Interjú Radnay Csilla színésznővel

Radnay Csilla színművész 2009-től volt a Nemzeti Színház társulatának tagja. Megbecsült, elismert és nagyon népszerű színésznője az Alföldi Róbert vezette teátrumnak. A tehetség 2013 őszétől a székesfehérvári Vörösmarty Színházhoz szerződött, miután új igazgatót neveztek ki a Nemzetibe. Csillával Alföldi Nemzeti Színházának utolsó előtti előadása előtt beszélgettem.

Radnay Csilla színésznő a Nemzeti Színházban 2013. június 21-én (Fotó: Mészáros Márton)

Radnay Csilla színésznő a Nemzeti Színházban 2013. június 21-én (Fotó: Mészáros Márton)

Mészáros: Most minden előadás temetés, szomorú búcsú a Nemzeti Színházban. Látsz valami változást a négy-öt hónappal ezelőtti helyzethez viszonyítva?

Radnay: Igen, mert akkor még viszonylag friss volt a váltás híre. Akkor még sokan nem tudták, hogy merre visz tovább az útjuk: maradnak, mennek, vagy mi lesz velük. Mostanra nagyjából elrendeződtek a szálak, de nem is lehet ilyen hosszan gyászolni valamit. Amikor a nézők minden este felállnak, és úgy tapsolnak, nekik ez egy friss impulzus, hiszen ők velünk ellentétben nem töltenek itt minden estét. Most már ez egy letisztultabb, nyugodtabb helyzet, de még mindig nagyon szomorú az egész, hiszen holnap lesz az utolsó előadás.

Mészáros: Te hogyan éled meg ezt személyesen?

Radnay: Magam sem szeretek hosszan gyászolni. Amikor kiderült az igazgatóváltás, nagyon szomorú és csalódott voltam, de aztán úgy gondoltam, hogy előbb-utóbb egy ilyen ideális helyzet magától is megszűnik. Ez most csak annyiban különbözött ettől, hogy egy csúnya helyzettel, hirtelen csapással ért véget. Egy szép fiókba tudom berakni ezt az öt évet. Jóval tovább húztuk az évadot, ilyenkor már réges-rég nem szoktunk játszani, de most valóban látjuk, hogy minden este tömegeket küldenek el a pénztártól, mert nem bírnak már helyet szorítani nekik. A nézők szeretete iszonyatosan jó, ilyenkor érezzük, hogy fontos, amit csinálunk.

Mészáros: Bíztál benne, hogy elfogadják Alföldi Róbert pályázatát, és kinevezik újabb öt évre igazgatónak?

Radnay: Ennél kicsit pesszimistább vagyok. A fejemet semmiképpen nem tettem volna rá, de reménykedtem, hogy hátha nem ennyire egyértelműen átpolitizált ez a helyzet, vagy valaki jobb belátásra képes bírni az illetékeseket. Valamelyest fel voltam készülve arra, hogy ez így fog történni.

Mészáros: Nehéz volt meghoznod a döntést, hogy elmész?

Radnay: Nem. Szerettem volna egy esélyt annyiban adni a következő vezetésnek, hogy a négyszemközti beszélgetés lefolytassuk egymással. Előtte már hallottunk egymásról oda-vissza, de az mégsem egy személyes benyomás. Nekem így a jobb és a könnyebb, ha nem maradok itt. Mindenesetre nem volt egy nagy lelki vergődés számomra a döntéshozatal.

Mészáros: Szerinted a távozások-maradások politikai, vagy kizárólag személyi döntések?

Radnay: Szerintem semmi köze a politikához. Itt színészekről, emberekről van szó, és legalábbis azt itt maradók számára ezek szakmai, emberi döntések. Viszont azok közül, akik elmennek, biztos sokan mennek el többek között politikai okból, például magam sem tudom lenyelni a helyzetet.

Mészáros: Fontosnak tartod, hogy egy színész kinyilvánítsa a véleményét különböző politikai ügyekben?

Radnay: Alaphelyzetben talán nem kell. Viszont, amikor ennyire megtalál egy színházat egy politikai helyzet, és folyamatosan ítélkezik felette, bírálja az előadásokat és ezáltal a színészeket is, akkor úgy gondolom, hogy az embernek valamilyen módon feladata, hogy megvédje magát, és ki kell állni azért a dologért, amiért vállvetve dolgozik a többiekkel.

Mészáros: Hogyan tudnád jellemezni az Alföldi vezette Nemzetit?

Radnay: Elsősorban merésznek és bátornak hívnám. Felelősnek, felelősségteljesnek.

Mészáros: Az itt játszott szerepeid közül melyiket tartod a leggazdagabbnak?

Radnay: Ilont az Egyszer élünkben.

Mészáros: Kicsit mesélnél a Kőműves Kelemenben játszott egyáltalán nem szokványos szerepedről?

Radnay: Nekem ez volt az első előadás életemben, amit láttam. Azt hiszem, akkor a Pesti Színházban ment. Arról nagyon jó emlékeket őrzök, gyerekként nagyon szerettem. Viszont amikor most jött az ajánlat, kicsit megijedtem. Valahogy olyan nyolcvanas évek szagú emlékeim voltak a Kőműves Kelemenről. Ellentétben ezzel rájöttem, hogy mennyire izgalmas volt, hogy minden meg tud szólalni ma. Ezt értem a zenére és az egész balladára is, ami szerintem egy gyönyörű tragikus történet. Képes úgy megjelenni a színpadon, mintha ez megtörténhetne, és meg is történik ez az áldozathozatal, csak talán nem olyan morbid módon, minthogy valaki befalazza a feleségét. A szerepem nagyságából adódóan keveset próbáltam, de mindenki vigyázott rám, és élveztem ezt a munkát.

Mészáros: A karakteredet egy plexipulpitusba zárják. Számodra nehézséget okozott ez az üvegdobozos megoldás?

Radnay: Technikailag egy kényelmes dolog, mert elférek benne. Másrészről szerettem ezt az ötletet, hogy a befalazott asszonyt így ábrázolják, és szerintem jól is működik. Szép az, hogy nem tűnik el a szemünk elől azzal, hogy befalaztuk, hanem végig ott marad előttünk.

Mészáros: Hogyan készülsz az István, a király című előadásra, ahol Gizellát fogod alakítani?

Radnay: Előtte pontosan egy hetem van arra, hogy kipihenjem ezt az elmúlt évadot. Akkor egyáltalán nem fogok semmire gondolni, ami színház, és megpróbálom magamat kellően befogadóvá tenni egy új dologra.

Mészáros: Nem félsz, hogy azáltal, hogy a székesfehérvári Vörösmarty Színházba szerződtél, valamelyest kiesel a budapesti közönség látóköréből?

Radnay: Nem tudom, hogy mennyire vagyok benne.

Mészáros: Abszolút benne vagy!

Radnay: Köszönöm. Érdekes, sokan mondták, hogy le fognak jönni Fehérvárra megnézni minket. A Nemzeti Színházból nem csak én megyek oda, hanem László Zsolt, Makranczi Zalán és Gáspár Sanyi is. Nem tartok tőle, egyrészről azért, mert nincs annyira messze, mondhatni ideális távolságban van, másrészről pedig remélem lesz lehetőségem arra, hogy a fővárosban is tudjak dolgozni. Tehát szó nincs arról, hogy egy az egyben leköltözök oda.

Mészáros: Az ingázást hogyan fogod megoldani?

Radnay: Van egy nagyon szép zöld autóm, annak a segítségével. Valószínűleg meg fogok őrülni, amikor a huszadik nap utazom oda, meg vissza. De próbáltam már Székesfehérváron, szóval tisztában vagyok a körülményekkel.

