Somogyi Szilvia még csak tizennyolc éves, de már most jelentős sikereket ért el kajakozásban. Legutóbb éppen ezüstérmet nyert Szilágyi Anettel 1000 méteres pároson a lengyelországi Poznanban megrendezett ifjúsági és U23-as kajak-kenu Európa-bajnokságon. Eltökélt, kitartó és határozott tervei vannak a jövőről.
“Jobbá és jobbá válni”
Interjú Somogyi Szilvia kajakozóval
Somogyi Szilvia (b) a dobogón az ifjúsági Európa-bajnokságon
Mészáros: Mikor tudatosult benned, hogy a sportot választod?
Somogyi: Karatéztam, mielőtt elkezdtem kajakozni, de egy műtéttel járó csípősérülés miatt abba kellett hagynom. Választanom kellett, ültünk a szüleimmel a tévé előtt, és fogalmam sem volt, hogyan tovább. Mindenképpen sportolni akartam, és akkor egyszer csak jött a kajak, és tudtam, hogy ez a sport, amiben eredményes tudnék lenni.
Mészáros: Hány éves voltál ekkor?
Somogyi: Tizenegy. Nemzetközi versenyeken nem voltam a karatéval, de magyar bajnok voltam abban is.
Mészáros: Nálatok kérdés volt a családban a sport, esetleg a szüleid akarata érvényesült?
Somogyi: Részben szülői behatásra jött a sport, részben meg magamtól. Mindig sportos, vasgyúró testalkatú voltam, így adott volt, hogy sportoljak. Zongoráztam is, de a művészet soha nem kötött le igazán. Nem mondom, hogy nem szerettem azt csinálni, de az én utam a sport.
Mészáros: Kik támogattak, biztattak?
Somogyi: Igazándiból csak a szüleim voltak, akik igazán mellettem álltak mindig. Elkezdtem, és aztán előtört bennem az érzés, hogy még többet szeretnék, még jobb akarok lenni.
Mészáros: És ehhez van elég erőskezű edződ?
Somogyi: Ez most egy érdekes kérdés, mert éppen most váltottam edzőt. Hét évig egy másik edzőnél voltam, akivel mindezidáig nagyon jól ment a közös munka, remek edzéseink voltak, mindig nagyon jó hangulatban teltek el a felkészülések, viszont az utolsó évre ez a kapcsolat megromlott, és az edzések sem voltak már olyan jók. Arra kényszerültem, hogy edzőt váltsak, így most már Kőbán Rita kétszeres olimpiai bajnokkal készülök a jövőben.
Mészáros: Számos versenyed volt, idén az Ausztrál Ifjúsági Olimpiai Fesztiválon (AYOF) aranyérmet szereztetek, az ifjúsági kajak-kenu Európa-bajnokságon pedig ezüstérmet nyertetek.
Somogyi: Így van. Kétszer voltam Európa bajnokságon, tavaly Portugáliában, ott ötszáz méteren párosban másodikok lettünk, idén pedig Poznanban ezer méteren úgyszintén másodikak lettünk. Ott nagyon kicsin múlt az arany, ezt a mai napig bánom!
Mészáros: Sokan nincsenek is tudtában annak, hogy párosban versenyzel. Mit kell tudni a párodról?
Somogyi: Velem egy idős, egy korosztályban vagyunk. Idén még ifi, viszont jövőre már U23-as korosztály leszünk. A páromról annyit kell tudni, hogy Baracskán lakik, az egyesülete pedig a Velencei-tavi Vízi Sportiskola. Az eddigi közös munkáink során jó barátok lettünk, sokszor beszélünk edzésen kívül is.
Mészáros: Mit ad neked egy verseny?
Somogyi: Elmondhatatlanul jó érzés, hogy ott vagy a versenyen, hajtasz, és végül megtudhatod, miért dolgoztál. Meglesz az eredménye annak, hogy mentél minden nap reggel hatkor úszni, ahogyan annak is, hogy nem mentél el ide, vagy oda, és helyette edzettél. Nekem azt mutatja meg, hogy mire vagyok képes, és azt is, hogy miről maradtam le. Az edzőm kedvenc mondása, hogy lehet, nem tudja, milyen egy osztálykiránduláson részt venni, de tizenhét évesen már Párizs utcáin sétált. Én például még soha nem jártam Párizsban, de számos szép helyen – köztük Sydneyben – viszont már voltam.
