Éppen itt lenne az ideje, hogy a filmművészetet tanító egyetemek, oktatási intézmények felvegyék tananyaguk közé Oliver Stone legújabb filmjét, a Vadállatok (Savages) című alkotást.
Laguna Beach, Kalifornia. Idilli környezet, maga a földi paradicsom. És persze nem utolsó helyszín ahhoz, hogy Chon és Ben, két legjobb barát egy lány személyében megtalálja álmai nőjét, akit az egyszerűség kedvéért csak O-nak neveznek. A két barát osztozkodni kényszerül a barátnőn, de ez egyáltalán nem jelent gondot nekik, sőt kifejezetten élvezik ennek a különös kapcsolatrendszernek minden előnyét. Marihuána termesztésből és a fűvel való kereskedelemből olyan mérhetetlenül nagy vagyont halmoztak fel a srácok, hogy akár országokat vehetnének belőle. Minden klappol mindaddig míg a mexikói drogkartell vezetője el nem raboltatja O-t, akinek kiszabadításáért a fiúk mindent meg is tesznek. Higgyétek el, tényleg mindent.
Szembetűnő a két férfi karakterének ellentétje: még egyik Afganisztánt megjárt kemény katona, addig barátja inkább spirituális, humanitárius egyéniség. Talán a kettejük közötti különbség bántóbb, mint a szereplők és a táj szépsége, valamint a történet erőszakossága között fellelhető párhuzam. Hiszen ismerjük el, hogy a fiatalok (Taylor Kitsch, Aaron Taylor-Johnson és Blake Lively) nem csak akkor álltak sorba, amikor a szép külsőt osztották, hanem akkor is, amikor színészi képességekről volt szó.
A stílusos filmben még a legapróbb mellékszereplő is kulcsfigura, éppen ezért John Travolta, Salma Hayek és Benico Del Torro is éppolyan fontos, mint az elrabolt O. A mexikói gazember, Lado figuráját Del Torro nagyszerű alakítása és néhány egyedülálló részlet (már az első megjelenése is) teszi félelmetessé. Ebben a kusza történetben még a Travoltához tökéletesen passzoló zsernyáknak is meg vannak a saját motivációi, amely realisztikussá teszi a filmet.
Oliver Stone nem az érzékien szép filmjeiről híres, neki valami más megy jól, az undorító, mély és harcias világ bemutatása. A Vadállatok izgalomtól nyelni nem tudó nézői nem panaszkodhatnak, a tizennyolc karikás besorolásért azt kapják, amit vártak: véres, hardcore jelenetek, kínzás és töménytelen kegyetlenség. Természetes, ha felnőtt nézők is az egyik-másik sokkoló jelenet láttán akaratlanul is a szemük elé kapják a kezüket. De hiába szaporítjuk a szót, nem számít mennyire kaotikus a történet, minden brutalitása ellenére szimpatikus marad az elejétől a végéig.
A film befejezése pedig olyan fricska Stone-tól, amire a legcsavarosabban gondolkodó néző sem számított. Irreleváns jelenetekben nincs hiány a két óra alatt, az egész film úgy pereg le előttünk, mint egy ütemesen hömpölygő sebes vizű folyó. Az ilyen profi, remek szereplőgárdát mozgató filmet feltétlen látni kell.
Mészáros Márton
A Vadállatok (Savages) című film angol nyelvű plakátja
Mészáros Márton blogja 
Hozzászólás