Mészáros: Mi számít a legnagyobb elismerésnek az életedben?

Radnay: Tavaly nyáron csináltuk Szegeden a Mágnás Miskát, amit szintén Robi rendezett. Amikor télen a Facebookon nézegettem a dolgaimat, az üzenetek fióknál rábukkantam egy egyéb mappára, amit eddig nem láttam. Vagy száz-százötven üzenetem volt szegediektől, akik ismeretlenül kerestek meg, és írtak üzenetet. Hónapokkal az előadás után végigolvasni ezt a sok kedves üzeneteket nagyon jó érzés volt.

Mészáros: Milyen filmeket vállalnál szívesen?

Radnay: Igazából nem forgattam eddig. Volt egy tévéjáték, amelyet Bollók Csaba rendezett, de nem kerültem bele ebbe a véráramba.

Mészáros: És ezt nem hiányolod?

Radnay: De, nagyon jó lenne forgatni. Csak vannak helyzetek, amiket nem szívesen vállalok. Nincs nagy társasági igényem, ami azt jelenti, hogyha végeztem a munkával, haza szeretek menni és nagyon jól el vagyok otthon. Nem forog az arcom, nevem különböző helyeken, nem járok társaságba. Ez nyilvánvalóan kizár egy közösségből, pontosabban magamat zárom ki. De ezen nem szeretnék változtatni, mert nem érzem jól magamat kerthelységekben, a castingoktól pedig megőrülök. Arra sem mindig szoktam elmenni, ami egy komoly öngól.

Mészáros: Ez a visszahúzódás hogyan hat a kapcsolataidra?

Radnay: Kevés barátom van. Egyébként azt hiszem, hogy az embernek kevés barátja és sok ismerőse van. Aki velem barátságban van, az tudja, hogy ilyen vagyok, nem bántódik meg, és ettől függetlenül tudja, hogy számíthat rám. Nem hiányolom ezeket a kapcsolatokat az életemből, aki fontos az úgyis tisztában van minden tulajdonságommal.

Mészáros: Mennyire nehéz kapcsolatot kezdeni veled?

Radnay: A visszahúzódás biztosan meggátolja, ilyen szempontból nem vagyok könnyű eset. Nyilván nem vagyok egy nagy bunkó, csak időnként eltűnök a közösségi terekből.

Mészáros: Előszeretettel emlegeted a születésnapodat, ami jövő héten lesz. Ezúttal hogyan fogod tölteni?

Radnay: A tengerben fogok üldögélni, és azt hiszem, addig ki sem jövök majd a vízből, míg haza nem jövünk. Már sok éve Horvátországba járunk nyaranta.

Budapest, 2013. június 21.

Radnay Csilla színésznő a Nemzeti Színházban 2013. június 21-én (Fotó: Mészáros Márton)

Radnay Csilla színésznő a Nemzeti Színházban 2013. június 21-én (Fotó: Mészáros Márton)

4 hozzászólás to “Interjú Radnay Csilla színésznővel”

  1. Galossamu Says:

    A kepei ezuttal nem sikerultek, de talan csak azert mert Csilla nem egy vilagra szolo szepseg. A mellei ettol meg nagyon ott vannak es pompas szineszno. Volt szerencsem latni az Alfoldi-Nemzetiben! Szuletesnapjan sok sikert neki!

  2. Árpapo Says:

    Hűhű, csinos lány! Színházban még nem volt időm látni, és szerintem már lehetőségem sem lesz, ha elment a Nemzetiből.

  3. Góg János Says:

    Kedves Csilla!
    Szívesen megismerkednék és beszélgetnék Önnel a “Tolnay 100 Emlékév” Alapítvány kurátoraként. Örömmel venném visszajelzését:
    gogjanos1@gmail.com

  4. mikimouse Says:

    ha a mellei szépek akkor azt kell nézni : a csodálatos emlők !

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s


%d blogger ezt kedveli: