Reklámok

91 esztendeje született Pilinszky János

1921. november 27-én született Budapesten Pilinszky János, a 20. század egyik legnagyobb magyar költője. A lírikus, aki azt mondta, „költő vagyok és katolikus”, nem csak a költészetével teremtett értéket, hanem prózai és drámai hangvételű alkotásaival is.

Diákkora óta írt verseket, az első, Anyám címmel 1938-ban, a költő tizenegy éves korában jelent meg az Életben. 1944-ben kapta meg egyetemi végbizonyítványát, de a diploma megszerzésére már nem jutott ideje, mivel behívták katonának és alakulatával Ausztriába, majd Németországba került. A második világháborúban a harcokban nem vett részt, 1945 novemberében tért vissza Budapestre.

Barátai és dr. Czeizel Endre orvos-genetikus szerint Pilinszky már fiatalkorában felfedezte a homoszexualitást, de vallásos meggyőződése miatt nem tudott megbékélni ezzel. Két felesége volt, halála előtt tizenegy hónappal feleségül vett egy francia asszonyt.

Életében tizenhárom kötete jelent meg, első verseskötete 1946 májusában jelent meg Trapéz és korlát címmel. Az 1970-es évektől elismert és széles körben szeretett költővé vált. Habár munkásságát méltatlan módon, díjakkal csak ritkán ismerték el, 1980-ban Kossuth-díjjal tüntették ki. 1981. május 27-én, 59 éves korában szívroham következtében hunyt el Budapesten. A halálra nem számított, teli volt tervekkel. Több ezerfős gyászoló tömeg kísérte utolsó útjára a Farkasréti temetőben tartott temetésen.

Barátai önzetlen, toleráns embernek tartották. Verseit több idegen nyelvre lefordították, külföldön is népszerűek művei.

A költő születésének évfordulójára Ne félj című versével emlékezünk.

Pilinszky János: Ne félj

Én megtehetném és mégsem teszem,

csak tervezem, csak épphogy fölvetem,
játszom magammal, ennyi az egész,
siratni való inkább, mint merész.

Bár néha félek, hátha eltemet
a torkomig felömlő élvezet,
mi most csak fölkérődző förtelem,
mi lesz, ha egyszer mégis megteszem?

A házatok egy alvó éjszakán,
mi lenne, hogyha rátok gyújtanám?
hogy pusztulj ott és vesszenek veled,
kiket szerettél! Együtt vesszetek.

Előbb örökre megnézném szobád,
elüldögélnék benn egy délutánt,
agyamba venném, ágyad merre van,
a képeket a fal mintáival,

a lépcsőt, mely az ajtódig vezet,
hogy tudjam, mi lesz veled s ellened,
a tűzvész honnan támad és hova
szorít be majd a lázadó szoba?

Mert égni fogsz. Alant az udvaron
a tátott szájjal síró fájdalom
megnyílik érted, nyeldeklő torok.
Hiába tépsz föl ajtót, ablakot.

A túlsó járdán állok és falom:
gyapjat növeszt a füst a tűzfalon,
gyulladt csomóba gyűl és fölfakad,
vérző gubanc a szűk tető alatt!

Mi engem ölt, a forró gyötrelem,
most végig ömlik rajtad, mint a genny,
sötét leszel, behorpadt néma seb,
akár az éj, s az arcom odalent.

Így kellene. De nem lesz semmi sem.
A poklokban is meglazult hitem.
Vigasztalást a játék sem szerez,
az éjszakának legmélyebbje ez.

Hogy átkozódtam? Vedd, minek veszed.
Nem érdekelsz, nem is szerettelek.
Aludj nyugodtan, igyál és egyél,
s ha értenéd is átkaim, – ne félj.

Mészáros Márton

Pilinszky János költő (1921-1981)

Pilinszky János költő (1921-1981)

Reklámok

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s


%d blogger ezt kedveli: