Habár megkésve, mégis érdemesnek tartom, hogy megemlékezzem a kommunista diktatúrák áldozatainak emléknapjáról. A Magyar Köztársaság Országgyűlése 2000-ben rendelte el ennek az emléknapnak a minden év február 25-én való „megünneplését”. A határozat értelmében az összes magyarországi középfokú oktatási intézményben kötelező beszélni, tanulni a Kommunizmus Áldozatainak Emléknapjáról.
Az emléknapot azért február 25-én tartjuk, mert Kovács Béla (1908-1959) kisgazdapárti politikust, földművelésügyi minisztert ezen a napon, 1947. február 25-én fogták el ártatlanul a megszálló szovjet katonák. A Független Kisgazdapárt főtitkárát koholt vádak alapján letartóztatták, majd a Szovjetunióba hurcolták, ahol nyolc évet töltött fogságban. S, hogy miért kellett ennek az államférfinak szenvednie? Azért, mert nem nyugodott bele a kommunizmus rémtetteibe, hanem szembe szállt a kegyetlen és elnyomó szovjet egyeduralommal. Voltak idők, amikor az emberi és erkölcsi példamutatást így jutalmazták.
A Karl Marx és Friedrich Engels által még a 19. században megalkotott kommunista ideológia alapvetően a „boldogságot mindenki számára” nemes, ám megvalósíthatatlan elvét vallotta, s fő célja egy egyenlőségen alapuló társadalom létrehozása, azonban a kommunizmus világrendszerként nem tudott működni. Nem volt szokatlan a kommunista diktatúrákban, hogy a vezető politikai tisztséget hozzá nem értő, tanulatlan ember látta el.
A rendszerrel szembeszállókat nem kímélték a kommunizmus aljas módszereitől. Az elítéltek közül azok jártak a legjobban, akik egyszerű és gyors kivégzést kaptak, azonban emberek millióit deportálták kényszermunkatáborokba (pl. Gulag), általánosak voltak a koholt, jogtalan vádak miatti letartóztatások, bebörtönzések, koncepciós perek. A kommunisták nem riadtak vissza az erőszaktól sem, a vallatások során félelmetes kínzásokat éltek át a gyakran ártatlanul bebörtönzött emberek: módszereiket ma már bátran szadistának nevezhetjük. A mai ember számára elképzelhetetlen kegyetlenségek történtek a kommunizmus alatt; engem mindig elborzaszt, hogyan képes az ember ilyen szörnyűségek végrehajtására.
A terror bevezetése miatt általánossá vált a lakosság körében a bizalmatlanság és a félelem. A kihallgatások során különösen durva módszereket használt a politikai rendőrség. A szerencsétlen áldozatokat kegyetlenül megkínozták, a nemi erőszaktól, a fizikai és lelki bántalmazástól kezdve ismertek voltak a különböző morbid módszerek is, mint például a fogva tartott alvástól való eltiltása, az éheztetés, a körömletépés, a halálra verés/rugdosás, a szükségletek ellátásának megtiltása. Az elítéltek hosszú tortúrákon mentek keresztül a halálukig, az egyik legkegyetlenebb módszer Rákosi Mátyásnak a nevéhez fűződik, aki az elfogott keresztény papokat arra kényszerített, hogy csókoljanak meg egy olyan feszületet, amelybe áramot vezetnek. A kommunizmus utolsó évtizedeiben a diktatúra lazábbá vált egy újabb forradalomtól tartva, ekkor már az egyházak nem voltak betiltva, noha működésüket állandóan kontroll alatt tartották.
A rendőrség megaláztatásoknak tette ki a lakosságot, nagyon sok dologért, a legtöbb esetben igazságtalanul megbüntette (pl. megverte, kifosztotta, letartóztatta, internálta) az embereket. Zöldség-gyümölcs kiskereskedőként dolgozó anyai dédapámat például azért vertek el, mert kapitalistának tartották. Miután az öreget elkapták, olyan súlyos sérüléseket szenvedett, hogy élete végéig fél tüdővel kellett élnie. A kommunizmus alatt a vallatások során döbbenetes kínzóeszközökkel próbáltak hamis tanúskodásra bírni politikai foglyokat: gyakori esetnek számított a nők vallatása során a gumibottal, seprűnyéllel történő erőszakolás, valamint a fajtalankodás is.