Mészáros: Milyen országokba jutottál el a sport révén?
Somogyi: Ezen nem szoktam konkrétan gondolkozni, nehéz is sorra venni. Voltam versenyek kapcsán Horvátországban, ott volt életem első Európa-bajnoksága, de akkor még nagyon fiatalok voltunk. Nyolcadikak lettünk ötszáz méter párosban. A rákövetkező évben Portugália jött, de voltam közben Szlovákiában is. Idén Ausztráliában és Lengyelországban versenyeztünk.
Mészáros: Ennyi dobogós helyezés után, nem érzed csalódottnak magadat, ha nem vagy benne a legjobb háromban?
Somogyi: Csalódást érzek legfőképpen. Elgondolkozom azon, hogy mi hiányzott, mit nem tettem meg azért, hogy jobb legyek és nyerjek. Mindig arra sarkallom magamat, hogy jobb és jobb legyek, arra, hogy ezt a csorbát kiküszöböljük, és legközelebb jobban alakulhasson minden.
Mészáros: Kik kísérnek el a versenyekre?
Somogyi: A szüleim minden alkalommal, ők a kabaláim. Természetesen az edzőm is, és ha úgy alakul, valami rokont, barátot is elhívunk, ha érdekli őket a szereplésem, a verseny.
Mészáros: A szüleid is sportoltak?
Somogyi: Apukám cselgáncsozott, anyukám pedig jégtáncolt. Igazándiból mindketten hobbiszinten űzték a sportot, de apukám néha versenyeken is indult, de nem igazán volt meg bennük a kitartás. Most viszont mindketten sárkányhajóznak, eredményesen. Mivel, egyesületet nem, csak edzőt váltottam, az ottani sárkányhajó csapatnál voltak, most pedig az A-Híd nevű vállalkozás színeiben indulnak.
Mészáros: A testvéred sportol valamit?
Somogyi: Féltestvéreim vannak. A nővérem és a bátyám cselgáncsoztak, de csak hobbiszinten.
Mészáros: Mennyire vagy maximalista?
Somogyi: Az vagyok, naná! Talán ez az egyik legfőbb ismertetőjelem. Mind a tanulásban, mind a sportban igyekszem a maximumot nyújtani, és ha ez nem sikerül, hajlamos vagyok magamba zuhanni. Mindig a legjobbra törekszem, arra, hogy a legjobbat hozzam ki magamból, és megmutathassam, mit tudok.
Mészáros: Milyen előnyökben részesülsz aktív sportolóként?
Somogyi: Nem voltam magántanuló, mert nem érte volna meg nekem, hogy minden év végén vizsgázzak. Most viszont, ha megvannak a jegyeim, amelyekkel a tanáraim lezárhatnak, akkor nincs erre szükség. De a sport sok egyéb lehetőséget nyújt számomra. A tanárok például mindig segítőkészek, támogatnak. De csomó érdekes és sportban nagy teljesítményt elért embert ismerhetek meg, ami szerintem mindenképpen előny.
Mészáros: Kit tartasz a világ legjobb női kajakozójának?
Somogyi: Ez majdnem olyan, mint ha azt kérdezted volna, ki a példaképem. Sosem szoktam senkit megemlíteni, mert minden olyan embert példaképemnek tekintek, akitől meg lehet tanulni valamit, akitől el lehet lesni jó dolgokat. Szerintem nem fontos, hogy valakinek legyen egy külön példaképe. Tisztelni kell az embereket, és mindenkitől a legjobbat ellesni.
Mészáros: Találkoztál már Janics Natasával?
Somogyi: Persze. Sokat nem beszéltünk, azt nem mondanám. Igazándiból a legnagyobb élményem az volt vele, hogy egyszer lent táboroztunk Szegeden, és mivel ismeri az edzőmet, meglátogatott minket. Éppen az Európa-bajnokságra készültünk, és ő megnézte a párosunkat, és elmondta a véleményét rólunk, javasolta, hogy min kellene javítani. Alapvetően pozitív véleménnyel volt rólunk.
