Mészáros Márton blogja

Mészáros Márton nagyinterjúja Nagy Alexandra színésznővel, aki sokak számára a Barátok közt című napisorozat Fekete Alizjaként lehet ismerős. A 28 éves Alexával a Barátok közt stúdiójában, forgatás után beszélgettem.

Mészáros: Ne haragudj, hogy ilyen tájékozatlan vagyok, de Nagy Alexandra vagy Alexa az igazi neved?

Nagy: Az igazság az, hogy Nagy Alexandrának hívnak, de a barátaim Alexnek szeretnek szólítani. Az újságírók viszont előszeretettel írnak Alexának.

Mészáros: Lassan egy éve játszol a sorozatban, hogyan viseled ezt a megváltozott munkatempót?

Nagy: Szeretek forgatni! Azt csinálom, amit szeretek, szóval csak hálás lehetek, hogy ilyen lehetőséget kaptam.

Mészáros: Hogy emlékszel az első forgatási napra?

Nagy: Nem emlékszem pontosan, hogy mikor volt. Azt tudom, hogy már több mint egy éve volt, talán 2011 márciusában lehetett. Arra emlékszem, hogy Szabi karakterét alakító Bozsek Márkkal volt az első jelenetem, és nagyon jófej volt velem. Szerencsére minden jól ment, de én nagyon izgultam előtte. Az első munkanapom előtt annyira izgultam, hogy nem is bírtam aludni.

Mészáros: Hogyan tudtál beilleszkedni új szereplőként?

Nagy: Ez egy nagyon jó csapat, nem okozott gondot a beilleszkedés. Befogadtak, és mindenki kedves volt velem.

Mészáros: Hogyan váltál a Barátok közt szereplőjévé?

Nagy: Eljöttem egy castingra, de akkor még nem a mostani karakteremet keresték. Akkor egy német tanárnő karakterére kerestek szereplőt; eljöttem és megcsináltam. Utána felhívtak, hogy bent vagyok még egy fordulóban, és amikor eljöttem újból a válogatásra, akkor már egy másik név szerepelt a szövegemben. Fekete Aliz szerepére válogattak, párosban kellett játszanom Németh Kristóffal egy jelenetet. Nem sokkal később megint megkerestek, akkor már szerződéssel. Mondhatni gyorsan ment.

Mészáros: Megünnepelted, hogy megkaptad a szerepet?

Nagy: Igen-igen, a barátaimmal ünnepeltük meg.

Mészáros: Mióta modellkedsz? Még mindig vállalsz fotózásokat?

Nagy: Már nem modellkedem. Sokan írtak rólam, hogy modellkedtem, de el kell mondanom, hogy nem voltam profi modell, viszont amikor szembe jött egy modellmunka, elfogadtam. Fotózásokra, reklámokba hívtak elsősorban, de inkább csak hobbiszinten foglalkoztam ezzel. Sohasem szerettem volna topmodell lenni, elsősorban mindig is színésznő szerettem volna lenni. Egyébként is, nincs elég önbizalmam ahhoz, hogy csak a modellkedésből éljek: idősebb is vagyok, nem vagyok olyan szép, nem vagyok olyan vékony. Rengeteg nálam sokkal szebb lány akad.

Mészáros: Hány évesen csöppentél bele a modellkedésbe?

Nagy: Talán 16 éves lehettem.

Mészáros: A vezetékneved eléggé elterjed név Magyarországon. Nem fordult meg a fejedben a névváltoztatás?

Nagy: Amikor kicsi voltam, akkor meg akartam változtatni a nevemet. Igazából most már nem zavar egyáltalán.

Mészáros: Mióta foglalkoztat a színjátszás?

Nagy: Egészen fiatalkorom óta. Azt hiszem az egész kislánykoromban alakult ki bennem: akkor összehívtam a szomszédokat, és kiselőadásokat rendeztem nekik. Mondanom sem kell, minden szereplőt én játszottam, hol ide álltam, hol oda. Később már az iskolába versmondóversenyekre jártam, és az iskolám színjátszó csoportjában is szerepeltem. Néhány előadást megcsináltunk a színjátszósokkal, utána meg Földessy Margithoz kerültem. Már gimnázium alatt elhatároztam, hogy színésznő leszek.

Mészáros: Hol tanultad a színészmesterséget?

Nagy: Földessy Margit Színjáték- és Drámastúdiójában és a Shakespeare Színművészeti Akadémián. Utána játszottam még társulatokban, szerintem ott is nagyon sok mindent magába szívhat az ember. Persze, voltak filmes munkák is, amelyek szintén plusz tapasztalatokat adtak. Na és persze a Barátok közt miatt is millió tapasztalattal lettem gazdagabb, elvégre minden nap kamera előtt vagyok.

Mészáros: A közönség nem nagyon ismer a Barátok köztben játszott szerepeden kívül. Igazi színésznőnek tartod magadat?

Nagy: Mindent megteszek azért, hogy a munkám a lehető legjobb legyen és a feladatomat az elvártak szerint teljesítsem. Nem mondom, hogy én vagyok a legjobb színésznő, mert egyrészt ezt nem érzem igaznak, másrészt a fejlődés nagyon fontos a számomra. Viszont azt semmiképpen se szeretném, ha az emberek abban a hitben élnének, hogy a sorozatbeli szereplés lenézendő dolog. Sokan nem is gondolnák, hogy mennyi koncentrációt igényel.

Mészáros: Nem félsz a sorozatban játszott szereped miatt a beskatulyázástól?

Nagy: Sokan hiszik azt, hogy az a színész, aki szerepet vállal egy sorozatban, az nem jó színész. Ez nincs így, általában a valós eredményekről kevesen tudnak. Valójában ez nagyon kemény munka, amit csak teljes erőbedobással lehet csinálni. Minden apró dologra figyelni kell, különben az egész jelenetet újra kell venni. Nem hinném, hogy bárki képes lenne megcsinálni azt, amit mi csinálunk naponta. Ezzel nem magunkat akarom fényezni, csak szeretném, ha az emberek tudnák, hogy milyen nagy munka van egy néhány perces epizódban. Természetesen kicsit tartok attól, hogy életem végégig ezzel a szereppel fognak azonosítani, de bízom benne, hogy ez egy olyan állomása az életemnek, ami később még hasznos lehet. Sőt, csak rajtam múlik, hogy mi mindnet tudok még megmutatni magamból. Örülök, hogy itt dolgozhatok! Nagyon nehéz manapság olyan munkát találni, amelyet örömmel végzel. Számomra a sorozat nem tévedés, nem hiba – csak tanulni tudok az itt eltöltött idő alatt is.

Mészáros: Mikre kell leginkább figyelned?

Nagy: Gyakran nagyon sok szöveget kapunk, de figyelni kell a beszédünkre is. Fontos, hogy érthetően, artikulálva beszéljek, s néha reggel hétkor még nem vagyok képes arra, hogy tökéletesen beszéljek. Viccesen hangzik, de ilyenkor be kell melegíteni a beszélőkénket. Erről jut eszembe, hogy van olyan nap, amikor hajnali fél ötkor indulok el otthonról. Meg kell felelnünk annak ellenére, hogy van magánéletünk is, külön kell választani a magán szféránkat a munkától.

Mészáros: Kapsz rajongói leveleket?

Nagy: Leveleket állandóan kapok. Akadnak köztük olyanok is, amelyben azt írják, hogy ne kavarjak Ádámmal, ne Gézával járjak, hanem Mikivel, és még lehetne sorolni. Egyszer kaptam olyan levelet is, amiben azt írták, hogy 10 ezer forinttal szívesen beszállnának a lakbérbe. Akkortájt mentek a tévében azok a jelenetek, amelyben Aliznak nem volt pénze lakbérre. Vannak olyan emberek, akik képtelenek különválasztani a szerepet a színésztől. Aliz és én nagyon különbözőek vagyunk, de pont ez jelenti a kihívást a karakteremben. Ha például az utcán a saját ruháimban vagyok, akkor annyira nem ismernek fel, mintha Alizként lépnék ki az emberek közé.

