Reklámok

Mészáros Márton: Marci király

(Több szempontból is érdekes ez a bejegyzésem; először közlök magamtól novellát s első alkalom ez, hogy az egyik rajzomat publikálom.)

Marci király

Írta: Mészáros Márton

Élt valamikor egy kisfiú, aki gyerekként mindig arról álmodozott, hogy egy napon egy ország királya lesz. A kisfiú felnőtt, és mint, oly sok dolog, az álmai is szertefoszlottak.

Marcinak hívták a férfit, és sokan ismerték. Huszonöt éves lehetett, amikor elhatározta, hogy feladja életét hazájában és Afrikába utazik. Senki sem tartott vele. Teljesen egyedül ment. Már előre kiválasztotta azt a települést, ahol lakni fog. Itt nincsenek nagy bevásárlóközpontok, felhőkarcolók, mozik, autók, mobiltelefonok és ehhez hasonló modern dolgok.

A repülőgépe egy kisvárosban szállt le, és kezében egy bőrönddel kellett begyalogolnia oda, ahol lakni fog. Marci egy kék inget, rövidnadrágot, napszemüveget és egy széles karimájú szalmakalapot viselt. A nap tűzött, elviselhetetlenül meleg volt itt.

Marci izzadt és szédülni kezdett. Már látta a bennszülöttek tákolmányait és kis sátrait. Nem sokkal később szép lassan minden elsötétült előtte és elvesztette egyensúlyát. Amikor kinyitotta nagy szemeit, egy fekete asszonyt látott maga mellett. Nem tudta hol van. A nő észrevette, hogy Marci magához tért és akkorát kiáltott, hogy mindenki hallhatta hangját a faluban. Három izmos néger rontott be a sátron és állt a nő elé. Valamit beszéltek, de a fiú nem érthette, hogy miről diskuráltak azok.

A férfi zavartan nézett körbe. Megállapította, hogy lekerült róla az ingje és kendők vannak a testén. Az első gondolat, ami átfutott agyán, az volt, hogy biztos megkötözték, de amint felemelte kezeit, látta, hogy nincs így. Felült a szalmaágyon, amin feküdt. A három férfi felé fordult, akik lándzsájukra támaszkodva némán nézték őt.

Marci felállt, a nő pedig, aki az imént még mellette ült, most négykézláb volt a földön és megcsókolta az idegen lábát. Marci meglepődve tapasztalta a gesztust, és álmélkodva nézett körbe a szobában, ami valami szentélyre hasonlíthatott. Tekintete az ajtóban álló férfiakra szegeződött. Amazok álmélkodva néztek Marcira, majd amikor feltűnt nekik, hogy tekintetük találkozott, gyorsan lenéztek a földre. Marci közelebb lépett hozzájuk, azok viszont megijedtek és hátráltak. Marci közel ment hozzájuk, de a katonák úgy féltek tőle, mint a tűztől. A három fekete legény rémülten hajolt meg az idegen előtt.

Marci, a barna és kisportolt testével, nagy szemeivel és szabályos arcával a bennszülötteket valami istenségre emlékeztette. Ezért viselkedtek vele ilyen alázatosan. Amint az összezavarodott fiú kilépett a sátorból a nap a szemébe sütött, de mégis jól láthatta, hogy legalább öttucat afrikai térdel előtte. Most már számára is világossá vált, hogy miről van szó. „Ezek a szerencsétlen emberek, azt hihetik, hogy valami isten vagyok, aki az égből ereszkedett le hozzájuk” – gondolta magában. Igaza volt.

A bennszülöttek nem értették, amit mond, és ő sem tudta, hogy azok miről beszélnek. Annyit látott csak, hogy valami szertartás következik, mert tekintélyes erőkkel építettek az őslakók egy emelvényt és egy trónust. Estére már kész is voltak vele, és egy vallási vezetőnek tűnő matuzsálem megjelenésekor mindenki abbahagyta a sutyorgást és a beszédet. Az öregember hajlott háttal, kezében egy bottal állt a nép elé és mondott valamit, amit fehér ember nem érthet. Intett Marcinak, aki boldogan lépkedett fel az emelvényre. Az emberek tapsoltak és kiabáltak örömükben. Az öreg átadta díszes botját a fiatalembernek és egy katonalegénynek szólt, aki hamarosan egy babérkoszorúval tért vissza. Az öregember megérintette Marci lábait, aki vette a lapot, és letérdelt. Az emberek láthatóan nagyon boldogok voltak, amikor a hajlott hátú a térdelő fiú fejére helyezte a koszorút.

