Egy bizonyos társaság (nevet nem írnék) rendre talál hibákat az írásaimban, és természetesen észrevételüket szinte mindig meg is beszélik egymás között a fórumukon. Ezúttal az éles kritikák mellé két fotót is kaptam tőlük. A Jeremy Ironssal való találkozásomkor készült képet szerkesztették át szavakat adva az én számba, és az Oscar-díjas színészébe is, valamint összemontírozták az én egyik képemet a rock n’ roll királyának, Elvisnek az egyik képével.
Elvis Presley (1935-1977) amerikai énekessel, a Rock 'n' Roll királyával
Ironssal komolyan találkoztam 2011 szeptemberében, amikor a Budapest Liszt Ferenc Nemzetközi Repülőtérre érkezett, de a képen látható mondatok sohasem hangzottak el. Az említett társaság internetes oldalán az egyik legfrisebb komment a következő: “Mártonkára nem érdemes munkát és időt pazarolni”.
Mészáros Márton
Jeremy Irons Oscar-díjas brit színésszel. A felvétel a Budapest Liszt Ferenc Nemzetközi Repülőtéren 2011. szeptember 20-án készült, de a képen látható szöveg sohasem hangzott el.
Mészáros Márton blogja 
2012. március 15. - 22:14 |
Csak irigyek, nagyon jók az írásaid!
2012. március 16. - 00:08 |
Kedves Márton!
Kovács Patrik vagyok, az ominózus társaság egyik tagja, a Jeremy Irons-féle képvicc szerzője. Oldalunkon tett iménti rövid látogatásod arra sarkallt, hogy részletes válaszüzenetben fejtsem ki rólad alkotott véleményemet (nemrég – hasonló szándékkal – blogod Facebook-felületét is meglátogattam, s reagáltál is).
Nos, csak röviden: a honlapod tipikusan az “annyira rossz, hogy már jó”-kategória. Értesültséged bulváros, stilisztikai arzenálod botrányosan szegényes, a magyar helyesírás szabályait csupán részlegesen ismered, s írásaid nélkülöznek mindennemű fantáziát. Másképpen megfogalmazva: csapnivaló tollnok vagy. Ez persze elvileg még változhat, hiszen még csupán a felnőttkor küszöbén leledzel, bár e szakmának csupán bizonyos összetevői tanulhatók, sajátíthatók el, más összetevőihez viszont eredendő fogékonyság szükséges. Nem tudom, hogy a mottó rád vonatkozik-e, amennyiben igen, akkor – ne is haragudj, de – mélységesen torz önképpel rendelkezel, hiszen eddigi munkásságod alapján igencsak távol állsz a zseni eszményétől. És ezt nem csak én mondom: bármelyik elfogulatlan ítéletű hozzáértő ezt mondaná. (Tehát ha soraim olvasását követően önigazolást keresel, értelemszerűen ne édesanyádat faggasd arról, hogy jótollú író vagy-e.)
Blogod valójában éppen azért vált sokunk szemében nevetség tárgyává, mert szerény képességeid ellenére mérhetetlenül fényes sugárkoszorút vontál önnön homlokod köré. Szabadidőmben én is írok cikkeket (noha az én műfajom távol áll a bulvártól), és nem is ma kezdtem a szakmát, ezért úgy gondolom, talán van némi rálátásom arra, mik is a jó szerző ismérvei. Kedves Márton, az önszeretet, az egoizmus nem tartozik ezen ismérvek közé, a szerénység viszont annál inkább. Őszintén megvallom, ha csupán írástechnikai hiányosságokat tapasztaltunk volna szövegeid olvasásakor, nem pécéztünk volna ki magunknak, ám ez a figyeleméhes, mohó, ugyanakkor véresen komoly, iróniamentes magamutogatás nevetésre ingerlő. Remélem, nem kell részleteznem, hogy pontosan milyen megnyilvánulásokra gondolok, de csak egy szemléltető példa: amikor arról írtál tárgyilagos, már-már ünnepélyes modorú tudósítást, hogy maga alá temetett a könyvespolcod, akkor kirobbant belőlem a hahota.
