Reklámok

Mozi ajánló – A hipnotizőr

A 2000-es évek elején észrevétlenül beszivárogtak az irodalomba a skandináv krimik, amelyek egy új műfajt teremtettek. A fagyos gyilkosságok kedvelői mondhatni falják a témát, de a filmipar is felfigyelt a skandi krimikre, számos könyvet megfilmesítettek, a műfaj legsikeresebb alkotását, A tetovált lány-trilógiának pedig remake-t is készítettek az amerikaiak. 2009-ben nagyot ütött a Lars Kepler írói álnév alatt publikáló szerzőházaspár könyve, a Hypnotysören, ami magyarul A hipnotizőr néven jelent meg a következő évben.

A könyv választott ki engem, az Alexandrába belépve az első kötet volt, amin megakadt a szemem két évvel ezelőtt. Maradandó élményt nem nyújtott, de tisztán emlékszem, hogy olvasása örömet okozott, izgalommal vártam a fejleményeket ebben a csavaros történetben. Már akkor tudni lehetett, hogy a sikerkönyv megfilmesítési jogát megvásárolták, de a filmváltozat csak most készült el. A korábban Oscar-díjra jelölt svéd filmrendező, Lasse Hallström igazi darázsfészekbe nyúlt, amikor megkaparintotta a jogokat. Mivel a két, csak később összekapcsolódó szálon futó történet nem azt érdemelné, hogy konzervatív módon, betűről betűre filmesítsék meg. Márpedig A hipnotizőr film nem tesz egyebet, mint letömörítve elmondja a történetet.

Már csak azért is valami merőben mást várnék az átlagostól, mert Hallström huszonnégy év óta most először rendez a saját hazájából származó történetet. A hipnotizőr adaptációja becsületes munka, de a 120 perces játékidőbe képtelenek voltak belezsúfolni a közel hatszáz oldalas könyv tartalmát, ezért azok a nézők, akik nem olvasták a könyvet, értetlenül állhatnak néhány jelenet előtt, akik pedig olvasták, hiányolják a kimaradt szálakat és szereplőket. Sajnos, mint a legtöbb regényadaptációnál, itt is elvész a precízen felépített cselekmény és elvésznek a különböző indítékok is.

A színészek rutinmunkát végeztek, a Lima felügyelőt játszó Tobias Zilliacus neve ismeretlen a filmszakmában, a leforgatott alig egy tucat filmje közül talán egyik se maradandó alkotás, emlékezetes alakítás után pedig ne is sóvárogjunk – tőle nem fogunk kapni. Ellenben az Eriket, a pszichológust játszó Mikael Persbrandt és neje, a Simone szerepében látható Lena Olin tapasztalt színészek, ez érződik is. Az már csak mellékes kérdés, hogy vajon akkor is egy ötvenöt éves múlt színésznőre osztotta volna az édesanya szerepét Hallström, ha történetesen a művésznő nem a hites felesége lenne az életben. Mindent egybevetve, a szereplők megállják a helyüket, de egy igényesebb sorozatban tapasztalt könnyed játéknál semmivel sem nyújtanak többet.

A hipnotizőr legnagyobb hiányossága az, hogy kevesebbet mond a regénynél és azt is azzal a közönnyel, amellyel beletörődik abba a ténybe, hogy a műfajban évente öt-hat hasonló krimit leforgatnak. A könyv adaptációja kimért és az utolsó félidőtől kezdve kiszámítható, miután fény derült a gyilkosra, de utóbbi nem a film készítőinek bűne. A rendezés visszafogott: bizonytalan felületen mászkálunk, akárcsak a zárójelenetben az elrabolt fiú, Joona Lima felügyelő és a fiú családja. Minden kivetnivaló dacára nem unalmas a film, csak annyira kötelességtudó, hogy meg sem próbál egy kis plusz lendületet belevinni az amúgy igenis jó alapanyagba.

Mészáros Márton 

Lasse Hallström A hipnotizőr című filmjének magyar nyelvű plakátja

Lasse Hallström A hipnotizőr című filmjének magyar nyelvű plakátja

Reklámok

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s


%d blogger ezt kedveli: