Nyolcvan éves Sophia Loren, aki egyike az egyik első európai színésznőknek, akik Oscar-díjat kaptak. Több, mint hatvan éve kezdte a pályát, napjainkban viszont már szinte teljesen visszavonult a színjátszástól.
Sofia Villani Scicolone egy nehéz sorsú család gyermekeként született Rómában, 1934. szeptember 20-án. Édesapja elhagyta várandós feleségét, azonban a kislány születése után rövid időre visszatért a családhoz. A fiatal lányra egy szépségversenyen figyelt fel az akkor negyvenéves Carlo Ponti producer, aki javasolta neki, hogy vegye fel a hangzatos Sophia Loren művésznevet. Egy ideig a későbbi színésznő Cary Grant amerikai színésszel járt, aztán hozzáment Pontihoz. Pályája elején kisebb szerepeket kapott, például rabszolgalány volt a Quo Vadis című 1951-es sikerfilmben, de külsejére rögvest felfigyeltek és számtalan olasz magazin fotózta címlapra. A színészi áttörést Verdi remekművének, az Aida című operának a filmfeldolgozása hozta el számára 1953-ben, habár Renata Tebaldi énekhangja szólt a filmben, Sophia Loren mindenkit elbűvölt. Az ötvenes évek végére már olyan nagy sztár volt, hogy Olaszországon kívül is hódított, világszerte ismerték a nevét, és a kor szexistennőjének számított, akárcsak nagy riválisa, Gina Lollobrigida.
1960-ban Vittorio De Sica rendező az Alberto Moravia regényéből készült az Egy asszony meg a lánya című filmjében nyújtott alakítása olyan sikeres volt, hogy színészi teljesítményéért két évvel később a legjobb női alakítás kategóriájában Oscar-díjat kapott. Sophia Loren nem jelent meg a díjkiosztón, így más vette át helyette a legrangosabb díjat. Az 1960-as évektől már számtalan külföldi produkció sztárja volt, együtt játszott olyan nagyságokkal, mint Marcello Mastroianni, Marlon Brando, Frank Sinatra, vagy korábbi udvarlója, Cary Grant. Egyben drámai színésznő és komika, aki minden szerepkörben helyt állt. Alakítása emlékezetes az El Cid (1961), a Tegnap, ma, holnap (1963), a Házasság olasz módra (1964), A pap felesége (1971), illetve a La Mancha lovagja (1972) című filmekben is. Idősebb korában a Divatdiktátorok (1994) című filmmel ért el elismeréseket, de játszott olyan híres alkotásokban is, mint a Még zöldebb a szomszéd nője, vagy Rob Marshall a Kilenc című musicaljében.
Sophia Loren ünnepelt színésznőből vált méltóságteljes dívává, a fokozatosan háttérbe szorított filmezés mellett pedig más elfoglaltságok kötötték le figyelmét. A temperamentumos olasz asszony szakácskönyveket jegyzett, UNICEF jószolgálati nagykövetként tevékenykedett és számtalan szemüveget dobtak a piacra a nevével fémjelezve. Túl a hetvenen még a Pirelli-naptár számára pózolt, nyolcvanévesen pedig egy utolsó filmszerep kedvéért visszatért a vászonra, a fia, Eduardo Ponti rendezte La voce umana című félórás alkotásban játszott. Másik gyermeke, ifjabb Carlo Ponti karmester, felesége pedig a magyar Mészáros Andrea hegedűművész. Sophia Loren életéről az elmúlt évtizedek során számtalan szerző írt könyvet, 80. születésnapjára pedig egykori nagy filmje emlékére, Tegnap, ma, holnap címmel írt memoárt a színésznő, amely egyszerre több nyelven jelent meg. A második világháború utáni új nőideál megtestesítője pedig humorát még mindig megőrizte: amikor arról kérdezték, páratlan alakját és dús kebleit minek köszönheti, azt felelte a sok spagettinek. Amikor egy hatalmas ünnepséggel köszöntötték Mexikóvárosban, akárcsak élete során mindig, most is minden szem rá szegeződött, persze ez kijár egy születésnapos korszakos szépségnek.
Mészáros Márton
Sophia Loren Oscar-díjas olasz színésznő
Mészáros Márton blogja 
Hozzászólás