Mészáros: Milyen színpadi darabokban játszottál eddig?

Nagy: A Nevenincs Színház társulatában játszottam, de tagja voltam egy dunakeszi társulatnak is. Az Oscar Színtársulat darabjában, a Páratlan páros című vígjátékban az egyik feleség, Barbara Smith szerepét játszottam. 2010-ben volt a bemutató, és Rami (Kiss Ramóna színésznő, a Barátok közt című sorozat Zsófija – MM.) is játszott benne. Imádtam azt a kis hárpiakaraktert. Szívesen csinálnám még azt a darabot, kicsit hiányzik a színpad.

Mészáros: Született előrelépés a neten a nevedet használó csaló ügyében?

Nagy: Azt követően, hogy megjelent a cikk az egyik hetilapban, megszűnt ez a bizonyos oldal a világhálón, ahol a nevemben írtak. Én örülök neki a legjobban.

Mészáros: Mennyire tartod magadat az internet, és a közösségi oldalak függőjének?

Nagy: Jaj-jaj…(Nevet)…Bevallom, hogy rendszeresen használom őket. De hát, ez egy nagyon jó dolog! Sok emberrel (leginkább a külföldi barátaimmal) csak az interneten tudok kapcsolatot tartani.

Mészáros: Mesélnél a párodról?

Nagy: Egy német fiatalemberről van szó. Daniel Düsseldorfból érkezett Magyarországra, és végre már itt lakik. 31 éves, tehát ő az idősebb a kapcsolatban. Mit szeretnél még tudni róla?

Mészáros: Például a legpozitívabb tulajdonságait!

Nagy: Ő tényleg egy csodálatos ember, és ezt komolyan mondom. Nagyon jólelkű fiú, és igazán pozitívan áll az emberekhez. Van benne valami, ami erőt ad neki ahhoz, hogy sohase keseredjen el: egyáltalán nem hajlamos a szomorúságra. Egyébként, mint mondtam német, és emiatt rendkívül precíz. Kicsit jing-jang vagyunk, mert én az életben a munkát leszámítva lazább, szétszórtabb személyiség vagyok, ő pedig az a fajta ember, aki mindent alaposan megfontol. Kiegészítjük egymást, és ez így van rendjén. A lényeg pedig az, hogy szeret és törődik velem: kényeztetve vagyok. Mindig fel tud dobni, ha el vagyok szontyolodva. Már máshol említettem, de amikor egyszer borzasztó rossz kedvem volt, akkor csinált nekem egy papírkoronát. Valami kis aprósággal mindig megszokott lepni, gyűjtöm a gumikacsákat, és néha innen-onnan hoz nekem egyet.

Mészáros: Miket gyűjtesz egyébként?

Nagy: Hűtőmágneseket és gumikacsákat, bár korábban próbálkoztam mackógyűjtéssel is, de ahhoz nagyon sok hely kell. Talán az anyukámtól kaptam az első gumikacsámat, és annyira odavoltam érte, hogy aztán kaptam még egyet, és még egyet. Végül egész sokan lettek. Képzeld, nemrég olvastam róla, hogy valami szerencsétlenség történt egy óceánjáró hajóval, és a rajtalévő több ezer sárga gumikacsa a tengerben kötött ki. Utána pedig sorjában érkeztek a jelentések, hogy melyik országok partjainál találkoztak a gumikacsákkal. (Nevet)

Mészáros: Hány darab kacsád van otthon?

Nagy: Számban olyan körülbelül negyven-ötven darab.

Mészáros: Hogyan birkóztatok meg a barátoddal a távkapcsolat nehézségeivel, amikor külön éltetek?

Nagy: Daniel nagyon sokat volt Magyarországon, hétköznap itt dolgozott, hétvégén pedig hazament. Ilyenkor mindig hotelben lakott, és nekem volt kellemetlen, hogy reggeltől estig dolgozott, és este beállítottam hozzá egy „Helló, itt vagyok! Most itt alszom veleddel”. Láttuk egymást eleget, de nem volt komfortos a kapcsolatunk. Végül ideköltözött Magyarországra, lett egy lakása, szóval most már egyből más. Nem kell a hotelszobával bajlódni, hol én alszom nála, hol ő alszik nálam.

Mészáros: Komolyabb tervek vannak?

Nagy: Sohasem tervezek előre, nem tudhatom. Másrészről felelőtlenség lenne bármit is kijelenteni, elvégre ezek a dolgok nem csak rajtam múlnak, meg mint minden kapcsolatban, nálunk is vannak hullámvölgyek. Hiába vagyok 28 éves, nem állok még készen az ilyen dolgokra.

Mészáros: Mi az a három feltétel, amit birtokolnia kell az általad kiszemelt férfinek?

Nagy: Legyen jó humora, legyen udvarias és nagyon szeressen engem. Az úgymond „hőstípusú” pasikért vagyok oda, az olyan férfiakat részesítem előnyben, akikre támaszkodhatok, ha baj van. Ha azt mondom neki, hogy „Úristen, ez és ez a baj”, akkor legyen képes segíteni, és előállni egy megoldással.

Mészáros: Mi a legcikisebb dolog, amit valaha csináltál?

Nagy: Nagyon sok cikis sztorim van, de most egy konkrét eset sem jut eszembe. Eleve Mr. Bean-i alkat vagyok, elcsúszok, megbotlok, neki megyek dolgoknak. Arra emlékszem, hogy a legcikisebb dolgok akkor történtek velem, amikor egy fiúért nagyon oda voltam. Szinte mindig beégettem magamat a srác előtt, aki tetszett. Egyszer bejött nekem egy fiú, és annyira azt figyeltem, hogy mit beszélnek rólam, hogy nem előre néztem, hanem véletlenül nekisétáltam az ajtófélfának. Tényleg nagyon sok cikis sztorim van, nehéz most csipegetni. Gondolkozok rajta, és ha megadod a számod, küldök neked egy sms-t.

Mészáros: Szenvedélyed az utazás. Hogyan és mikor alakult ki nálad ez a hatalmas világjárás?

Nagy: Már a családommal is sokat utaztam annak idején, a végén pedig már egyedül is útra keltem. Persze szoktam barátokkal és a párommal is külföldre menni. Mindenki azt hiszi, hogy az utazáshoz sok pénz kell, de ez nem igaz. Természetesen kell hozzá valamennyi pénz, de az utazás nem feltétlenül annyira drága szórakozás. Ha az ember több hónappal korábban kinézi a repülőjegyet, vagy busszal, vonattal megy, akkor már olcsóbb. Létezik egy úgynevezett „kanapészörf”, amelynek az a lényege, hogy összebarátkozhatsz külföldi emberekkel, és ők a saját otthonukban szállást adnak neked, te pedig ugyanígy hálálhatod meg nekik, hogy befogadod őket. Ez bizonyos szintig olyan, mint a cserediák program. Én egyáltalán nem ódzkodok ettől, én is adtam már szállást a saját otthonomban.

Mészáros: Nőként nem tartottad veszélyesnek az egyedül utazást?

Nagy: Egyáltalán nem. Vagyok már olyan nagy, hogy érzékeljem, mikor kerülhetek veszélyes szituációba.

Mészáros: Melyik külföldi országba vezetett a legutóbbi utad?

Nagy: Szilveszter környékén jártunk Németországban, utána pedig Londonban voltunk.