Másrészt folyton azt hangoztatod – az iménti üzenetedben is ezzel érvelsz -, hogy te zsenge korod ellenére már “elértél valamit önerőből.” Kérdem én: mit? Tudjuk, hogy édesanyád a Magyar Távirati Iroda munkatársa, tudjuk – a napnál is világosabb -, hogy az ő segítő kezei juttattak ismert emberek közelébe. Elvégre miért is adna interjút mondjuk Gálvölgyi János egy, az utcáról betoppanó tizenhét éves gyereknek (vagy akár egy mezei bloggernek)? Félre ne érts: jó, ha az embernek van hátszele, és ezt ki is lehet használni, de ha közben azt állítod magadról, hogy eddigi eredményeidet kizárólag saját erőfeszítéseidnek köszönheted, akkor hiteledet veszted. Az olvasóközönség nem hülye; gyűlöli a képmutatást és az arroganciát. Sztárként ünnepled magad, Lewis Hamiltonnal úgy készítesz közös fotót, hogy a te arcod van előtérben, ő pedig csupán a mögötted tornyosuló tömeg egyik alakja, hétköznapjaid szinte valamennyi prózai momentumáról úgy számolsz be, mintha azok a világegyetem jelentőségteljes fordulópontjai, de legalábbis hírértékkel rendelkező események volnának, és még egy csepp öniróniára sem vagy hajlandó, amikor egy társaság parodikus gesztusokra ragadtatja magát veled kapcsolatban. Aki közszereplő óhajt lenni, s a nyilvánosság porondjára készül, annak különösen jól kell bírnia a kritikát. Aki dudás akar lenni, pokolra kell annak menni.
Kedves Márton, elnézésedet kell kérnem. Valóban igazságtalanság volt részünkről, hogy egy olyan fórumon értekeztünk rólad, ahol nem voltál jelen, következésképpen megvédeni sem tudtad magad. (Az más kérdés, hogy azért nem voltál jelen e fórumon, mert évekkel ezelőtt kitiltottunk Téged a fórumszabályzat többszöri megszegése miatt.) Ha viszonzás gyanánt te is minősíteni szeretnéd az én cikkeimet, írj bátran, és megadom az elérhetőségüket! Szeretettel és mély empátiával várom a véleményedet, még akkor is, ha az esetleg negatív lesz. Viszont a Te cikkeid (egyelőre) borzasztóak, akárcsak a verseid és a novelláid. Márton, nem vagy alkalmas erre a feladatra. Vállalkozásod, célkitűzésed nemes, a végeredmény viszont eleddig katasztrofális. Hagyd abba! Vagy esetleg merülj el e szakma fortélyaiban, képezd magad, tanulj édesanyádtól, és ha majd úgy érzed, hogy a mostani szintedhez képest rengeteget fejlődtél, s már nem érzel olthatatlan vágyat arra, hogy aranyfüstbe burkold önmagad, s nem létező nimbuszodat fényesítsd, “akkor vedd fel újra a vonót!” Ha akkor minden írásodon az igaz tehetség vakító fénye ragyog át, gondolkodás nélkül megkövetlek majd, és leglelkesebb hívedül szegődök. Addig is csupán egyvalamit kívánhatok: hogy blogodat az olvasók kancsal emlékezete szépítse meg, “Mint hold, mely a felhőkön oson át / S széthordva megbocsátó mosolyát, / Ezüstté bűvöl minden pocsolyát.”
UI.: Tiszteletem a szüleidnek, és gratulálok nekik, hogy lelkesen segítik csemetéjüket az érvényesülésben, egyúttal üzenem számukra, hogy van egy találó mondás: ne enni adj az éhezőnek, hanem tanítsd meg halászni. Ha Te most hirtelenjében nem is, hidd el, Ők tudják, mit jelent ez!
Üdvözlettel: Kovács Patrik
2012. március 16. - 00:14 |
Akkor ezeket a képeket még nem is láttad mártonom:
Szívélyesen üdvölünk,
Joravalóid
2012. március 16. - 00:50 |
“Csak irigyek, nagyon jók az írásaid!”
Egyértelmű! Nem is lehetne más ok, brilliáns meglátás ez az “örökérvényű” igazság! Várj, végsem…
2012. március 16. - 19:12 |
Szerintem értékelni kell a humort.
