site.