Francois Ozon francia filmrendező Fiatal és gyönyörű (Jeune & Jolie) című alkotása egy olyan fiatal lányról szól, aki anyagi és érzelmi biztonságot nyújtó, boldog családban nő fel, azonban valamiért luxusprostituáltnak áll.
Korábbi munkáiból már megtudhattuk, hogy a merész szerzői filmes mindig a szexualitás mélyreható, kifinomult vizsgálatát állította filmjeinek középpontjába, méghozzá alapos precízséggel megmunkált drámákon keresztül szemléltetve az eredményt. Ozon ezúttal Isabelle, egy tizenhét éves kamasz történetét meséli el, aki éppen kezdi felfedezni saját szexualitását. A kezdőjelenetben megtudhatjuk, mit fogunk kapni a filmtől: holmi romantikus, érzéki szeretkezés és valami durva, szado-mazo szex helyett a kettő között álló, érzékletes, ám mégsem prűd jelenetekben lesz részünk.
Valaki egy távcsövön keresztül figyeli Isabelle-t, aki a tengerparton fekszik. Először nem tudjuk, hogy a lány öccse a kukkoló, aki nem zavartatja magát akkor sem, amikor nővére ledobja fürdőruhájának felsőjét, persze ahogy írtam, már a film első néhány percében megtörténik a vetkőzés. De még mielőtt valakit elragadna saját képzelete, a lány és öccse kapcsolatában semmi rendkívüli nincs, sőt meglehetősen jó a viszonyuk az életkori különbség ellenére is. A fiúnak pedig nincsenek frusztráció, csupán érdekli minden, ezért leskelődik éjjel-nappal, bár tegyük hozzá, ha udvariasan megkérik, hogy menjen ki a szobából, meg is teszi.
Filmünk hősnőjéhez visszakanyarodva Isabelle a homokos tengerparton veszti el szüzességét egy este, amelynek nem tulajdonít nagy jelentőséget. Egyébként a lány érdektelenségét tökéletesen kifejezi, hogy egy idegen német sráccal tölti első szexuális együttlétét, amelyet igazán nem is élvez, de számára nem is ez a mérvadó, hanem az, hogy túl legyen rajta, utána már teljesen közömbös számára a fiú. Figyelemre méltó apró kis utalás a változásra, amikor a parton megjelenik Isebelle. A következő szakaszban már azt látjuk, amint Isabelle luxusprostituáltként igyekszik egy klienshez. Ugyanis a csinos diáklány úgy gondolja, a szexből egy kis plusz jövedelemre is szert tehetne, így elkezdi hirdetni magát az interneten, és luxusörömlányként körülbelül 300 eurót (kb. 90 ezer forint) kap egy-egy alkalomért, általában az idősebb korosztály köreiből kikerült kuncsaftjaitól. Mindeközben, éli tovább normális életét, szofisztikált családjával tölti az időt, iskolába jár és tanul.
Korábban már Ozon szemére vetették, hogy túlságosan öncélú, provokatív filmeket készít, és olyan vádak is érték a rendezőt, hogy csak magának készíti műveit, de ezúttal nyíltan kijelenthetjük, hogy nem élt vissza a helyzettel. Pedig felfedezettje, a főszereplő Marine Vacth nem csak valóban szép, hanem messzemenően hiteles marad szerepében. Természetesen mielőtt valaki megijedne semmi törvénybe ütköző nem történt az egyes jelenetek felvétele során, ugyanis Vacth huszonkét éves volt a forgatás idején, de tinédzser külsejének köszönhetően tökéletesen elhisszük, hogy még nem nagykorú. Látva a színésznővel készült interjúkat, Vacth számára némi könnyedséget jelenthetett a visszafogott stílusú, érzelemmentes, leginkább hallgatag lány megformálása, ugyanis az életben is meglehetősen csendes.
Marine Vacthot meglátva eltéríthetetlenné válik véleményünk, miszerint a címadás hátterében az ő külseje állhat, ugyanis a korábban modellként dolgozó francia szépség káprázatosan szemrevaló, valóban fiatal és gyönyörű. Természetesen a szépség hátulütő is lehet, számos férfi csak azért fog elmenni a moziba, hogy szélesvásznon gyönyörködhessen Vacth kisasszony testében, amelyet néhányszor megcsodálhat, de hírből sincs szó semmi olyan naturalizmusról, amelyet az idei cannes-i filmfesztivál fődíjas alkotásában, az Adéle élete című szerelmesdrámában, vagy Lars von Trier filmjeiben láthatunk. A mellékszereplők terén az édesanyját játszó Géraldine Pailhas kiemelkedő, a film kérdőjeles befejezésekor pedig megjelenik Francois Ozon kedvelt színésznője, Charlotte Rampling is.
Habár a másfél órás játékidő végére sem derül ki, hogy Isabelle miért választotta ezt az utat, az érzésünk az, hogy leginkább saját határainak megismerése céljából, és az élvezet, az izgalom kedvéért. Tehát, ahogyan az nyilvánvalóvá is válik, nem anyagi okokból. Erre mondhatta Andorai Péter Purábl úrja a Csinibabában, hogy „hiába, minden nő kurva”, vagy Torrente, a hájas, tapló zsernyák, hogy „mind kurva, kivéve az anyám.” Isabelle életének négy hónapja azonban ennél sokkal többről szól, még ha a rendezőt valami ilyesféle koncepció vezérelte, amikor elhatározta, hogy filmre viszi a törékeny, érzelmileg mérsékelt ifjú hölgy választását.
Mészáros Márton
Vélemény, hozzászólás?