Száz évvel ezelőtt, 1913. november 7-én született Albert Camus Nobel-díjas francia író, filozófus, az egzisztencializmus egyik legfontosabb alakja. A rövid életű művész életművét mára mindenki ismeri – kell is, mivel kötelező tananyag.
Camus az algériai Mondoviban látta meg a napvilágot 1913. november 7-én. Az első világháborúban halálos sebet kapott édesapját egyéves korában veszítette el, korán özvegységre jutott édesanyja pedig analfabéta és félig süket volt. Az asszony, miután belátta, hogy takarításból nehezen tudja eltartani a családját, a nagymama gondjaira bízta a gyermekeit, akiről Camus így írt: „durva, öntelt, zsarnoki természet, ő nevelt az életre.” Azonban a szegénynegyedben élő ifjú Albert Camus nem tört meg, sikereket ért el az algíri iskolában, ahol egyik tanára, Louis Germain figyelmét is kivívta, aki már tizenegy évesen ösztöndíjra javasolta a fiút. Később a művész egykori tanárának ajánlotta az irodalmi Nobel-díjat is.
Filozófiai tanulmányait az akkor nyílt Algériai Egyetemen folytatta. Amint elérte a nagykorúság évét, huszonegy évesen feleségül vette Simone Hié-t, az extravagáns tizenkilenc éves barátnőjét. 1935-ben az antifasiszta tömörülés, a népi front megalakulása után sok fiatal értelmiségihez hasonlóan kommunista lett, és belépett a francia kommunista párt algériai tagozatába, hogy a szegények érdekében cselekedhessen. Két évvel később kizárták a pártból, amikor szembekerült a hivatalos sztálinista vonallal. Kétévnyi házasság után elvált feleségétől, 1940-ben újra megházasodott, elvette Francine Faure-t, a kiváló zongoristát és matematikust, aki ikergyermekei anyja lesz. Camus élete végéig rendíthetetlen nőbolond volt, számos házasságon kívüli kapcsolata közül a María Casares spanyol színésznővel folytatott románca a leghíresebb.
Albert Camus első írásai 19 évesen, 1932-ben a Sud című folyóiratban jelentek meg. Leghíresebb kötete, a Közöny 1942-ben került kiadásra, művet pozitív kritikai fogadtatásban részesítették az ítészek. A Le Monda listáján a mű az évszázad száz legemlékezetesebb könyvei között az első helyen szerepelt. A háborús évek alatt dolgozott A pestis című regényén is, amelynek valós történelmi háttere az 1941-42-ben dúló súlyos tífuszjárvány volt. A pestist 1947-ben adták ki, ezt a művét is nagy kritikai visszhang fogadta. A szociális ügyekre érzékeny Camus kiállt az 1956-os magyar forradalom és szabadságharc mellett. A témában hat különböző művet írt, bevezetőt fogalmazott meg Az igazság a Nagy Imre-ügyben című könyvhöz, emellett egy nagygyűlésen is felszólalt a magyar szabadságharcosok érdekében.
Camust 1957-ben irodalmi Nobel-díjjal tüntették ki, a díj történelmében Kipling után ő a második legfiatalabb szerző, aki megkapta a legrangosabb irodalmi elismerést. 1960. január 4-én, 46 éves korában a Párizstól mintegy száz kilométerre lévő Petit-Villeblevin-nél halálos kimenetelű autóbalesetet szenvedett. Az úgynevezett camus-i filozófia alapélményének számító abszurdban alkotó Albert Camus irodalmi tevékenysége kötelező tananyag a világ számos országában, műveit több, mint negyven nyelvre fordították le. Sokan nem is tudják, hogy színműveket, novellákat is írt. Irodalmi munkáiból számos filmadaptáció készült.
Mészáros Márton
Albert Camus Nobel-díjas francia író (1913-1960)
Mészáros Márton blogja 
Vélemény, hozzászólás?