Mészáros Márton blogja

Mészáros Márton: Családmodell

Húsz év körüli lány kecmereg ki fáradtan az ágyából. Az otthona éppolyan sivár és üres, mint a lelki világa. Nem ő a szorgalom mintapéldánya, de lakása mégis rendezett. Muszáj is annak lennie, a munkája megköveteli az ápoltságot. A szoba világos, szépen felújított. A környezet viszont annál hangulatrombolóbb, az ablakból kinézve nem látni mást, csak a vasúti pályaudvar síneit és az ott várakozó vonatokat.

Melinda bágyadtan kenyeret próbál szelni magának, de megcsúszik a keze és elvágja az ujját. A telefon a hibás. A dohányzóasztalon álló hordozható telefon szólalt meg. Ismerős szám villog a kijelzőn. Melindát a főnöke keresi. Miközben a lány éppen azon bosszankodik, hogy csupa vér lesz az egész konyha, papírt és tollat keres, hogy felírhassa a mai feladatát. Egy fecnit halász elő valahonnan és ráfirkant egy címet és időpontot. Este hétkor a város egyik legelitebb szállodájában kell lennie, munkaruhában. Az anyagiakról is esett szó, de a részletekről csak a nap végén tájékozódhat.

Leteszi a telefont. Meglepi a szokatlan csend, amit most hall. Máskor mindig hangzavar van nála; vagy a tévé, vagy a rádió megy, de ha éppen nem ezek szólnak, akkor telefonál, vagy hallgatja az utca zaját. Mennyi lehet az idő, ötlik fel benne a kérdés. Nincs órája, ezért a mobiljában nézi meg a pontos időt. Hat óra lesz tíz perc múlva, mutatja a digitális kijelző. Most eszmél csak fel, de hiszen ő átaludta az egész napot. Melinda leheveredik az oly sokat látott díványra és gondolkodni kezd, hogy mit is művelt az éjjel? Nem tart soká, mire rájön, hogy egy férfivel hancúrozott órákon át. Már minden tiszta, csak a férfi arca homályos. Akárhogy gondolkozik Melinda, nem jut eszébe az úriember arca, aki ezen az éjjelen magáévá tette. Arra viszont emlékszik, hogy a férfinek igazán bódító illata volt és hogy a menyasszonyáról mesélt neki, aki körülbelül egyidős lehet vele. Melinda egészen tisztán emlékszik vissza azokra az időkre, amikor az apja megcsalta az anyját, még akkor amikor a menyasszonya volt. A lány szíve tele van fájdalommal még most is, ha szóba kerül az édesapja. Eltelhet bármennyi idő, ő nem feledi, hogy az apja milyen csúnyán elbánt vele és az anyjával annak idején. Számára nem létezik apa. Az apja olyan sebet ejtett rajta gyerekkorában, amely még ma is sajog, ahányszor rá gondol a lány.

A nő valami motoszkálást hall a fürdőszobából. Gyorsan kiszalad, de nem talál semmit. Minden a helyén van, csak a fogkrémes tubus esett ki a szekrényből. A fogkrém felvétele arra ösztönzi Melindát, hogy éppen itt lenne az ideje, hogy elkezdjen készülődni. Levetkőzik és meztelenül áll meg a tükör előtt. Amint pucér testét nézi a tükörben eszébe jut, hogy egyszer hozzá is bekopogtat majd a változás szele és egy napon az idő az ő testét is alaposan átrendezi. A lányt elkeseríti a tudat, hogy nem különb a többi halandónál és ő is ugyanúgy megfog öregedni, mint az összes többi nő.

A tükör előtt állva visszaemlékszik, hogy bizony neki volt dolga olyan ügyfelekkel is, akik szemérmetlenül végigmustrálták testének minden porcikáját az aktus előtt. Melinda elviseli, hogy idegen férfiak tapogassák, fogdossák, és azt tegyenek vele, amit csak akarnak, de azt nem tűrte soha, hogy valaki alaposan megbámulja.

