Elismerésem a Vertigo Média forgalmazónak, amiért elhozta a magyar mozikba A lány és a költő (Io sono Li) című olasz filmet, annak ellenére, hogy tisztában van vele, hogy az ilyen típusú filmekre nincs kereslet itthon, és az igazat megvallva, a világ mozilátogatóinak többsége be sem ülne ilyen alkotásra. Nem azért, mert egy elvont művészfilmről, kőkemény drámáról, naturalista szexjelenetekről, durvaságról van szó, hanem egyszerűen azért, mert az emberek jobban szeretik azt a gyakorta értéktelenségbe torkolló filmtermést, amit Hollywood kiköp magából.
Tehát A lány és a költő nem sorolható a tipikus mainstream filmek közé, de nem is azonosítható azzal, amit az átlagember művészfilmnek címkéz. A történet egy fiatal kínai asszonyról szól, aki Olaszországba emigrál, azonban fiát otthon kell hagynia az idősödő apjával. Ahhoz, hogy kijuthasson Kínából, le kell dolgoznia a “tartozását”, varrodai munkája után egy lagúna közelében lévő (chioggiai) kávézóban kell dolgoznia felszolgálóként. A film a karakterek sorsán keresztül bemutatja a helyi halászok mindennapi életét, és bensőséges kapcsolatukat a tengerrel, és egymással. Egy kisebb, összeszokott, ám öregedő társaság is jár a kávézóba iszogatni. Olyan beceneveken szólítják egymást, mint a Bajszos, a Tanácsos, a Költő. Bepi, a költő, valójában egy egyszerű nyugdíjas, szeret rímekben beszélni, és magányos. Az egyedüllét mindenképpen közös benne és a lányban, akárcsak az is, hogy mindketten külföldről jöttek, mert az öreg harmincvalahány évvel ezelőtt Jugoszláviát hagyta hátra. A kínai lány és az öreg halász összebarátkoznak. Azonban kapcsolatuk szigorúan baráti. Ahogy az várható, a közösség áskálódni kezd, és az eddig felfelé ívelő történet majdnem tragédiába csap át.
Az olasz dokumentumfilmes Andrea Segre első játékfilmes rendezésén érezhető, hogy elsőfilmes alkotó munkája. Azonban ezért kárpótol minket néhány mesterien megkomponált kép, melankólia és elhagyatottság érzés, ami átjárja az egész filmet, a messzeségig terjed tenger szimbolikus jelentősége, valamint két olyan remek főszereplő, mint a kínai Tao Zhao, és Rade Šerbedžija, a legendás horvát színész. Vannak a tengeren kívül egyéb utalások is, például Bepi és Li apja között, akik mindketten halászattal foglalkoznak, illetve a nyitó és záró képsorok is összecsengenek, hiszen a lány a kínai költő ünnepét tartja, és Bepitől is hasonló módon vesz búcsút.
A lány és a költő koránt sem tökéletes film, de a lassan kibontakozó, néha „se füle-se farka” érzést keltő történet mellett az operatőr finom munkája, és a remekül passzoló filmzene kombinációja egy csodálatos művet ad nekünk.
Mészáros Márton
Vélemény, hozzászólás?