A koronázás megtörtént, mostantól Marci volt az úr a faluban. Minden nő, férfi és gyerek meghajolt előtte, és egyik se mert a szemébe nézni. Mindenki csodálta és leste, hogy szolgálhatná. Egy sátort is felépítettek neki, amiben függőágyat és trónszéket kapott. Tekintélye és hatalma volt. És ő ezt nagyon jól tudta, és mérhetetlenül örült neki. Teljesült az álma.

Későre járhatott már, a nap is lement, amikor nagy vacsorát tartottak a sokáig várt király eljövetelének tiszteletére. Pompás étkezés volt, aminek végén szőlőt szolgátak fel az uralkodónak. Marci jól érezte magát. Két félmeztelen nő legyezte hatalmas pálmaágakkal, ő pedig az asztalfőnél ült gigantikus székében, fején a koronát jelképező koszorúval és evett. Eszébe sem jutott, hogy elutasítja a szőlőt és nem kóstolja meg azt. Bár csak hozzá se nyúlt volna.

Megfogta a fürtöt és három szemet a szájához emelt, majd megette őket. Valószínűleg le sem nyelte őket, amikor arca elvörösödött és köhögni kezdett. Az egyik szem megakadt a torkán, képtelen volt nyelni. Riadtan nézett körbe, és a helyiek számára idegen nyelven kezdett el segítségért kiabálni és szitkozódni. Élete utolsó pillanatában azonban senki sem értette, hogy mi baja van és, hogy mit mond.

Eddig, csak néhány óráig tartott a nagy uralkodása, amire mindig is vágyott.

Mészáros Márton rajza, 2011

Mészáros Márton rajza, 2011

Reklámok

19 hozzászólás to “Mészáros Márton: Marci király”

  1. speti Says:

    Nem baj, majd kinövöd:-)

  2. meszarosmarton Says:

    Novellaként hogy tetszik?

  3. speti Says:

    Maradj a hírközlésnél. A standard újságírói stílus megy neked, de az irodalom (és a képzőművészet) nem. És ezt tényleg a legjobb szándékkal mondom.

  4. meszarosmarton Says:

    Tudomásul vettem a véleményed. Elárulhatnád hogy ki vagy ha már kommunikálunk.

  5. Sentaelley Says:

    Nekem nagyon tetszik. Nem nagyon értek ellen az elöttem szólóval, igazi író is válhatna belőled. Ez például nagyon meghatott és megmondom engem kicsit E. Hemingway stílusára emlékeztet. Ügyes vagy!

  6. speti Says:

    Hemingway, ne viccelődjünk már:) Maximum egy középiskolai novellaíró-pályázat szóbeli hátba veregetése.
    Olvassatok inkább igazi novellákat, majd egy stilisztika tankönyvet.

    Egyébként Sánta Péter voltam.

  7. meszarosmarton Says:

    És mit kell tudni rólad? Hogy akadtál a blogra?

  8. speti Says:

    Valaki szólt, hogy felbukkant egy polihisztor. Gondoltam, megnézem magamnak.

    De ha nekem nem hiszel, add oda mindkét munkádat egy szakértőnek véleményezésre. De olyannak, aki nem ismer téged! Persze, ha továbbra is ámítani akarod magad, akkor ne tedd. Ez csak rajtad múlik, hogy mibe ölöd az energiádat.

  9. Ivan/ Says:

    „engem kicsit E. Hemingway stílusára emlékeztet.”

    Még jó, hogy nem Shakespeare:)

    Komolyan Marcikám ez valami hihetetlenül silány munka. Egész egyszerűen az egész iszonyatosan gyenge nyelvezettel bír, az meg, hogy szinte minden mondatban szerepel a főhős neve, az még pluszban elég sokat ront az amúgy is elég gyengécske összképen. Bírom én amúgy a rövid szikár műveket (pl. James M. Cain – A postás mindig…), de ez azért bevallom, hogy fényév távolságra van mindentől, ami jó és élvezetes olvasmány számomra.