Mészáros: Hol töltötted a leghosszabb időt az eddigi úti céljaid közül?

Nagy: Ázsiában. Imádom az egész kontinenst, többször vissza is mentem oda. Thaiföld teljesen elvarázsolt. Ázsia annyira más, mint Magyarország, Tokióban teljesen más az élet, más az emberek viselkedése, a nép kultúrája. A japánoknál minden annyira tiszta és szabályszerű, igazán fegyelmezett és udvarias emberek, arról nem is beszélve, hogy gazdaságilag jóval előrébb tartanak, mint mi. Az éremnek itt is két oldala van, mert ők például nem annyira nyitottak és befogadóak, mint mi.

Mészáros: Miért szeretsz utazni?

Nagy: Minél többet utazol, annál többet ismersz meg a világból, és a tőlünk eltérő kultúrákból. Emiatt egyből másképp látod a világot.

Mészáros: El tudnád magadat képzelni külföldön?

Nagy: Igen, szívesen élnék külföldön. Persze előtte nyilván bebiztosítanám magamat, hogy ne érjenek meglepetések.

Mészáros: Hogyan vélekedsz, melyek azok a félrelépések, amelyek megbocsáthatóak egy párkapcsolatban?

Nagy: Na vajon miért kérdezed ezt? Szerintem minden párkapcsolat és személyiség függő. Egy kívülálló nem tudhatja, hogy milyen dolgokon mentetek keresztül, nem tudhatja, hogy mit, miért teszel. Ezért nem szeretem, ha valaki elhamarkodottan mond véleményt. Gyakran egy fontosnak tűnő dolognak egyáltalán nincsen jelentősége.

Mészáros: Mennyire tartod magadat bevállalós lánynak?

Nagy: Nem tudom, hogy mire célzol, így nehéz válaszolnom. Spontán és laza vagyok, azt elismerem. Ha valamit szeretnék, azért teszek is, és természetesen vállalom a felelősséget a dolgokért.

Mészáros: Megfontoltnak tartod magadat?

Nagy: Az igazság az, hogy nem tudom. Szeretnék megfontolt lenni, de sajnos nem mindig jön össze.

Mészáros: Mit gondolsz, hátrány vagy előny a csinos külsőd?

Nagy (mosolyogva): Nagyon jó, hogy azt mondod, csinos vagyok. Ha valaki azt mondja, hogy egyáltalán nem vagyok szép, képes elvenni ezzel az önbizalmamat, s akkor beborulok. Bizonyos esetekben lehet hátrány a csinosság, de akár  előnyt is kovácsolhatsz a külsődből. Önbizalmon múlik minden. Személy szerint én nem érzem magamat szépnek, emiatt nem tudom megmondani, hogy számomra előny, vagy hátrány-e a külsőm.

Mészáros: Mit tartasz a legfontosabb dolognak, amit mindenképpen szeretnél megemlíteni magadról, de kevesen tudnak?

Nagy: Ha van rá lehetőség, akkor én inkább kérnék. Szeretném, ha az emberek nem elsőre ítélnének meg dolgokat. A spontaneitás mellett őszinte lány vagyok, és szeretném, ha előbb megismernének, és csak azután mondanának véleményt. Ez nem csak rám vonatkozik. Az eredeti kérdésre visszatérve kevesen tudják, de nagyon szeretek csocsózni és boxolni.

Mészáros: Mit gondolsz, mennyi ideig lehet játszani egy sorozatban? Mikor fog kifulladni a karaktered?

Nagy: Ez elsősorban a sorozat íróin, és csak másodsorban rajtam múlik. Én mindenesetre megpróbálom a legjobbakat kihozni.

Budapest, 2012. április 5.

This entry was posted on 2012. április 5. at 17:40 and is filed under Interjú. You can follow any responses to this entry through the RSS 2.0 feed. You can leave a response, or trackback from your own site.