Foster és Tuck gyerekkoruk óta a legjobb barátok. Feltűnően hűséges kapcsolat van köztük, és férfi létükre még azt sem szégyellik mondani egymásnak, hogy „szeretlek”. Még mielőtt valaki azt hinné, hogy a két CIA-ügynök között több van, mint barátság, elárulom, erről szó sincs, ugyanis a két férfi beleszeret egy nőbe. Méghozzá egymástól függetlenül, ugyanabba a nőbe. Lauren mindkét férfi fejét elcsavarja, és elhatározza, hogy egy hetet ad magának a választásra. A két híresen jó barátból egy szempillanat alatt vetélytárs válik. A Kémes hármas (This means war) történet körülbelül ennyi nagyvonalakban.
A két főszereplő, Tom Hardy és Chris Pine alkalmas a szerepre: még egyikőjük az érzelmes apuka és macsó férfi barátságos keveréke, addig a másik a minden nőt megbabonázó sármőr szerepében lubickol. Egyikőjük sem nagy színész, de egy ilyen romantikus komédiában nem bántóan rossz az alakításuk.
Lauren szerepében Reese Witherspoont láthatjuk, azonban itt már nem elég a tőle megszokott karakter. Képtelen letenni az asztalra kézzel fogható eredményt, csak sodródik az árral. Mint oly sok vígjátékszínésznőnek, csak javasolni tudnám, hogy drámákban vállaljon szerepet, mert ez a sok bárgyú vígjáték megbosszulja magát.
A film egyetlen pozitívumát Rosemary Harrisnek hívják. Élvezet látni azt a néhány másodpercet, amikor ez a nyolcvan felett is ragyogó színésznő a vásznon van. Szinte semmit sem csinál, mégis simán lejátssza társait profizmusával és hosszú karrierje során megtanult magabiztosságával.
A Kémes hármas mindössze egyetlen egy meglepetést tartogat, a kérdést, hogy a Lauren végül melyik férfit választja párjául. Ezt leszámítva egy teljesen érdektelen filmről van szó. S az ilyenfajta filmek főfeladata a szórakoztatás lenne, azonban itt csak kínunkban tudunk nevetni ezen a pocsék filmen.
Csak zárójelben jegyzem meg, hogy a titkosügynökök irodájában játszodó jelenetek számomra olyan benyomást keltettek, mintha a James Bond-paródiaként is helytálló Johnny Englisht, vagy az egykor népszerű rajzfilmsorozatot, a Totally Spiese-ot nézném.
A Kémes hármas vígjáték létére egyáltalán nem humoros, néhány elcsépelt, vagy esetleg túl látványosra sikeredett akciókörítés ellenére sem képes fent tartani a másfélórás figyelmet. Olyan középszerű tucat film, amelyet nem érdemes megnézni talán még egyszer sem.
Ha Reese Witherspoont meglátom újra egy egyszerű, semmitmondó hollywoodi komédiába, nincs az az Isten, amiért ne mondanék valami nyomdafestéket nem tűrő szót.
Mészáros Márton
A Kémes hármas (This Means War) című amerikai vígjáték plakátja
Mészáros Márton blogja 
2012. április 3. - 19:00 |
Én nagyon jól szórakoztam rajta, és szerintem igenis hozza a vígjátékoktól elvárt szerepet. 🙂 Tudom, hogy könnyesre röhögtük magunkat a moziban, de hát ízlések és pofonok. 😛
Túl szigorú vagy az új filmekkel…
2012. április 6. - 20:27 |
Nem szigorú, egyszerűen nem ért hozzájuk.