2012. november 16-án jelent meg Lovas Gábor író-költő legújabb verseskötete Fütyülve mind… címmel. A Simon Zsolt igényes, kifejezetten a versekhez készített grafikáival illusztrált könyv 94 verset tartalmaz. A 63 esztendős alkotó magáról az életről ír a líra kedvelt témáiban egyfajta remete szemmel.
A kötetnek címet adó első vers igazán ütős nyitány: a tömör két versszakban bátor merészség és eredetiség van sűrítve. A szerző időutazásra invitálja az olvasót, az utazás pedig nem csak a múltat érinti, hanem téren, dimenzión keresztül ível át évszázadokat. Az Időutazás című mű az egyetlen nem verses mű, emiatt az olvasó jogosan kérdezheti, mégis mit keres itt? A válasz a kötetbe rejtve, az értelmezés viszont egyéntől függ.
Több ciklusba rendezett versek közül mindenki mazsolázhat, garantáltan mindenki megtalálja a kedvére való verset a csokorból. Nem állítom, hogy mindegyik vers valóban jó, példának okáért némelyik művet egyszerűen feleslegesnek találtam. Egy két mű megmagyarázhatatlan, számomra oda nem illő, de ez nem ront a kötet színvonalán.
A Fütyülve mindet átjárja egy erős ragaszkodás a múlthoz, mégis a jelenben él. Egyben szomorú visszaemlékezés és borús látomás. Arról ír, amelyek valóban gondot jelentenek napjainkban: a fent álló rendszert elítélő szerző félti a törékeny demokráciát, zavarja a romák kiszorítása és megbélyegzése, bizonyos fokig bírálja a vallási elvakultságot, és hús-vér irodalmárként szívén viseli a nyelv bemocskolását. Az egy egész fejezetnek is címet adó Elkoptatott szavak… igenis aktuális témát boncolgat; a nyelv elkorcsosodását, a szleng túlzott térnyerését és az anyanyelv szép lassan történő leépülését.
Az utolsó záróvers különálló, és ahogy címe is takarja, valóban ez maga A vers. Húsz oldalnyi dátumozott gondolatok, mesterien megalkotva. A Fütyülve mindből semmi sem hiányzik, így kerek. Ösztönösen jött szavak, nagyszerű képek.
Összességében olyan kötet tart kezében az olvasó, amely minden erőfeszítés nélkül képes lenne asszimilálódni a kortárs mai magyar költészetbe. Úgy gondolom, a művészet sokat veszt, amiért nem fogadja be és ismeri el Lovas Gábor páratlan munkásságát és igényes verseit.
Mészáros Márton

2012. november 27. - 16:54 |
Hogy én mit szerettem volna elmondni az írásaimmal, most már mellékes, a fontos az, hogy a olvasónak mit mond a kötet. Annyit elárulok, hogy a kritikus csaknem teljesen megközelítette azt amit gondoltam.
Éppen ezért szerkesztésbeli hibáimért elnézést kérek,legközelebb jobban fogok vigyázni. Köszönöm a figyelmet.