A budapesti Andrássy út 60. szám alatt jelenleg a Terror Háza Múzeum működik, azonban az épület falai között valamikor emberek tízezrei vesztették életüket. Itt volt az Államvédelmi Hatóságnak, az ÁVH-nak a székháza, a politikai megtorlások és leszámolások fő színhelye. Az ÁVH emberei a legtöbb esetben éjjel csöngettek be a kiszemelt lakásba, a ház előtt pedig egy fekete, elsötétített személygépjármű várakozott. Ritka volt, hogy az illető élve megúszta az ÁVH-sokkal való találkozást, a szervezet egyik hóhérja például saját maga vallotta be később, hogy 5000 ember életét oltotta ki.
A kommunista diktatúrákban nemcsak éhínség, elnyomás és súlyos szellemi hanyatlás uralkodott, hanem a kultúra megsemmisítése is kezdetét vette. A kommunista országokban elnyomták a szabad sajtót, és megtiltották a szabad véleménynyilvánítást. Sohasem mondhattál semmit, mert nem tudhattad, hogy nem hallja-e meg valaki, aki besúg a hatóságoknál. Az illet ő akár a legjobb barátod, vagy családtag is lehetett. A politikai rendőrséggel együttműködő besúgók száma meglepően sok volt ezekben a időkben.
A nemzeti értékek, hagyományok, tradíciók eltörlése, Nyugat-Európához és a tengerentúlhoz viszonyított gazdasági elmaradás, egyházak betiltása, vallásgyakorlás tiltása, üldözöttség, megfélemlítés, mindennapos terror, a magánvagyon államosítása és történelmi értékek elpusztítása is a kommunizmus bűne. Mondanom sem kell, hogy az államosítás és az egypártrendszer bevezetése sem könnyítette meg az amúgy is sanyarúsorsú magyarok sorsát a kommunizmus idején.
Magyarországon és az egykori környező szocialista tagországokban a kommunizmusnak köszönhetően a gazdasági hanyatlás, és elmaradás, valamint az államadóság olyan mértéket öltött, hogy a becslések szerint akár 25-30 évbe is telhet a felzárkózás azokhoz az országokhoz, amelyeket nem sújtott a szocializmusnak nevezett pártideológia.
A kommunizmus áldozatainak száma felbecsülhetetlen, azonban ha megpróbálnánk összeadni a kommunista rezsimek áldozatainak számát, akkor a kommunizmus közvetlen következményében elhunyt személyek száma meghaladná a 100 millió főt is. Sajnos, az 1989-ben és a 90’-es évek elején lezajló európai rendszerváltozások óta is működnek a világ különböző pontjain kommunista egyeduralmak, ahol az emberi szabadság fogalmát nem is ismerhetik a helyi lakosok.
A kommunizmus legnagyobb hóhérainak (a teljesség hiánya nélkül Sztálin, Trockij, Mao Ce-tung, Pol Pot, Ceausescu, Kim Ir Szen, Kim Dzsong Il, Castro, Mubarak és Kadhafi) az emberiség ellen elkövetett népirtása soha meg nem bocsátható bűnnek minősül. A kommunizmus rémtetteinek megvalósítására csak beteg elmék voltak képesek. Tiszta szívből remélem, hogy a világtörténelemben nem lesz még egy ilyen értelmetlen, elvakult ideológiának ennyi híve, s bízom benne, hogy hasonló nemzetrombolósra nem kerülhet sor soha többet.
Mészáros Márton
Emlékezés a kommunizmus áldozataira
Mészáros Márton blogja 
2012. március 2. - 23:53 |
elolvastatnám az összes politizáló kisgyerekkel ezt…
2012. március 16. - 19:17 |
Igényes, összeszedett írás!