2013. december 5-én, életének 95. évében meghalt Nelson Mandela, a Dél-afrikai Köztársaság volt elnöke. A Nobel-békedíjas politikus az apartheid, vagyis a faji szegregáció ellenesség élharcosa volt. Halálát Jacob Zuma dél-afrikai államfő jelentette be az állami televízióban közép-európai idő szerint csütörtök késő este.
Nelson Rolihlahla Mandela 1918. július 18-án született a dél-afrikai Mvezo faluban a xhosza nép thembu törzsét irányító Madiba királyi dinasztia sarjaként. Édesapja törzsfőnök fia volt. 1938-ban beiratkozott a feketék számára létesített Fort Harei-University College-ba, de két év múlva kizárták az egyetemről, mert diáktüntetéseken vett részt. Ahelyett, hogy hazatért volna szülőfalujába, ahol köteles lett volna elvenni a lányt, akit feleségül kívántak adni hozzá, Johannesburgba ment. 1944-ben lépett be a Afrikai Nemzeti Kongresszusba (később titkára lett), miután napról napra szembesült a színesbőrűek elnyomásával.
1948-ban Dél-Afrika az apartheid megszigorításának ígéretével kampányoló fehér Nemzeti Párt (NP) nyerte meg a választásokat, azonban a feketéket kisemmiző és megalázó rendszer csak ekkor teljesedett ki igazán: a lakosság körülbelül háromnegyedét kitevő feketék lakóhelyéül rezervátumokat jelöltek ki, amelyeket többségük csak akkor hagyhatott el ideiglenesen, ha máshol dolgoztak. Megtiltották a feketék és fehérek közötti házasodást, és a színesek rosszabb egészségügyi ellátásban és oktatásban részesültek. Az Afrikai Nemzeti Kongresszus (ANC) Mandela vezetésével békés elégedetlenségi kampányba fogott, de Mandelát és társait 1956-ban letartóztatták, de hamarosan felmentették őket.
1960-ban a hatóságok 69 fekete személyt lőttek le az övezetátlépési engedély ellen tüntetők közül Sharpeville-ben. A vérengzés híre világszerte éles visszhangot keltett, de Dél-Afrikában a válság csak súlyosbodott. Hendrik F. Verwoerd miniszterelnök az apartheid eltörlését követelő ENSZ-határozat ellenére is folytatta politikáját, Mandeláékat pedig bebörtönözte. 1961-ben kilencévi kényszerhallgatás után első ízben szerepelhetett a nyilvánosság előtt, ezután a fokozódó elnyomás társaival együtt illegalitásba vonult, és Nemzet Lándzsája néven gerilla- illetve szabotázsakciókra vállalkozó katonai szervezetet hozott létre, amelynek ő lett a főparancsnoka.
A következő évben számos afrikai országba utazott, adományokat gyűjtött a harchoz, de hazatérve letartóztatták, mert útlevél nélkül hagyta el az országot. Ötévi kényszermunkára ítélték, majd más aktivistákkal együtt szabotázs- és terrorcselekményben való részvétel vádjával állították bíróság elé, és 1964-ben életfogytiglani szabadságvesztésre ítélték. A Fokváros melletti Robben-szigeten tartották fogva, ő volt a 466. fogoly – innen ragadt rá a „46664-es fogoly” elnevezés.
Mandela a börtönből nem irányíthatta tovább az apartheidellenes mozgalmat, de felesége, Winnie az ANC karizmatikus alakja lett, a társaság évtizedeken keresztül folytatta harcát. Mandelát 1990-ben bocsátották szabadon, elbocsátásakor százezrek sorakoztak a börtön elé, illetve az utcákra. Az apartheid-rendszer felszámolásárért Frederik Willem de Klerk elnökkel közösen Nobel-békedíjat kapott 1993-ban, a következő évben pedig az általa vezetett Afrikai Nemzeti Kongresszus nyerte meg az első demokratikus választásokat. 1994. május 9-én az akkor 76 éves Nelson Mandela lett az új parlament és Dél-Afrika első fekete elnöke. Mandelának államfőként megteremtette a békét a fehérek és a feketék között. Habár a mai napig a valaha élt legközkedveltebb embernek számít Dél-Afrikában, bírálatok érték, amint Fidel Casto kubai diktátort tartotta példaképének. 1996-ban elvált második feleségétől és a következő évben elvette Graca Machelt, a mozambiki elnök özvegyét.
1999-ben véget ért elnöki tisztsége, eztán nem indult a választásokon, de politikailag azonban aktív maradt: kritizálta az iraki háborút, 2007-ben létrehozta a Világ Bölcsei nevű szervezetet, amelynek keretében korábbi politikai vezetők és békeaktivisták (Jimmy Carter volt amerikai elnök, Kofi Annan volt ENSZ-főtitkár, Martti Ahtisaari volt finn elnök) segítségével próbáltak megoldást keresni napjaink legnagyobb globális problémáira. Elnöksége után az AIDS elleni harc egyik vezető személyisége lett, egyik fia ebben a betegségben vesztette életét.
2013 szeptemberében három hónapos kórházi ápolás után hagyhatta el a johannesburgi kórházat, ahol makacs tüdőfertőzéssel ápolták. Otthonában, szerettei körében érte a halál. Akárcsak júniusi születésnapjakor, halála miatt is százezrek vonultak utcára Dél-Afrikában.
Mészáros Márton
Nelson Mandela Nobel-békedíjas dél-afrikai elnök (1918-2013)
Mészáros Márton blogja 
Vélemény, hozzászólás?