Tavaly úti célom Dubaj volt. Itt töltöttem a téli szünetet, az Egyesült Arab Emírségek legnépesebb és második legnagyobb városában. Nyolc nap alatt alaposan feltérképezhettük a Közel-Kelet drágakövét, ezt az építészeti remekművekkel kirakott színpompás, gigantikus ékszert.
Az Emírségek hét emirátusból áll, ezek közül Dubaj és Abu-Dzabi a legismertebb. Dubaj bevételeinek már csak néhány százalékát adja az olaj, azonban ennek ellenére továbbra is a Közel-Kelet leggazdagabb helye, ahol az életszínvonal elképesztően magas. Mi sem bizonyítja ezt jobban, minthogy mindenhol luxusautókat és gigantikus építményeket látni. Pompa és gazdagság vesz körbe mindent.
Az első dolog, ami feltűnt, hogy ebben a városban már korahajnalban világos van. Csak ezek után állapítottam meg, hogy Dubaj valóban a világ egyik leggyorsabb ütemben fejlődő városa; híres gazdagságát is megtapasztalhattuk miután landolt a gépünk. A helyi lakosoknak saját repterük van, a külföldi turistáknak pedig építettek egy másikat. Nehogymár konfrontálódniuk kelljen szegény araboknak.
Minden annyira modern, hogy az összes érkező utasnak át kell esnie több átvilágításon és vizsgálaton, ezek közül az eye-scan elnevezésű pupilla szkenner vizsgálat a legérdekesebb. Tömött sorokban állsz a repülőtéren több tucat idegen turistával, amikor szép lassan a sor elejére kerülsz, ahol fehér burnuszt viselő helyi hivatalnokok lepecsételik az útleveledet és felszólítanak, hogy nézz a kamerába. Egy szempillanat alatt elkészül a sztárfotó a szemünkről, és már kelletlenül vissza is adják a papírjainkat. Mint megtudtuk, ezért az igazán megterhelő, két angol szó tudását igénylő, pecsételős munkáért kapnak a helyiek havi 1,8 millió magyar forintnak megfelelő összeget. Dubajban még az utolsó taxisofőr is „milliomos”, persze könnyű úgy meggazdagodni, hogy a magas fizetések mellett az állam fizeti a rezsi összegének 70%-át.
Külföldön előszeretettel nézünk várost, bár a tengerparti pihenésre is szánunk időt, hiszen alapvetően kikapcsolódni érkeztünk. Dubaj a maga hatalmas méreteivel kész labirintus, ezért többször is bementünk a város szívébe, hogy végre a saját szemünkkel is megláthassuk azokat az elképesztő épületeket, amikről híres. Senkit sem szeretnék untatni a nyaralásunk részleteivel, ezért szép sorjába veszem azokat a látnivalókat, amiket érdemes megtekinteni.
Ha valaki Dubajba tart, érdemes elindulni minimum egy órával előbb a tervezettnél, mert a város be és kivezető útszakaszain minden reggel és este forgalmi dugó nehezíti a közlekedést.
A Burdzs al-Arab (nyersfordításban az Arabok tornya) volt az első épület, amit megtekintettünk Dubajban. Ez az 1999-ben átadott épület a világ egyik leghíresebb és egyben a legdrágább hotelje, mindezek mellett a világ első hétcsillagos szállodája is. Érdekesség, hogy a 321 méteres magasságával a világ legmagasabb szállodája, az utóbbi évtizedben pedig Dubaj új arculatának vált szimbólumává.
A világ egyik legdrágább szállodája, a Burdzs al-Arab (Arabok Tornya), 2011 december (Fotó: Mészáros Márton)
Az igazán magas épületeket még csak most következnek: itt annyi a felhőkarcoló, mint Amerika nagyvárosaiban. Jelenleg még folynak a Végtelenség-torony (Infinity Tower) építési munkálatai. Az előrejelzések szerint a 300 méternél magasabb épületet 2012-ben fogják átadni, a belsejében pedig lakások lesznek. Dubajban egyébként kétféle lakások vannak; az, amiket megvehetsz és az, amelyeket csak bérelhetsz vagy kiadhatsz. Dubaj városában az égig érő, kész épületek között elvétve láttunk egy-egy még építés alatt álló felhőkarcolót. Ilyen a 23 Marina is, amely elkészülve a világ második legmagasabb lakóépülete lesz a szintén épülő Princess Towert követve a legmagasabb épületek listáján. Az egymással szembeforduló Ikertornyok megtekintése után a Mall of the Emirates elnevezésű bevásárlóközpontot is szemügyre vettük. Magában az épületben többek között mesterséges sípálya is található. Délután elhaladtunk a dubai Dzsebel Aliban található reptér mellett is, amely a 2010-es átadása óta a világ legnagyobb repülőtere.
A Pálma-szigeteken, vagyis ezeken a pálmafát formáló mesterséges szigeteken is jártunk. A szigeteken neves szállodák és luxusvillák sorakoznak, ezek közül a legismertebb az Atlantis szálloda, amelynek az avatóünnepségét 2008-ban tartották. A luxusszálloda európai átlagfizetéssel rendelkező dolgozók számára egyszerűen megfizethetetlen. Sőt, az említettnél jóval szerényebb szállodákat sem tudnak megfizetni, nemhogy Dubaiban, még itthon sem. Csak példának okáért, 18 millió liternyi vizet hasznosító akvaparkja van, ahol a hotel vendégei delfinekkel úszhatnak. Az Atlantis egyébként az al-Arabhoz hasonlóan a világ egyik legdrágább luxusszállójának lett kikiáltva. A Pálma-szigetek mintáját követően a dubaji kormány megkezdte a Világ-szigetek néven ismert szintén mesterséges szigetcsoport építését. A még építés alatt álló szigetek a világ földrészeit fogják megformálni.
Felhőkarcolók Dubajban, 2011 december (Fotó: Mészáros Márton)
Dubajban mondhatni „féldiktatúra” van, de ez nem újdonság az arab világban. Gondolom, az már senkit sem lep meg, hogy a jelenlegi uralkodónak, Mohammed Bin Rásid Ál Maktúm sejknek, az Egyesült Arab Emírségek miniszterelnökének szinte minden szállodában és kormányzati épületben, de még az utcán és a piacon is kint van az arcképe. Elvégre, miért is ne szerethetnék azt a vezetőt, akinek a kormányázása alatt ilyen gazdasági virágzás van?
Őfelségének a hatalmas palotája mellett is elhaladtunk, de további fényűző luxusvillákat és a gazdagok szórakozását szolgáló hatalmas bevásároló központokat és fitneszklubokat láttunk. Aki azt mondja, hogy a dubaji történelem bonyolult, az hazudik: Dubajt 1833-ban foglalta el a jelenlegi uralkodócsalád, a család akkori vezetője 800 emberével lemészárolta a helyi beduinokat és megalapította Dubajt. Ennyit a múltjukról.
Számomra a városnézés fénypontja a Burdzs Kalifa (Kalifa-torony) megtekintése volt. Ez a 2010-ben átadott, 828 méter magas torony a világ legmagasabb épülete. A szupermagas épületben irodákon és üzleteken kívül helyet kaptak luxuslakások és a világ első Armani szállodája, amelyet maga Giorgio Armani olasz divattervező nyitott meg.
A város látképének számító felhőkarcolóban forgatták a legújabb Mission Impossible című film több jelenetét Tom Cruise főszereplésével. Az új belvárosi negyed közepén álló épület alatt állva megtekintettük a világ legnagyobb szökőkútjának előadását. A különböző vízsugarak zenére táncoltak a kivilágított torony előtt tisztelegve, több ezer turista örömére. A bömbölő arab zene és a szökőkút egyedi játéka valami elképesztő hangulatot generált, a negyedórás műsor végeztével ez a tömeg egy emberként tapsolt és örömujjongásban tört ki. Az egész bemutatót leginkább a híres barcelonai zenélő szökőkúthoz tudnám hasonlítani, elképesztő volt.
A világ legmagasabb épülete, a Burdzs Kalifa (Kalifa-torony), 2011 december (Fotó: Mészáros Márton)
S, ha már a Kalifánál tartunk, akkor meg kell említenem a mellette lévő Dubai Mallt, a világ egyik legnagyobb bevásárlóközpontját. Dubaji tartózkodásunk során több alkalommal is jártunk ott; először a Dubai Akváriumot és a víz alatti állatkertet tekintettük meg, ahol harmincháromezer hal között sétálhat az érdeklődő. Mellettünk és felettünk is cápák, ráják és különböző halak sokasága úszik. A 10 millió literes akváriumban jó pénzért hagyományos módszerekkel is búvárkodhatsz, de egy ketrecbe zárva is alámerülhetsz a négyszáz cápafaj közé. Mondanom sem kell, hogy a vízi paradicsom a világ legnagyobb beltéri akváriumainak egyike. Miután végigjártuk az akváriumot a különböző világmárkák boltjaiba néztünk be; itt tényleg minden van! Olyan hatalmas nagy területen található a bevásárlóközpont, hogy már utcák vannak ott.
A hatalmas Dubai Akvárium, Dubaj, 2011 december (Fotó: Mészáros Márton)
Dubajban járva még érdemes ellátogatni a Deira városrészben található fűszer-, és aranypiacra. A fűszerpiacon százasával hevernek a különböző gyógynövények, fűszerek, ételízesítők, aszalt gyümölcsök és diófélék. A dubaji aranybazársor az egész Arab-félsziget legnagyobb aranypiaca; közel ötszáz üzlet sorakozik egymás mellett a kirakatban már messziről csillogó ékszerekkel. Sajnos az európai ember akkor jön csak rá, hogy fényévek választanak el minket a gazdagságtól, amikor nikábot viselő, arcukat eltakaró helyi asszonyokat lát, akik méregdrága ékszereket viselnek. Az egyik üzletben éppen előttünk fizetett egy arab nő, mindössze egy közel félmillió magyar forintnak megfelelő összegért vásárolt gyűrűt vett magának.
Amit még érdemes tudni Dubajról
Itt szinte egyáltalán nincs bűnözés, elenyésző a betörések, gyilkosságok és csalások száma. A pénzszállító autók vezetői nem is hordanak maguknál fegyvert, nem kell attól tartaniuk, hogy bárki is megtámadja őket. Ha háromszor elkapnak azért, mert átmentél a piros lámpán, akkor napokon belül kapsz egy felszólítást, hogy három hétre be kellene vonulnod a börtönbe. Börtönbüntetés nem csak ebben az esetben róható ki: például akkor is rácsok mögé kerülsz, ha a középső újaddal bemutatsz valakinek. A balesetekből sem csinálnak nagy ügyet, a kiérkező rendőr sárga lapot ad az áldozatnak, a baleset okozója pedig piros lapot kap. Ennek hála Dubajban nincsenek biztosítási csalások, a biztosítók a baleset helyszínére érkeznek ki, és azonnal elszállítják az autót. Máskülönben a városban sehol sem láttunk a házfalakon graffitit. A falfirkák eltüntetése annak köszönhető, hogy a szigorú törvények elvették a fiatalok kedvét a rongálástól.
Magas épületek Dubajban, 2011 december (Fotó: Mészáros Márton)
A 2000-es évek elején kezdődött nagyarányú fejlesztések miatt Dubaj mottója a „minden egy helyen lett”. És tényleg így van, minden megtalálható. Olyan az egész állam, mint egy „mini-Föld”. Arról nem is beszélve, hogy amihez hozzányúlnak, arannyá változik. Ezt átvitt értelemben kell érteni, csak azt akarom mondani, hogy bármit is építenek, az monumentális lesz, vagy a világon a legnagyobb. Európának egyébként mindig is szúrta a szemét, hogy az 1971-ben alakult Emirátusok arab mivolta ellenére ennyire sikeres mindenben. Gazdagsága mellett nagyszabású építkezéseivel évek óta jelentős sajtóvisszhangot kap Dubaj városa, valamint a Közel-Kelet „Svájcaként” emlegetik már most, ugyanis itt nem kell adóznod semmi után.
Dubajban a legszegényebbek azok a kétkezi munkások, akik az építkezéseken dolgoznak. Ezek a tanulatlan, indiai vagy afrikai munkások számukra külön kialakított szállásokon laknak, amelyek mellett elhaladva több száz biciklit láttunk. Egyszerű munkások, akiknek a lakásukon és a kerékpárjukon kívül semmijük sincs, mégis nekik köszönhető minden, amit Dubajban láthatunk. Dubajban egyébként a benzin magyar fizetőeszközbe átváltva körülbelül 80 forintnak felel meg, azonban ez a szám is csak a gazdasági világválság miatt nőtt ilyen „magasra”. Ahhoz viszonyítva, hogy Magyarországon 400 forintnál is több egy liter benzin, a dubaji igazán olcsó.
Arab férfiak kávéznak Dubajban, 2011 december (Fotó: Mészáros Márton)
Amire ügyelni kell Dubajban!
Mint írtam, érdemes odafigyelni arra, hogy ne kerülj összetűzésbe a hatóságokkal. Az Egyesült Arab Emírségek területén tilos az alkoholfogyasztás, leszámítva a repülőtéren található üzleteket. A dubajiak nem ellenőrzik nagyon, hogy ki fogyaszt alkoholt, de ennek ellenére nem árt óvatosnak lennie a piával. Már ha találsz olyan boltot, ahol árusítanak szeszes italt.
A helyi nőket szinte alig látni, pedig itt nincsenek annyira elzárva a külvilágtól, mint a legtöbb arab országban. Figyelem, azon senki ne lepődjön meg, hogy sok férfi sétál kézen fogva az utcákon! Még valami…El kell ismernem, hogy válogatós vagyok, de számomra ehetetlennek voltak ezek az íztelen arab ételek.
Vízipipák sorakoznak Dubajban, 2011 december (Fotó: Mészáros Márton)
Abu-Dzabi
Mivel az Emírségek nincsenek közel hozzánk, és ki tudja, mikor mehetünk oda legközelebb ebben a gazdasági világválságos időszakban, elmentünk az Egyesült Arab Emírségek fővárosába, Abu-Dzabiba is. Dubajból közel 250 kilométerre található a sokak számára csak a Forma-1-es versenypályájáról ismert város.
A Zayed sejk mecset Abu-Dzsabiban, 2011 december (Fotó: Mészáros Márton)
Abu-Dzsabi a Perzsa-öböl partvidékén terül el, sivatagos vidéken kezdték el építeni a várost, azonban mára a befüvesítésnek és a faültetésnek hála olyan zöld lett a környezet, mintha mindig is ilyen lett volna. Az időjárást illetően, itt mindig melegebb van néhány fokkal, mint Dubajban.
Abu-Dzsabiban engem teljesen lenyűgözött az államalapító Zayed sejk (elhunyt: 2004) nevét viselő hatalmas, hófehér mecset. Már távolról is olyan látványt nyújtott monumentális külsejével és messziről látható márványkupoláival, amelyet az ember nem felejt el könnyen. Ez a csodamecset az év minden napján elképesztően sok látogató befogadására alkalmas, egyszerre negyvenezer főt tud beengedni. Az épületet nem csak muszlim hívők, hanem turisták is megtekinthetik, azonban szigorú szabályok vonatkoznak azokra, akik belépnek a mecsetbe. A férfiak nem mehetnek be rövidnadrágba, a nők pedig nem tehetik be a lábukat kihívó öltözetben, vagy szoknyában, ugyanis takarni kell a lábakat és a karokat. A Zayed sejk mecset több szempontból is világrekorder, itt található a világ legnagyobb csillárja, amely eredeti Swarowski-kristályokból készült, de a mecset őrzi a világ legnagyobb szőnyegét is.
A Zayed sejk mecset Abu-Dzsabiban, 2011 december (Fotó: Mészáros Márton)
Az ország fővárosában kuriózumnak számít az Emirátusi Palota (Emirates Palace) is, amely az egyik leglenyűgözőbb szálloda, amit valaha láttam. A szálloda ideális választás a felsőbb tízezer számára, mivel nincs olyan luxusszolgáltatás, amit ne tudna nyújtani. Nem csak családi, egyéni kikapcsolódásra, hanem üzleti tárgyalásokra és nemzetközi konferenciák lebonyolítására is alkalmas. Az óriási palota belülről aranyozott és ott is valódi Swarovski-kristályok lógnak a mennyezetről. A hotel belsejében található egy arany automata, amely valódi, huszonnégy karátos aranyat ad ki.
Az Emirátusi Palota (Emirates Palace) Abu-Dzsabiban, 2011 december (Fotó: Mészáros Márton)
A városnézést az Abu-Dzsabi Forma-1-es Nagydíjának a versenypályáján, a Yas Marina elnevezésű pályán zártuk.
Szilveszter Dubajban!
A jó idő miatt szilveszterkor is a tengerparton töltöttük a fél napot, s csak délután mentünk be Dubaj központjába. Este a Burdzs Kalifa toronyépület tövében néztük meg a tűzijátékot mintegy félmillió ember társaságában. Számomra ez az óriási tömeg, nyomasztó volt. Még sohasem voltam ennyi emberrel egy időben egy helyen. Azok kedvéért, akik azt hiszik, könnyű közlekedni az év utolsó napján Dubajban, elmesélem, hogyan jutottunk el a világ legmagasabb épületéhez.
