Nem Angelina Jolie az első asszony a történelemben, akinek eltávolították a melleit orvosi indokok miatt, és sajnos nem is az utolsó, akinél fent áll az emlőrák kialakulásának igencsak aggasztó következménye. Ott van például Betty Ford, a tavaly elhunyt amerikai First Lady, akinél 1974-ben diagnosztizáltak mellrákot, és gyilkos korral szemben folytatott eredményes küzdelemben tanúsított őszinteségéért és bátorságáért elnyerte a közvélemény elismerését. Gerald Ford elnök felesége a betegség legyűrése után a mellrák elleni harc éllovasa lett és hosszú életet élt, 93 évesen halt meg.
Sajnos nem mindenki ilyen szerencsés, több ismert személyiség is az életével fizetett. A háromszoros Oscar-díjas svéd színésznő, Ingrid Bergman és Bette Davis, a kétszeres Oscar-díjas amerikai színésznő, valamint Dusty Springfield angol énekesnő, akit évszázada legnagyobb női hangjai között emlegetnek, mind a mellrák következtében halt meg. Viszont Nancy Reagan, a most 92 éves egykori First Lady, Anastacia amerikai énekesnő és ausztrál pályatársa, Kyle Minogue legyőzték a mellrákot. A legismertebb mellrákkal diagnosztizált beteg azonban kétségkívül Olivia Newton-John ausztrál színész-énekesnő, a Graise című musical sztárja, aki elkötelezett szószólója a megelőzésnek és a mammográfia vizsgálatok fontosságának. A halálos kór elleni küzdelem lelkes aktivistája Christina Applegate amerikai színésznő is, akinek mindkét mellét el kellett távolítani a betegség miatt, de implantátumokat kapott, akárcsak Angelina Jolie és teljesen felépült.
A helyzet különösen kínos, ha a világ legcsodálatosabb nőjéről van szó. Mert Angelina Jolie nem csak külsőleg, hanem belső alapján is a legragyogóbb személyiségek egyike. Az Oscar-díjas világsztár tizenegy éve dolgozik az UNCHR jószolgálati nagyköveteként, dollármilliókkal támogatja a legkülönbözőbb rászorulókat és elnyomottakat, és mindig felemeli hangját azok érdekében, akik védelmezést érdemelnek. Éppen ezért értek egyet Jamie Lee Curtis amerikai színésznővel, aki azt írta blogjában pályatársáról mindkét melle eltávolításáról szóló cikkének megjelenése után, hogy „Jolie egy hősnő sokak számára. Én is közéjük tartozom. Ő bátor és merész. A mai kinyilatkoztatása, amelyet eleganciával, méltósággal és kegyelemmel tett, figyelemre méltó üzenet a világ összes nője számára.”
A színésznő döntése arról, hogy megírja személyes egészségügyi problémáit, igazán sokat jelent, hiszen ezáltal emberek millióinak mondta el, hogy meg lehet előzni is a betegséget. Különösen egy olyan világban számít igazán felelősségteljes lépésnek kiállni a nyilvánosság elé, és őszintén beszélni egy ilyen privát és nehéz témáról, ahol a hollywoodi sztároknak minden egyes lépését követi a média. Jolie-nak szerencséje volt, mert a februártól április végéig tartó műtétsorozat éppúgy nem szivárgott ki, mint a színésznő lábadozása. Annak ténye, hogy sem a limitált számú beavatottak, aki tudtak minderről, sem a színésznőt ápoló orvosok és nővérek nem kotyogtak ki egyetlen szót sem, hatalmas jelentőséggel bír. Szinte elképzelhetetlen a mai világban, hogy egy újság ne írna meg mindent, különösen ne Angelina Jolie-ról, amikor szemérmetlenül kiteregették mindenkinek a félrelépéseit, egészségügyi hanyatlását, közzétettek szigorúan magánterületen, nyaraláson készült félpucér fotókat, és még a leendő brit uralkodó nemét és születési dátumát is kiszivárogtatták annak ellenére, hogy a Buckingham-palota hagyományból semmilyen információt nem közöl a hírszomjas újságírókkal.
És ezek ellenére, igencsak meglepő módon, a világ legtöbbet fotózott és legismertebb nőjének, Angelinának mégis meg volt a lehetősége, hogy saját maga döntsön arról, hogy beszél-e a betegségéről vagy sem. Akadnak olyan hírességek, akik öt-hat év után vallották be, hogy ilyen és olyan rákot állapítottak meg náluk, de Jolie néhány héttel az utolsó műtét befejezte után az egyik vezető amerikai lap hasábjain tárulkozott ki. A hatgyermekes anya szavai mögött édesanyja iránti tisztelete, gyermekeinek szeretete és párja törődése miatt érzett hála húzódik meg. Hiszen Jolie azért vállalkozott nőként, és méghozzá nem is akármilyen adottságokkal rendelkező asszonyként gyönyörű melleinek eltávolítására, mert szerette volna, hogy megérje egészségesen, hogy imádott gyermekeit láthassa felnőni, velük lehessen még hosszú évekig és segíthesse őket ott, ahol csak tudja.
Hiába a világ húsz leggazdagabb színésznőinek egyike, hiába állócsillag és hiába van meg mindene, a betegség épp ugyanolyan súlyos gondot okoz számára, mint egy nincstelen asszony számára, akinek jóllehet még elektromos áram sincs a lakásában a világ másik végén. Kétség nem fér hozzá, hogy meghozni egy ilyen komoly döntést, nagy nehézséget okozott ennek az érző szívű, törődő teremtésnek. Ezért és azért az őszinte segítőszándékért, amiért felvállalta a történetet és elmesélte azt a világnak a megelőzés és a félelem eloszlatása céljából, nagyon nagy köszönet jár neki. Magam részéről, először értetlenül álltam a hír előtt, miszerint anélkül távolítatta el a melleit, hogy rákot diagnosztizáltak nála, de amikor elolvastam a részletes írását a témáról, megértettem, hogy a nyolcvanhét százalékos kialakulási lehetőség és a családi előzmény, édesanyja korai elvesztése elég indokot jelentett számára. Csodálom a bátorságát. Bámulatra méltó, amiért megelőzte a komolyabb bajt ahelyett, hogy kockáztatott volna, s halogatta volna a dolgot.
A történtek után Angelina Jolie csodálatra méltó tulajdonságainak hosszú listája egy újabb jelentős ponttal bővült. Lépése már most elérte a célját, hiszen nem csak a legnagyobb hollywoodi sztárok, énekesek és énekesnők, hanem még magyar politikusok is foglalkoznak az üggyel és ámulatukat fejezik ki a színésznő bátor döntése miatt. Jolie azzal zárja cikkét, hogy az Egészségügyi Világszervezet (World Health Organization, WHO) jelentése szerint csak évente 458 ezer nő veszti életét emlőrák miatt, s éppen ezért a közepes- és alacsonyjövedelmű országokban is kiemelten fontos szerepet kellene biztosítani a megelőzésre. Csak reménykedhetünk, hogy ez be fog következni.
Mészáros Márton
Angelina Jolie Oscar-díjas amerikai színésznő
Mészáros Márton blogja 
2013. május 24. - 17:26 |
Jó cikk, gratulálok. Meglepően felnőtt és érett írás.