Gabriel García Márquez Nobel-díjas kolumbiai író tüdőgyulladás következtében hunyt el mexikóvárosi otthonában 2014. április 17-én. Halálhírét először rokona, Fernanda Familiar erősítette meg a Twitter közösségi oldalon, majd Cristóbal Pera, korábbi szerkesztője. A hír eztán futótűzként terjedt tova az interneten, a legnagyobb internetes keresőben immáron több millió találat van a halálával kapcsolatos rákeresésekre.
A népszerű író mexikóvárosi házából induló halottaskocsi útját több tucat riporter és rajongó követte. A 87 éves korában elhunyt művész házához gyásztáviratok tucatjai érkeznek. Juan Manuel Santos kolumbiai elnök, valamint elődje, Álvaro Uribe Vélez szintúgy megemlékezett róla, mint számos latin-amerikai ország – köztük a Chilei, Brazília, Ecuador – vezetője. A kolumbiai elnök háromnapos nemzeti gyászt rendelt el az irodalmi Nobel-díjas szerző halálát követően. Tiszteletére virrasztásokat tartanak számos kolumbiai és mexikói nagyvárosban.
Barack Obama amerikai elnök úgy fogalmazott, a világ elvesztette az egyik legnagyobb íróját, akit maga is nagyon szeretett egészen fiatalkora óta. A korábbi amerikai elnök, Bill Clinton szintén közleményben emlékezett meg róla. Shakira kolumbiai popénekesnő és Paulo Coelho brazil író személyes hangú megemlékezéssel búcsúztatta a Szerelem a kolera idején szerzőjét. Mario Vargas Llosa szintén irodalmi Nobel-díjas perui író is részvétét fejezte ki Márquez halála kapcsán: „Egy nagy író halt meg. A regényei túlélik őt és továbbra is eljutnak az olvasókhoz a világ minden pontján” – írta. A két író között meglehetősen ambivalens barátság alakult ki, Mario Vargas Llosa rendszeresen bírálta a kolumbiait Fidel Castro kubai kommunista vezetőhöz fűződő szoros barátsága és elkötelezettsége miatt, kapcsolatuknak pedig akkor szakadt vége, amikor a perui író 1976-ban egy jobbhorgossal kiütötte Gabriel García Márquezt egy mexikóvárosi mozi előtt, elmondása szerint azért, mert néhány évvel korábban kikezdett feleségével.
García Márquezt Latin-Amerikában csak Gabónak becézték, ez a kedvesség is azt szimbolizálja, milyen népszerű és közkedvelt személy volt szerte a világon, különösen a latin kontinensen. 1927-ben született Aracatacában, egy kis kolumbiai városban, fiatalon újságíróként tevékenykedett, többek között Európában és az Egyesült Államokban is járt munkaügyben. Irodalmi körökben 1961-ben figyeltek fel rá, amikor Az ezredes úrnak nincs, aki írjon címmel megjelent első könyve. Az áttörést Száz év magány című regénye hozta el számára 1967-ben, 1982-ben irodalmi Nobel-díjjal ismerték el. Fontosabb műve még az 1985-ben megjelent Szerelem a kolera idején, valamint az 1994-ben kiadott A szerelemről és más démonokról című könyve. Utolsó könyve, a Bánatos kurváim emlékezete 2005-ben jelent meg. 2009-ben arról cikkeztek, hogy Augusztusban találkozunk munkacímmel újabb regényen dolgozik, de a mű nem készült el, akárcsak önéletrajzi műve sem.
A szerzőnél 2006-ban diagnosztizáltak Alzheimer-kórt, az utóbbi éveiben demenciával küzdött. Megromlott egészségi állapota miatt csak ritkán jelent meg nyilvánosság előtt, 2014. március 6-án azonban kivételt tett: a 87. születésnapja alkalmából mexikóvárosi háza előtt összegyűlt tisztelőinek mondott köszönetet. Ezt megelőzően előző év szeptemberében egy mexikóvárosi bevásárlóközpont átadásán jelent meg. Elmondása szerint sajátos kapcsolata volt olvasóival is, tartott attól, hogy a siker eltéríti a valóságtól, ezért visszafogottan élt. Egy interjújában úgy fogalmazott, szerette volna, ha regényei csak a halála után jelennek meg, mert „így nem kellett volna keresztülmennie a színjátékon, amit nagy írónak lenni jelent.”
Otthonában bekövetkezett halálakor családja jelen volt. A szerzőt nyolc nappal a halála előtt engedték ki a kórházból, légzését azonban csak gépekkel tudták biztosítani. Művei világszerte több százezer példányban keltek el, csak a Száz év magány című regényéből 50 millió példány fogyott. Spanyol nyelven a műveinél jobban csak a Biblia fogyott a könyvnyomtatás története óta.
Mészáros Márton
Gabriel García Márquez Nobel-díjas kolumbiai író (1927-2014) – A felvétel 2014. márciusában készült –
Mészáros Márton blogja 
Vélemény, hozzászólás?