Marlene Dietrich kivételes személyiség volt, de valószínűleg nem volt egy mintanya, ahogyan egykori ismerősei mondták. A nagyszerű német filmcsillag tehetségét lánya, Maria Riva örökölte, aki befutott író-színésznő volt, a díva unokája, J. Michael Riva pedig a film fővárosában, Hollywoodban lett elismert látványtervező. Számtalan kultikussá vált filmen dolgozott, még Oscar-díjra is jelölték. Utolsó munkája Quentin Tarantino Django elszabadul című filmjének látványterve volt, a forgatás ideje alatt, 2012-ben kapott agyvérzést, majd nagy hirtelenséggel elhunyt – csak 63 éves volt. (Édesanyja még mindig él, jövőre tölti be a kilencvent.)
Manapság egyre többet hallani egy harmincas évei elején járó amerikai divatfotós, bizonyos Sean Riva nevét. A fiatalember életében már zsenge korától szerepet játszott a szépség és a művészet, amelynek gyökereit egyértelműen művészcsaládjában kell keresnünk, hiszen az ő dédanyja volt Marlene Dietrich. A tehetséges Sean mindig is csodálta dédanyját, akit ő nem ismerhetett fénykorában, amikor még egész Berlin a páratlanul szép lábait akarta, amikor sikerei csúcsán filmek tucatjaiban szerepelt, fotózásokról fotózásokra járt, amikor a férfiak zöme hanyatt dobta magát előtte, és amikor összetéveszthetetlen mély, búgó hangján énekelt. Sean tizenhárom éves volt, amikor az akkora már kilencedik évtizedét taposó Dietrich hosszú, ágyhoz kötött betegség után feladata a harcot a halállal.
Sean Riva már több önálló kiállításon túl van, fotózott egzotikus országokban (legutóbb a Dominikai Köztársaságban), képei olyan lapokban jelennek meg, mint a Vanity Fair, vagy a Vogue. És ha már a képeinél vagyunk, pucér modellekről készített ízléses felvételei híressé tették. Dietrich dédi büszke lehetne utódaira.
Mészáros Márton
Vélemény, hozzászólás?