Gondolatok – 1. bejegyzés

Talán közhelyek, talán igazságok. Mindenesetre ma sokat gondolkoztam, gondolataim közül néhányat itt adok közzé. Valószínűleg már más is elmondta mindezeket, de én bízok benne, hogy valakinek tudok újat mondani.

Mennyire igaz a mondás, hogy „Halj meg, és híres leszel!”. Teljesen mindegy, hogy milyen életed volt előtte, halálod után sokkal több figyelmet fogsz kapni, mint életedben. Ez különösen igaz sztárokra, gondoljunk csak Whitney Houstonra, Michael Jacksonra, Heath Ledgerre, vagy Amy Winehousera. Persze, néhány esetben az is közrejátszik, hogy az illető már életében is híres és szeretett volt. Elvis, vagy Puskás Öcsi esetében magától értetődő, hogy olyan emberek kultuszát ápoljuk haláluk után, akik már életükben kivívták maguknak a legenda elnevezést. Azonban a kivételek ellenére a legtöbb esetben csak haláluk után döbbenünk rá mekkora értéket vesztettünk egy-egy személy halálával.

Borzasztóan félre lehet ismerni embereket, és nagyon könnyen félre is lehet érteni valamit. Egy rosszul értelmezett szó, vagy akár egy mondatbeli vesszőhiány is végzetes lehet.

A nők készülődnek a legtöbbet. Ha egyszer beengeded őt a fürdőszobába, legalább fél óráig nem fogod látni a fürdőszobán kívül. Jó esetben. Persze ismerek olyan férfit, akire ez szintúgy igaz: a különbség csak az, hogy a nőknél készülődésnek nevezzük, egy férfinál pedig már piszmogásnak.

A szerencse múlandó, amilyen könnyen jön, olyan gyorsan el is pártolhat tőled. Ha valakit felemelnek, annak tartania kell attól, hogy előbb-utóbb a földön találja magát. A szerencse bármikor elfordulhat tőled, és bármikor újra rád találhat. Ezért nem érdemes csak a szerencsére és a tehetségre alapozni a jövőnket.

Az emberek szintén olyanok, mint a szerencse: jönnek-mennek az életedben, de egyik sem állandó. Az ember egyik legnagyobb hibája, hogy legtöbbször csak a saját érdekeit nézi. Az önzőség jellemző vonásaira az olyan „napraforgó emberekben” ismerhetünk rá, akik kizárólag csak az érdekeik miatt ápolnak kapcsolatot a másikkal. Gyakran az igazán ambiciózus emberek azok, akik a saját érdekeik érvényesítése miatt mindenkit eltipornak.

Kezd egyre lejjebb süllyedni az emberiség az értékvesztés csúszdáján. Minden kornak megvoltak a maga őrületei, de napjainkban egyre több kényszercselekedettel szembesülök: az emberek gyengék, és áligazságok, divatos hülyeségek mögé bújnak, ahelyett, hogy felvállalnák a valódi egyéniségüket. Azt kell mondjam, szerintem minden ember sérült a maga módján.

Mészáros Márton

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s


%d blogger ezt szereti: