A forgatókönyvíróként és producerként közel húsz éve dolgozó Akiva Goldsman Oscar-díjas amerikai filmes először ült a rendezői székbe, és stílszerűen saját forgatókönyvet írt Mark Helprin 1983-ban megjelent könyvéből. Kritika a Téli mese (Winter’s Tale) című filmről.
Ahogyan a cím is takarja, a Téli mese ízig-vérig mese az első pillanattól kezdve az utolsóig. Amikor Mark Helprin 1983-ban megírta ezt a különös történetet, olyan kitalált világot alkotott meg, ahol a misztikum és a valóság keveredik egymással. A történetben az 1900-as évek elején és napjaik idősíkjain játszódik a cselekmény, főhőse pedig Peter Lake, egy árva gyermek, akit az országból kitoloncolt szülei egy hatalmas hajó fedélzetéről engedtek vízbe New York partjainál. A fiatalemberré cseperedett férfit egy tolvajbanda főnöke fogadta magához, azonban számunkra onnan indul a történet, hogy Pearly Soames, az említett bandavezér üldözi őt. Az alkotók már a kezdő jelenetben a hangzatos lírai gondolatok után ránk zúdítják a fantasy őrületet: ellenségei elől menekülő főhősünket egy csodás fehér paripa várja, akinek megjelenése olyan természetes, minthogy átrepül a magas vaskapun. A történet a későbbiekben is abszurdnak hat, a jóravaló rabló megpróbálja kirabolni azt a lakást, amelyben Beverly Penn, a haldokló fiatal lány lakik – az ifjú hölgy a kezdeti meglepettség után teára invitálja a tolvajt, akinek feltett szándéka volt kifosztani a dúsgazdag család széfjét, de most egy csapásra szerelmes lesz Beverlybe.
A történet irreális elemei közé tartozik szerelmükön kívül az is, hogy a csodás fehér ló – az indiánok hite szerint egy jó szellem – megmenti Petert és szerelmét is, de a fejünket fogjuk, amikor kiderül, hogy a Russell Crowe által megformált bandavezér valójában egy több száz éves démon, főnöke pedig ki más lenne, mint Lucifer? Az ördögöt, akit csak Lunak becéznek, pedig nem más, mint Will Smith játssza, és kétségkívül maradandó nyomot hagyva a nézőben, ugyanis ilyen borzasztó és nevetséges ördög még nem szerepelt filmvásznon. A történet kuszasága Beverly halálával veszi igazán kezdetét, a lány elhunyta után Peter napjaink New Yorkjában találja magát, emlékeitől fosztva – itt azonban megakadunk, mert nem értjük, mi értelme volt Colin Farrellnek eljátszani néhány jelenet erejéig egy 2014-ben élő karaktert, ha Peter Lake úgyis átkerül a mai világba. A véletlen útjába sodor egy újabb vörös hajú lányt, a véletlenszerű találkozás pedig feltépi benne a régi sebeket, és Peter a rákos kislány édesanyjának segítségével emlékei után ered. Természetesen a meseszerű megoldás nem sokat várat magára: érzelgősség, repülő csodaló, szuper fejlett gonoszok, a jó és a rossz harca, és a gonosz bukása (pontosabban jéggé változása és szétporladása), majd a haldokló kislány megmentése elkerülhetetlen.
A Petert alakító, a pitiző kutyaszemekkel néző Collin Farrell, a Beverlyt játszó gyönyörű Jessica Brown Findlay, Jennifer Connelly, Russell Crowe és Will Smith felvonultatásával nem szabadna ilyen bűnrossz filmmé válnia a Téli mesének. Ellensúlyozásként egyedül Eva Marie Saint jelenléte dob valamit a filmen. Hitchcock egykori isteni szőkéje, aki Cary Grant partnere volt az Észak-északnyugat című klasszikusban, nyolcvannyolc évesen állt kamera elé, és karaktere a századelején élt Beverly kishúgának megöregedett énje. Az Oscar-díjas színésznő rendkívül energikus, és szépen öregedett meg – jelenléte és mondatai az egyedüli valós érzelmeket generáló pont a filmben, az alkotás többi részét már nehezebben veszi be a gyomrunk. Afelett hunyjuk szemet, hogy az általa alakított főszerkesztő asszonynak körülbelül százöt évesnek kellene lennie a film szerint 2014-ben, ha az 1916-ös jelenetekben volt három-négy éves. Az pedig csak varázslat lehet, hogy Farrell harmincöt éves énje idősebb az öregasszonynál.
Összességében a Téli mese rendkívül szimpatikus vonása, hogy a jó és a rossz örökös küzdelmét állítja középpontba, csak az irracionalitás bántja szemünket. Lehet az irodalmi mű nehezen adaptálhatóságára fogni a hibákat, de az érzésünk az, hogy a művet kétségkívül lehetett volna jobban és lényegesen rövidebben is megjeleníteni a vásznon. Mindenesetre a történet üzenete a szerelemről, életről, a szinkronicitásról elgondolkodtató – de nehéz bármit is komolyan venni, ha ilyen papírba csomagolják.
Mészáros Márton
A Téli mese (Winter’s Tale) című film magyar nyelvű plakátja
Mészáros Márton blogja 
Vélemény, hozzászólás?