A Guardista (The Guard) egy írországi kisvárosban játszódik, ahol egy nihilista, sajátos humorérzékkel megáldott őrmester kalandjait követhetjük figyelemmel. Az ötvenes éveit taposó Boyle őrmestert egyáltalán nem érdeklik a rendőri feladatai és a városban felbukkant nemzetközi kokaincsempészek sem, helyette inkább kurvázik és iszik, vagy ha kedve éppen úgy tartja, akkor a beteg édesanyjához juttat be alkoholt a kórházba vagy éppen terroristáknak ad el fegyvereket. A rasszista férfi inkább a földi örömöknek hódol mindaddig még társául nem szegődik egy fekete FBI-ügynök az Egyesült Államokból. Az anyja halála után Boyle-ban előtörnek a rendőri ösztönök és új társa segítségével üldözőbe veszi a drogcsempészeket.
A film rendezője és forgatókönyvírója az Erőszakikat (In Bruges) jegyző Martin McDonagh ír rendező öccse, John Michael McDonagh. A Guardista az első filmje John Michael McDonaghnak, és az alkotás az idei Berlini Filmfesztiválon díjat kapott a legjobb elsőfilm kategóriában.
Boyle őrmestert a hollywoodi sikerfilmek mellékszerepeiből ismert ír karakterszínész, Brendan Gleeson kelti életre, társát pedig Don Cheadle amerikai színész alakítja. Kevesen tudják Gleesonról, hogy csak harmincnégyévesen fordult a színészet felé, előtte testnevelést, ír nyelvtant és irodalmat oktatott egy általános iskolában.
A Guardista egy átlagos film lenne, de a beköpések, a cinizmus és a poénok nem teszik azzá. Sőt, a film magas színvonalú teljesítményt igényelt az alkotóktól, a rendező-forgatókönyvíró szemmel láthatóan nagyon kitett magáért, akárcsak a mocskos szájú zsarut alakító Gleeson is.
A merevebbeknek jószívvel sem tudom ajánlani ezt a filmet, viszont, azoknak, akik egy kis fekete humorra vágynak, mindenképpen meg kell nézniük. Garantáltan nem fogják megbánni, hogy beültek A Guardistára, mégha a film címe enyhén bugyuta, a történet pedig néhol vontatott.

2011. november 13. - 21:01 |
Márton… Nagyon megtisztelne, ha szerény társaságomban nézné meg ezt a filmet. Hihetetlen nemi vonzódásom támadt Ön iránt, amikor a beszámoló végére értem. Szeretném, ha kezemet kezébe tehetném, amikor a film izgalmassá válik, és vállához bújhassak, ha megijedek… Hogy kezemet combjára csúsztassam, ha a helyzet úgy engedi. Nos, kedves Márton, Ön benne lenne ebben a romantikus kis szituációban? Vagy ódzkodik tőlem? Kérem jelezzen vissza mihamarább!
Fruzsi K.
2011. november 13. - 21:28 |
Ez aranyos! Szeretem a humoros embereket! 😉
2011. november 14. - 13:23 |
Kedves Márton én most nem poénkodni szeretnék, csak gratulálni az írásaiért. Az interjúi mindignagyon tetszenek és a filmkritikák is.