Melinda nem állt sokat a fürdőszobában, felöltözött, kisminkelte és beillatosította magát, majd elhagyta a lakását. Esett a hó, amikor megérkezett a hotel elé. A miniszoknyája és a legkihívóbb ruhája volt rajta, éppúgy öltözött fel, ahogy a főnöke kérte. A 208-as számú szoba előtt állt, amikor kinyílt az ajtó.

Nagy tokájú, kövérkés ember állt szembe vele. A férfi nem volt már fiatal, olyan hatvan évesnek saccolta Melinda. Szemeiben a vágy forró tüze égett, amely undort váltott ki benne a férfi iránt. Erőltetett vigyorral beinvitálta a lányt a szobába és egyből rátért a lényegre. Vadul csókolgatni kezdte a lány nyakát, Melinda nyaki ütőerei megrándultak és kemény, heves fájdalmat érzett az ereiben. A férfi az ágyra döntötte a nőt, majd ujjai hegyével megérintette a nő combját. A lány engedelmeskedett és hagyta, hogy az öregúr kedvére játszadozzon vele.

A lány már megszokhatta, hogy nap, mint nap a testéből él. Éppen ezért, a szexiparban eltöltött évei miatt már nem tudta érdekelni, hogy kivel és mennyiért bújik ágyba. Gépiesen tette a dolgát minden este nem törődve a kuncsaft valódi énjével.

Este hazatérve a szobájába egy levél várta Melindát. Egy képeslap volt, amelyet az apja írt neki. Az üzenetben az állt, hogy az édesapja ma hajnalban fog megérkezni a városba és annak a szállodának a 208-as szobájában fog megszállni, amelyben ma a lánya járt. Melinda lerogyott az ablak melletti székre és kibámult az ablakon. A levél nesztelenül hullt ki a keze közül s némán landolt a szőnyegen. A lány ziláló szívvel nézett ki az esőbe és sírva hallgatta a vonatok távoli zakatolását. Az ablakon alig lehetett kilátni az esőcseppek miatt, a kéjhölgy mégis látni vélt az egyik peronon egy kislányt, aki éppen az apját búcsúztatta.

Melinda még egy óráig ülhetett az ablak előtt, de képtelen volt feldolgozni, hogy lefeküdt a saját édesapjával. Nem hibáztatta magát, elvégre honnan is tudhatta volna, hogy az a férfi, akivel ma volt, az apja. Négyéves volt, amikor legutoljára találkozott az apjával, az anyja pedig sohasem beszélt róla. Azzal ámította magát, hogy ha látott volna képeket róla, akkor esetleg felismeri, hogy az illető nem egy hétköznapi ügyfél, hanem az apja. De mivel húsz éve nem tartotta a kapcsolatot a férfival és még csak képeken sem látta az apját, megpróbálta elfogadni a dolgot, mondván, ami megtörtént, azon már nem lehet változtatni. A fájdalom belülről kezdte el őrölni a lányt, ám ő erős maradt és képes volt egy újabb hibával élni. Egy olyan kitörölhetetlen hibával, amelyet ezúttal ő követett el. Igaz, az akaratán kívül.

Amint azon az esős napon az ablakon kinézve gondolkozott, eszébe ötlött egy régi közmondás, miszerint ha egy úrinő nemet mond a férfinak, akkor esetleg hagyja magát, ha talánt mond, akkor abból lehet valami, viszont ha egyből igennel felel, akkor az a nő biztos, hogy nem úriasszony. Melindában csak most, az apjával való találkozás után tudatosult, hogy azáltal, hogy évekkel ezelőtt hivatásának választotta a prostitúciót ő is éppolyan lett, mint azok a nők, akik miatt elítélte apját.

2011. október 22.

Mészáros Márton rajza a Családmodell című novellájához (2011. október 22.)

This entry was posted on 2011. október 22. at 16:01 and is filed under Írások. You can follow any responses to this entry through the RSS 2.0 feed. You can leave a response, or trackback from your own site.