Mészáros: Mi volt a legjobb tanács, amit valaha kaptál?
Somogyi: Ezúttal is az edzőmet fogom idézni. „Ha az élet citromot ad, csinálj belőle limonádét” – ő ezt mondja, és szerintem ez tök jó. Ezt nevezhetjük életfelfogásnak is, mert ha valami rosszat kapsz az élettől, akkor fontos, hogy igyekezz belőle valami jót csinálni.
Mészáros: Sok élsportoló vallja, hogy a siker érdekében lemondott a fiatalságról, az életről. Te hogyan látod ezt a problémát?
Somogyi: Igazándiból úgy gondolom, hogy az, aki ismer és tudja, hogy sportolok, képes elfogadni ezt a helyzetet. Tudnia kell, hogy nekem ez az életem egyik fontos része, és ezért áldozatokat kell hoznom. Ha ezt ő nem tudja elfogadni, akkor nem mondhatom barátnak. Ezt el kell fogadni, ez velem együtt jár. De sok pozitív dolgot is biztosít a sport, legutóbb éppen pályázat alapján nyertem, aminek nagyon örülök. Viszont valóban sokszor van, hogy elmennék valahova, de nem érek rá. Neked elmondhatom, tényleg fáj néha a szívem, hogy nem tudok elmenni egy olyan eseményre, ahova szívesen mennék. Szeretem a színházat, de ritkán van lehetőségem elmenni megnézni egy előadást. De mindig az lebeg a szemem előtt, hogyha majd felnőtt világbajnok, vagy olimpiai bajnok leszek, akkor ezek majd mind eltörpülnek.
Mészáros: Hogy alakul egy napod?
Somogyi: Minden nap van edzésem a vasárnapot leszámítva. Telenként néha reggel, az iskola előtt is megyek úszni. Tavaly például reggel hattól hét óráig úsztam, ami elég korán van. Idén egyáltalán nem biztos, hogy fogok tudni úszni járni iskola előtt, leginkább azért nem, mert az órarendem nem feltétlen engedi majd. Egyébként egy átlagos napon, reggel felkelek, elindulok a suliba, ott vagyok délutánig. Persze vannak jobb és rosszabb napok az órarend szempontjából, de mihelyt végzek, utána rögtön edzésre megyek. Az edzés körülbelül két-három órát vesz el, aztán otthon tanulok. Hétvégén igyekszem többet tanulni, és valamilyen szinten kikapcsolódni, hogy feltöltődve kezdhessem a hetemet. Na, ez a pihenés nem mindig jön össze.
Mészáros: Hogy vélekednek rólad az osztálytársaid?
Somogyi: Eleinte úgy érzetem, nem előny számomra a sport az iskolában. Mivel az osztályomban még nem volt olyan ember, aki aktívan sportolt volna olyan szinten, mint én, nem igazán tudtak befogadni elsőre. Mostanra úgy gondolom, elfogadtak és tudják, hogy az velem jár, ha néha hiányzok, vagy nem mindenben van lehetőségem részt venni.
Mészáros: Mik a terveid?
Somogyi: Ilyenkor szoktam mondani, hogy nagyon bízom benne, hogy nem hat nagyképűségnek, ha már most leszögezem: olimpiai bajnok szeretnék lenni. Vannak emberek, akik szerint ez kérkedés, mások viszont úgy gondolják, ezt kell mondani, mert az hajt előre, ha kitűzzük magunknak a célt. Tanulásban érettségi az elsődleges cél, de az utána következő lépést még nem álmodtam meg teljesen. De azt hiszem, mindenképpen a TF felé fogok elindulni. Most ősz van, véget ért a kajakos szezon, jön a téli felkészülés, és remélem idén el fogok jutni meleg vizű edzőtáborba. Aztán jövő tavasztól újra kezdődik minden. Először a válogatóversenyek, utána a világbajnokság, Európa-bajnokság, és így tovább…
Budapest, 2013. október 14.
Mészáros Márton
Szilvi a vízen
Mészáros Márton blogja 
Vélemény, hozzászólás?