A 10. Miskolci Nemzetközi Filmfesztivál egyik legnagyobb dobása, hogy “elhozták” Robert Redfordot, az Oscar-díjas amerikai színész-rendezőt, akit a közönség a Minden odavan (All is Lost) című filmben láthatott. A cannes-i filmfesztivál versenyprogramjában is vetített egyedi produkciót mindkét nap teltháznál is több ember előtt adták.
Az első filmjéért, a két éve bemutatott Krízispont (Margin Call) című drámáért már a legjobb forgatókönyv kategóriában Oscar-jelölést szerző J.C. Chandor mert nagyot álmodni: amikor első filmjét a Sundance filmfesztiválon vetítették, találkozott a filmes mustra alapítójával, Robert Redforddal. És a fiatalembernek nem kellett sok hozzá, hogy rávegye az egykori legmenőbb és legkörülrajongottabb színészt, hogy játssza el következő filmjének főszerepét, az abszolút főszerepet, pontosabban a filmben (egyetlen kezet leszámítva) az egyedüli szereplőt. És az, hogy Redford, az egykori Sundance-kölyök, igent mondott a szerepre, már csak azért is nagy dolog, mert tízévente öt filmben vállal szerepet.
Megtévesztő az egyszerű alaptörténet: az, hogy egy idősebb férfi hajótörést szenved az Indiai-óceánon, és küzd a túlélésért, nem jelenti azt, hogy egy színész számára egyszerű feladat hitelesen megformálni ezt a karaktert. Nos, a film főszereplőjének, Redford karakterének még a nevét sem tudjuk meg a másfél óra alatt, de a hangját sem nagyon halljuk, mert egy káromkodáson kívül és egy narráción kívül egyetlen szó sem hagyja el száját. De a Minden odavan annak ellenére is jól működik, hogy bosszantóan kevés szó esik benne a karakter életéről, annak előzményeiről, és személyiségéről, gondolatairól sem tudunk meg jószerivel semmit a mérgelődésen kívül. Egyetlen zavaró tényező van csak: Robert Redford. Egy ilyen névtől ennél jóval többet várnánk még egy monodrámában is, de szegény öreg még csak árnyéka sem önmagának, pedig én bizony kedvelem, és elismerem, amit letett az asztalra az elmúlt évtizedekben. És látva jellegtelen játékát, kifejezéstelen arcát, amelyre csak néha-néha ül ki valami komoly drámai arckifejezés, azt gondolom, komolyan meg tudnám fojtani azt a kedves embert, aki úgy harangozta be az alkotást, mint a film, amiben Robert Redford élete legjobb alakítását nyújtja.
De, hogy valami pozitívumot is mondjak a filmről, a forgatások alatt 76 éves Red fizikuma valóban elképedésre ad okot, és az is, hogyha már színészi játékát nem kamatoztatja, legalább annyit megtett, hogy kaszkadőr nélkül csinálta végig a filmet, gondolom, leszámítva az árbocra felmászást. A Minden odavan azért is érdekes egyébként, mert jól példázza az ember és a hatalmas, kiszámíthatatlan természet kapcsolatát. Hiába értünk el robbanásszerű sikereket számtalan téren, a természetet soha sem fogjuk tudni lepipálni.
Maga a film pedig előhozta belőlem egy másik film emlékeit (Nem, nem a Cápára gondolok), amely tulajdonképpen nem szólt másról, mint ahogyan egy pár együtt kapaszkodott a tengeren valamiben, miközben lábuk alatt már megjelentek a cápák. Nem vitás, hogy a Minden odavan-ból sem maradhattak ki a cápák, és a hajótöröttekre jellemző leleményesség, mindemellett örömömre szolgál, hogy nem árasztották el a filmet CGI-technikával, mint a hasonszőrű Pi életét. De akárhonnan is nézzük, a Minden odavan nem több, mint egy elszalasztott lehetőség egy túlságosan hosszú elmeséléssel. Az öreg halász és a tenger, csak egy kiöregedett halásszal és nem egy Hemingway tollából.
Mészáros Márton
Robert Redford amerikai színész a Minden odavan (All is Lost) című film egyik jelenetében
Mészáros Márton blogja 
Vélemény, hozzászólás?