Amerika egyik legnagyobb élő regényírója ma 80 éves. Cormac McCarthyt sokan tartják a sötétség nagymesterének, a szikárság mintapéldányának, páratlan, utánozhatatlan szépirodalmi alkotásait falják az emberek. Cikkünkben őt köszöntjük. “Kétféle ember van aki nem sokat szokott kérdezősködni. Az egyik fajta buta hozzá a másik meg úgyis tudja” – írta a Nem vénnek való vidékben.
Cormac McCarthy 1933. július 20-án született a Rhode Islandon hat testvér közül a harmadikként. Édesapja ügyvéd volt. Családja McCarthy négy éves korában Knoxville-be költözött, ahol a fiú katolikus középiskolába járt. A Tennessee állami egyetem bölcsészkarának hallgatója volt, azonban tanulmányait megszakította amikor az amerikai légierőkhöz került, amivel egyidejűleg az alaszkai rádiónál bemondó volt. Első novelláit egyetemista hallgatótársaival közösen publikálta egy általuk megálmodott folyóiratban, ezekért az írásaiért már felfigyeltek rá.
Első regénye, a The Orchard Keeper 1965-ben jelent meg a híres Random House kiadó gondozásában. McCarthy csak azért oda küldte írását, mert ez volt az egyetlen könyvkiadó, amiről valaha hallott elmondása szerint. A regényt felkapták, és a Művészetek és Irodalmak Akadémiájának Díjával ismerték el. A kitüntetéshez pénzjutalom járt, amiből az író hajóra szállt, hogy ősei földjére, Írországba látogathasson. Az odatartó hajóúton bonyolódott romantikus kapcsolatba egy bizonyos Anne DeLisle énekesnővel, akit rögvest Angliában feleségül is vett. McCarthy ekkor már túl volt egy váláson, és egy gyermeke volt. Első és második gyermeke között közel negyven évnyi korkülönbség van, ugyanis második fia a 2000-es évek elején született, amikor az író már a hetvenhez közeledett.
Habár Cormac McCarthy különböző segélyekből, adományokból élt hosszú éveken át, alkotói termékenységét nem jellemezte szegénység. Leghíresebb regényeként említik az 1985-ben publikált Véres délkörök (Blood Meridian) című könyvet. A mű olyan nagyhatásúvá vált, hogy a The New York Times folyóirat egyenesen az utolsó negyedszázad egyik legjobb amerikai regényei közé sorolta. 1992-ben írta meg a Vad lovak (All the Pretty Horses) című regényt, amelyért Nemzeti Könyvdíjat kapott. Az ezután következő években a Határvidék-trilógia további két kötete is kiadásra került. 2005-ben megjelent Nem vénnek való vidék (No Country for Old Men) című regényére Hollywood is lecsapott, a Coen-fivérek filmet készítettek belőle, amely négy Oscar-díjat nyert (köztük Javier Bardem spanyol színész alakítása) 2008-ban. Egyik legutolsó regénye, Az út (The Road) szintén pozitív nemzetközi visszhangot kapott, a szerző Pulitzer-díjat kapott érte. A történetből készült azonos című film nem ért el eget rengető sikereket a mozikban, de a kritikusok méltatták a Viggo Mortensen főszereplésével készült alkotást. McCarthy az utóbbi időben több színművet is írt.
McCarthy ellentmondásos személyiség. Író-olvasó találkozókra nem jár, nagyon ritkán ad interjút, és magányos ember hírében áll, bár feleségével és tizenéves fiával lakik. Nemrégiben nyíltan bírált két olyan klasszikust, mint Marcel Proust és Henry James, akiket nem ért, mondván, amit műveltek, azt nem tartja irodalomnak. McCarthy stílusa nagyon egyedi, műveit a déli gótikus, a western, és a poszt-apokaliptikus kategóriákba szokták sorolni az irodalomkritikusok, gyakran ezek a zsánerek keverednek a néhol szakemberek által is érthetetlennek ítélt történetben. Híres arról, hogy előszeretettel hagyja el szövegeiben az írásjeleket, de gyakran a dialógusokat sem ábrázolja (mellőzi az idézőjeleket, gondolatjeleket). Tömör mondatai, puritán sorai a mély háttértartalommal védjegyévé váltak. Cormac McCarthy negyvennyolc éves irodalmi pályafutása alatt tíz regényt írt, ennél jobban nem is lehetne ábrázolni azt, hogy mennyire szűkszavú író. Évek óta Nobel-esélyesnek tartják.
Mészáros Márton
Cormac McCarthy amerikai író
Mészáros Márton blogja 
Vélemény, hozzászólás?