Steven Soderbergh rendező valami olyan filmet szeretett volna alkotni a Fertőzéssel (Contagion), amelyet nem tudunk elfelejteni hosszú ideig. És sikerült is neki; nehéz elfelejteni egy ilyen rossz filmet, amiben ennyi jó színész játszik.
Hollywoodban nem minden nap készülnek filmek halálos vírusokról, országokat megtizedelő fertőzésekről, azonban ezúttal láthatjuk, hogy mi is történne a Földünkön, ha felütné a fejét egy ilyen hatalmas járvány. A történet több szálon fut, egy Kínából hazatérő családanyának és fiának a halála a nyitójelenet és idővel újabb érdekes karakterek bukkannak fel, akik valamilyen szinten kapcsolatban állnak a vírussal.
A történet túlságosan monoton ahhoz, hogy részletesebben írjak róla. A film érdekesen indul, izgalomban tartja a nézőt, azonban fél óra elteltével elvesz a részletekben és már nem képes lekötni az embert. A Fertőzés alapvetően mozifilm, mégis Soderbergh dokumentumfilmes jegyekkel tarkította, amelyeknek pozitívuma és negatívuma is van, ugyanis hol vontatottabbá, hol érdekfeszítőbbé teszik a történetet.
A rendező nagyon ügyelt a szereplőgárdára, elismert és tehetséges színészeket válogatott össze úgy a legkisebb szerepekre, mint a legnagyobbakra. Matt Damon, Jude Law, Kate Winslet, Gwyneth Paltrow, Laurence Fishburne és Marion Cotillard az a név, ami moziba csalja a nézőket. Egyenként. De ha ők hatan együtt játszanak egy filmben, akkor teljesen mindegy, hogy mi is az a film. Az ő nevük tömegeket vonz a mozikba. Annak ellenére, hogy ennyi Oscar-díjas és Oscar-jelölt színész játszik a filmben, a szereplők közül vannak olyanok, akiknek tényleg csak egy nyúlfarknyi szerep jutott. Szegény Gwyneth Paltrow már a film elején meghal, mégis többet van a vásznon, mint a nála fényévekkel tehetségesebb Marion Cotillard. A francia színésznő egy semmitmondó karaktert kelt életre, meglepő számomra, hogy egyáltalán elvállalt egy ilyen kis szerepet. Az általa megszemélyesített karaktert nyugodt szívvel ki lehetett volna hagyni a filmből.
Matt Damon esetében mindig azon kapom magamat, hogy csak én vagyok az egyetlen, aki nem bírom ezt a hapsit. Az egy dolog, hogy túlságosan rossz színész ahhoz, hogy olyan jó filmekben játszhasson, mint amelyek a filmográfiájában vannak, de mindezek mellett ellenszenves is. Nem tudom, hogy az ő hibája, vagy a rendezőé, de már kínosan életidegen az alakítása abban a jelenetben, amelyben az orvos közli vele, hogy meghalt a neje. Egyébként is az egész filmben övé az egyetlen súlytalan alakítás.
Kate Winslet és a bloggert alakító Jude Law jelenléte viszk el a hátán az egész filmet, kettejük alakítása igazán jó. Jude Law tulajdonképpen abban a jelenetben bizonyítja be, hogy mennyire jó színész, amikor a televíziós interjú közben vitatkozni kezd Laurence Fishburne által megszemélyesített férfival. Winselttől pedig már megszokhattuk az erőteljes és hiteles alakításokat. A film legnagyobb bölcsességét pedig éppen az ő szájából halhatjuk; az emberek nem is tudják, de naponta több ezerszer érnek az arcunkhoz. Figyelembe kellene venni az általa megformált doktornő tanácsát: el a kezekkel az arcunktól!
Ha keresnénk, sok kivetnivalót találhatnánk a filmben. Példának okáért csak egyet említenék, nagyon gyanús volt, hogy nem szólt a fáma egy olyan betegről sem, aki túlélte volna a fertőzést. Pedig olyan világméretű járvány nincs, amiben a Föld teljes lakossága elpusztulna. Minden súlyos betegségnél vannak olyanok, akik túlélik a halálos kórt. A filmben az egyetlen ilyen ember a blogger volt, de róla kiderült, hogy hazudott.
A film végét nagyon elnagyolták, de tulajdonképpen ezen már nem is akadhatunk fenn azok után, hogy már a közepén elkezdett lankadni az érdeklődésünk Vajon van ennek a filmnek mondanivalója? Biztos, csak nehéz rájönni. Azt mindenesetre megjegyeztük, hogy legközelebb nem kell feltétlenül elhinni, hogy jó filmmel állunk szemben, még ha egy tucat élvonalbeli színész is játszik benne.
A Fertőzés (Contagion) című film plakátja
Mészáros Márton blogja 
Hozzászólás