  10. meszarosmarton Says:

    Speti, egy szóval sem mondtam véleményt se magamról se a történetről, ezért nem tudom értelmezni a “De ha nekem nem hiszel…” című mondatodat.

    • speti Says:

      Nem, valóban nem mondtál. Csak feltűnt, hogy sehol egy komment az egész blogon, most meg hirtelen itt terem egy védőangyal. Furcsa volt, és limupai hozzászólását olvasva kis önigazolást nyertem.

      Akinek egyébként megfogadhatod a tanácsait, a blog egy napló, ne személytelen hírekre és pletykalapokba illő szösszenetekre pazarold, hanem magadra. “ne csak közölj, hanem mondjál is valamit” Aztán ha rátalálsz a saját hangodra, akkor próbálkozz kisprózával.

      Persze nem akarok én itt beleszólni semmibe, ez még mindig csak tanács. A “leugatást” meg kikérem magamnak, véleményem szerint én normális hangnemben írtam.

      Sok sikert a továbbiakhoz!

      • meszarosmarton Says:

        Speti! Figyelj megmondom neked őszintén, hogy nagyon én se tudom, hogy mi ért jött ide ehhez ennyi hozzászólás. Talán azért, mert ahogy mondanátok, most nem egy “sablonos, bulvárhírt” közöltem, hanem valami egészen más jellegű, hosszabb írást.

  11. Thetson Says:

    Nem akarok pártoskodni, mert még engem is leugatnak, de nekem tetszik ez a Marci király. Írj egy ilyet, érdekelne hogy te milyen faintos kis storyt írsz és milyen szókinccsel. Jah, a rajz pedig számomra nagyon művészi. Megfogott mindkettő.

  12. Ivan/ Says:

    Thetson:

    “Írj egy ilyet, érdekelne hogy te milyen faintos kis storyt írsz és milyen szókinccsel.”

    Gondolom ezt nekem szántad. Nos nem írok, mert nem tudok, de az ilyet kellőképen utálom. Leírom mi a bajom vele, azt megkapom: „írjak jobbat”. Ez olyan, mintha Te azt mondanád, hogy Neked személy szerint nem tetszik a Mona Lisa erre meg hozzád vágnák az „akkor fess jobbat” kártyát. Egész egyszerűen nevetséges!

  13. limupei Says:

    Az ilyen érv dolgot bizonyít: azt, hogy nincs érv. A jó hír, hogy az emberek csak nagyon kis százalékánál marad meg felnőtt korára az ilyesfajta viszontválasz:)

    És ha már itt tartunk, ahelyett hogy külön cikket szentelsz az állítólagos látogatottságodnak, talán beépíthetnél egy publikus forgalomszámlálót, ami eloszlatja a kételyeket.

    De egy kis on: az írás tényleg nem túl acélos. Legfőbb hibája, hogy nem érzem mögötte a friss gondolatokat vagy az egyéni stílust. Olyan lélektelen, és ez sajnos nem csak erre igaz. Az egész blog olyan, mint egy távirati iroda. Ahelyett, hogy sablonhíreket közölnél gépiesen, talán érdemesebb lenne színt vinni bele, amire felkapják az emberek a fejüket és amit szívesen kommentelnek. Szóval ne csak közölj, hanem mondjál is valamit. Mert jelenleg még a saját élményen alapuló írások is csak rideg turistabeszámolók. (azt viszont nagyon szépen le tudod írni, hogy “brit/amerikai Oscar-díjas színész/színésznő”:-) Az elmúlt 10 percben találkoztam vele vagy húsz alkalommal.

    Nagyjából ennyi az észrevételem/tanácsom, remélem nem veszed leugatásnak. Majd néha visszanézek, hogy változik-e valami.

  14. kelemenmarc Says:

    Szerintem igen is jó Marci irománya, s tegyük hozzá azt is, hogy ő először közel ilyet az oldalán. Eddig mindig csak hírek és élménybeszámolók voltak porondon, végre egy érzelmes, személyes iromány, büszke vagyok rád Marci 🙂

    Az meg kit érdekel, h nem egy Rómeó és Júlia…nekem így tetszik 🙂

    Grat Marci 🙂

  15. kelemenmarc Says:

    * közöl

  16. Bence_P. Says:

  17. shaben Says:

    Nagon jó. Élvezetes volt olvasni!! :))

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s


%d blogger ezt kedveli: