“A legtöbb ember időnként belebotlik az igazságba, de többségüknek sikerül összeszednie magát, és menni tovább, mintha mi sem történt volna.” (Winston Churchill)
Változás szele száll a levegőben, a világ hamarosan jelentős átalakuláson megy át. Ezt én mondom, de megmondták már nálam nagyobb, képzettebb, hozzáértőbb emberek is. A világunk rejtélyek ezreit takarja, de az emberek, akik benne élnek, szinte mind vakok ahhoz, hogy figyeljenek a jelekre.
A 2012-es londoni olimpiai megnyitójának kapcsán is felvetődött sokakban megmagyarázatlan kérdések sorozata, ezek közül számomra például az olimpia hivatalos logója okozta a legnagyobb fejtörést. A náci Waffen SS-nek, az SS katonai szárnyának jelképéhez hasonlító logót több kritika is érte, és hosszú évek óta ez volt az első alkalom arra, hogy az Olimpiai Bizottság olyan logót fogadjon el, amely nem felel meg teljesen a központi előírásnak. A londoni olimpia logóján a 2012-es szám látható, a kettes számban a London felirattal, a nullában pedig az olimpia jelképével, az öt karikával. Érdekes módon a számok borzasztóan el vannak csúsztatva és indokolatlanul közöttük egy kocka van középen elhelyezve. Ha a számokat megcseréled, és az említett kis pontot az „i” betű fölé rakod, akkor a „Zion” szó jön ki, melynek jelentése Új Jeruzsálem. Ez a szó sokaknak többet jelent, mint az átlagembernek.
A logó eredete éles vitákat váltott ki az emberek körében, az interneten millióan megnézték azt a paródiát, amely arról szól, hogy a Waffen-SS beperelte a londoni olimpia szervezőit logójuk ellopásáért, viszont másokat a szvasztikára emlékezteti a jelkép. Talán paranoid összeesküvés mindez, de szintén elgondolkodtató, hogy a brit királyi család – amelynek tagjai összeköttetésben állnak több szabadkőműves társasággal – miért énekelt egy igencsak elgondolkodtató szövegű dalt a trónörökös fiának, Vilmos hercegnek és párjának, Katalin hercegnőnek a tavalyi menyegzőjén. Az ezotériával és a szabadkőművességgel behatóbban foglalkozó William Blake angol író, képzőművész 1804-ben íródott Jeruzsálem című versének zenésített verzióját énekelték a vendégek a királyi esküvőn. A záró sor így hangzik: „Kard nem nyugodhat kezemben, még fel nem építettük Jeruzsálemet Anglia kellemes zöld füvén.” („Nor shall my sword sleep in my hand, Till we have built Jerusalem, In England’s green and pleasant land”)
Így már egyből más megvilágítást kap a londoni olimpia körül felmerülő kérdéshalmaz, de mindenféle összeesküvést félretéve még mindig túl sok rejtély van, ami magyarázatra vár. Nem is feltétlenül az olimpiai játékokkal kapcsolatban, hiszen tudjuk, hogy a szálakat egy igencsak zártkörű társaság mozgatja, és a világ tényleges hatalma mások kezében van, mint ahogyan hisszük.
Ha már ennél a témánál járunk említésre méltó egy elfeledett könyv. A Lakott sziget (angolul: Prisoners of Power vagy Inhabited Island, oroszul: Аркадий и Борис Стругацкие) című könyv, amelyet az orosz Sztrugackij testvérek 1969-ben írtak, éveken keresztül be volt tiltva a szocializmus alatt. A regény, amelyből 2008-ban Fjodor Bondarcsuk rendezésében filmet készítettek, a Szovjetunióban először meg sem jelenhetett, majd miután az egyik sci-fi magazinban részleteket leközöltek belőle, cenzúrázva kiadásra kerülhetett. A tudományos-fantasztikus irodalom kedvelői számára igazi csemegének számító regény magyar nyelven csak 2009-ben jelent meg Weisz Györgyi fordításában, viszont csak egy bizonyos réteghez jutott el a mű. Üzenete világunkról talán még kevesebbekhez.
A Lakott sziget több olyan témát is feszeget, mint például a lakosság elméjének befolyásolását, tudatmanipulációs folyamatot, egy elrejtett tudást, háttérhatalmat és némiképpen alternatív magyarázatot ad a globális felmelegedésre és arra a sok természeti katasztrófára, különösképpen a földrengésre, amelyek napjaink lakosságát megtizedelik. Figyelem, átvitt értelemben kell olvasni a regényt annak ellenére is, hogy vannak benne olyan részek, amelyek szóról szóra igazak lehetnek napjainkra is.
Mészáros Márton
Hol lapul meg az igazság? Kik mozgatják valójában a szálakat?
Mészáros Márton blogja 
Vélemény, hozzászólás?