Stockholm, 2011. október 6. A Svéd Királyi Akadémia főtitkára bejelenti, hogy Tomas Tranströmer svéd költő, író, műfordítónak ítélték a 2011-es évben az irodalmi Nobel-díjat, a legnagyobb elismerést, amelyet íróember megkaphat. A 81 éves költő 1990-ben agyvérzést kapott, bár alkotókedve azóta is töretlen: lassabban, de ír, vagy feleségének, Monicának diktál.
Verseit hatvan nyelvre fordították le, köztük magyarra is. A szerzőtől származó 117 vers című kötet magyar nyelven 2001-ben jelent meg, Az emlékek látnak pedig egy évvel később. A szocializmus idején Tomas Tranströmer versei címmel jelent meg kötete magyarul. 1983-ban a svéd Pen Club küldöttségeként látogatott Magyarországra, 2001-ben a Budapesti Nemzetközi Könyvfesztivál vendége volt, 2009-ben pedig a Budapesten rendezett Költők Világkongresszusán vett részt.
Az irodalmi Nobel neki ítélése után, idén tavasszal jelent meg A nagy talány című zsebkönyv méretű verseskötete. A mű eredeti svéd címe Den stora gåtan, és 2004-ben jelent meg. A művész utolsó verseskötetét foghatja az olvasó a kezében, ugyanis a költő egyetlen verseskötet sem jelentett meg azóta. Öt szabad formájú verssel kezdődik a kötet, majd negyvenöt haiku-vers követi őket. A japán költészet kiemelkedő formájában írt versecskék témáját egységesen nehéz lenne meghatározni, ugyanis pillanatképek keverednek az elmúlással, a természettel és magával az élettel kapcsolatos gondolatokkal. Tranströmertől amúgy sem áll távol az Európában kevésbé megbecsült haiku költészet, hiszen már 1959-ban haikui írással próbálkozott.
Számomra nem nyújt egy háromsoros haiku olvasása olyan élvezetet, mint egy másik versforma, valószínűleg ebből származhatott a könyv iránti bizalmatlanságom. A műveken érzékelhető, hogy nem japán haikuköltő sorai, hanem európaié. Ez és Tomas Tranströmer lírájának nagysága teszi a verseket széppé és elgondolkodtatóvá.
A kötet első öt verse hűen tükrözi Tranströmer korábbi munkásságát, és apró betekintést enged a költő modernistának nevezhető, nagyszerű, egyedi stílusába. A látszólag egyszerű képek mögött sokkal több rétegben található valami bonyolultság és rejtély, amelynek lehámozása az olvasó feladata. De valami mégiscsak hiányzik ebből a kilencvenkét oldalas verseskönyvből, de hogy mi: az maga a nagy talány.
Mészáros Márton

Hozzászólás