Értékelni kell a tehetséget.
A képek humorosak, jól megszerkesztettek. Tökéletes karikatúra a 21. században.
Mészáros Márton pedig egy sokoldalú művész. Dicséretre méltó, hogy ebben a korban ilyen szinten tud írni: magyar tanár vagyok, nekem nem kell magyarázni. Pontosan tudom, hogyan írnak a diákok még 18 évesen is. A fényképei profizmusra és éleslátásra utalnak, nagyon szép portrékat készít. Ezentúl elolvasva a verseit arra jöttem rá, hogy habár nem nevezhetjük hatalmas költőgéniusznak, el kell ismerni, hogy jól forgatja a tollat. Versei között találni néhány igazi gyöngyszemet!
2012. március 16. - 20:00 |
Néha feltévedek ide röhögni,de eddig nem akartam kritikát megfogalmazni,mert nagyon aranyos amit csinálsz és biztos egyszer az előnyödre fog válni. De ha esetleg nem is, ez a könyv biztosan :
Rainer Maria Rilke : Levelek egy ifjú költőhöz , ha még több kedvet kaptál magáról az írásról olvasni ajánlom figyelmedbe Weöres Sándor disszertációját : A vers születése.
Lehet,hogy ha ezeken átrágtad magad kicsikét másképpen fogsz tekinteni az írásra/alkotásra mint folyamatra és te is kicsit komolyabban fogod venni. Persze nem a cikkeidet erről a tárgyilagos stílusról nagyon nehéz leszokni és lehet nem is tudnál,de a novelláid,verseid tekintetében talán.. De pl. nagyon szívesen olvasnék tőled egy olyan novellát ahol saját magadra reflektálsz és bebizonyítanád,hogy rendelkezel humorérzékkel is,előtte olvasd el ( habár lehet,hogy már kezedbe akadt ) Karinthy Frigyestől az Így írtok ti-t, az már nagyon nagy fejlődés ha tisztában vagy a saját hibáiddal és azokat érdekessé tudod tenni. Persze az én véleményem teljesen szubjektív,és lényegtelen,de építő jelleggel írtam. Jó szórakozást a könyvekhez!
2012. március 16. - 21:41 |
Kedves hottie!
Csak egy apróság: a “magyartanár” kifejezést a magyar helyesírás szabályai szerint egybeírjuk, nem pedig külön. (Mellesleg az “egybeírjuk” kifejezést is egybeírjuk, nem pedig így: “egybe írjuk”.) Egy magyartanárnak ezt illene tudnia. Mártonom írói kvalitásai egy átlagos tinédzserétől talán különbek, de hát egy profinak ne ez a korosztály legyen a mércéje, hanem a szakmát magas szinten űző tollnokokhoz méricskélje magát. Hozzájuk képest Márton bizony igencsak gyéren teljesít. Ez persze alapvetően – és ezt tényleg hangsúlyozni kell – nem lenne baj, hiszen még csak egy gyerekről van szó, de aki már tizenhét évesen azt írja magáról, hogy “lám, egyedül is mennyi mindent értem el, és már vagyok valaki”, az igenis számítson rá, hogy néhány reálisan gondolkodó olvasó helyreteszi az önbecsülését. Kedves hottie, hidd el, én – és annak a bizonyos társaságnak a többi tagja, mert vagyunk még páran – csak szívességet teszek neki azzal, ha rávezetem a hibáira. Végezetül hadd idézzem a világirodalom legnagyobb alakját: “A hiba nem csillagzatainkban, bennünk van, Brutusom.” (Shakespeare: Julius Caesar)
2012. március 18. - 14:52 |
Bocs Patrik de én így tudom: Ne halat, ha nem hálót adjál az éhezőknek…”
szer-e-tett: id. Kiss László
ui: kezdetnek egy peca bot is jól jönne nekik…
2012. március 18. - 19:01 |
Én azért nem értem Patricot, mert még ha igaza is van, amúgy nincs, miért irta le ezt? Szerintem Márton is tisztában van vele, hogy nem egy Kazinczy, de attól még igen is sokoldalú fiú. Attól még, hogy van egy háttere, elért valamit. Végül is a legtöbb orvosnak orvos az apukája. 🙂