Ékszerek a kirakatban az aranypiacon, Dubaj, 2011 december (Fotó: Mészáros Márton)
Még nem ment le a nap, amikor mi már Dubaj belvárosában jártunk. Azt gondoltuk, hogy bőven lesz elég időnk odaérni a Kalifához megnézni a tűzijátékot, de már akkor rájöttünk, hogy elszámítottuk magunkat, amikor alig bírtunk közlekedni a tömeg miatt az utcákon. Szilveszter miatt olyan forgalmi dugó volt az egész városban, hogy az ott dolgozó tizenegyezer taxi közül egyetlenegyet sem tudtunk elcsípni. A metró volt az egyetlen választásunk, de az ünnepre való tekintettel az pont nem állt meg a Kalifa állomásnál, így be kellett gyalogolnunk a következő megállótól. Az úton emberek ezrei jöttek velünk szembe, éppen emiatt elmondhatatlanul hosszú időbe telt még megtettük ezt a másfél kilométert a kivilágított felhőkarcolók alatt. Valahogyan így tudom elképzelni a nagy népvándorlásokat is, mint a mi utunkat a Kalifa-toronyig.
Eleve csak úgy tudtuk megközelíteni magát az épületet, hogy egy kisebb, húsz-harmincfős „lázadást” végrehajtva odébb löktünk egy rendőrt és kordont bontva átsiettünk a több sávos úttest másik oldalára. A tömeg még mindig olyan nagy volt, hogy lehetetlenségnek tűnt bejutni közéjük, ezért egy egyszerűbb utat választottunk. Vagyis, csak mi hittük, hogy ez lesz a könnyebb megoldás. Azt gondolva, hogy átvághatunk a Dubai Mallon – a fent említett bevásárlóközpont –, bementünk a nagybevásárlóba, azonban ott is emberáradat fogadott minket. A világ legnagyobb bevásárlójának az egyik bejárata éppen a Kalifától nyílik, így célszerűnek tűnt volna ott kimenni. A sok kijárat és bejárat miatt ebben a labirintusban megtalálni magát a főbejáratot is rengeteg időt vett el, de amikor odaértünk, akkor szembesültünk vele, hogy itt mi nem fogunk kijutni. Már a zsúfolásig tele lévő mozgólépcsőről láttuk, hogy emberek százai várakoznak az ajtó előtt, de csak leérve értettük csak meg, miért? A kijárat előtt kordon tartóztatott fel minket. A rendőrök megmondták, hogy a Kalifa előtt olyan sokan vannak már most, hogy senkit sem tudnak kiengedni az épületből. Pedig még csak tíz óra volt. Végül, gyorsan elhagytuk a plázát a parkolóházon át, majd kint újra átverekedtük magunkat a tömegen, és a kiszemeltnél egy sokkal jobb helyet találtunk magunknak.
Amikor elfoglaltuk a helyünket, akkor még alig álltak mellettünk, de valamivel éjfél előtt olyan sokan lettünk, hogy már a tömeg végét sem láttuk. A tűzijáték igazán szép volt, teljesen kivilágították egész Kalifát, ezernyi színben pompázott. Megindító érzés a világ legmagasabb épületének a tövében állni az újév első perceiben. Még sohasem voltam ennyi emberrel egy időben egy helyen! Az igazi nehézség csak a tűzijáték után kezdődött; majdnem egy teljes órát vártunk mire eloszlott körülöttünk a tömeg, utána pedig három órán át taxikat vadásztunk. Most már elárulhatom, hogy végül csak találtunk egyet és hajnali négykor vissza is értünk a szállodába.
A dubaji szilveszter épp oly felejthetetlen élmény marad, mint maga az utazás.
Mészáros Márton
A világ legmagasabb épülete, a Burdzs Kalifa (Kalifa-torony) szilveszter éjjelén, 2011. december 31-én (Fotó: Mészáros Márton)
Mészáros Márton blogja 
2012. január 12. - 23:06 |
A szöveg rémesen hosszú és részletes. Ennek ellenére tanulságos és szórakoztató. Kiválóan összeszedett leírás.
2012. december 27. - 06:59 |
alap: az arab férfiak kéz a kézben járása nem homosexulaitás!