Dyga Zsombor rendező, a 34. Magyar Filmszemlén a legjobb forgatókönyv díját elnyerő Tesó, és a hét évvel később szintén a Filmszemlén a legjobb rendezés díját kiérdemlő Köntörfalak alkotója ezúttal tíz különálló kisfilmjéből állított össze egy szkeccsfilmet, amely a Couch Surf címet kapta. Kritika.
Nem véletlen a couch surf – kanapészörf – elnevezés, amely elsősorban a kanapéról kanapéra történő utazást jelenti, amely körülbelül tíz évvel ezelőtt vált népszerűvé a fiatalabb turisták körében, akik így olcsóbban jutnak külföldön szálláshoz. Itt azonban a rövidfilmek középpontjában nem kifejezetten az utazás áll, szereplőink nem mennek sehova, zárt térben játszanak, csupán mi utazunk az egyik díványról a másikba. Történeteink egyetlen kivételt leszámítva a mai Budapesten játszódnak, átlagosan két, netán három szereplővel. A tíz kisfilm közül hatot a rendező írt, kettőt A vizsga és A berni követ forgatókönyvírójának, Köbli Norbertnek a munkája, egyet pedig Mészöly Ágnes jegyez szerzőként. A történetek sokszínűségéről lehet beszélni, de a tényleges helyzet az, hogy hiába különböznek egymástól a kisfilmek, ennyire egyszerű és sekélyes rövidfilmek körülbelül egy amatőr filmfesztiválon állnák meg a helyüket.
A nyitófilm, amelyben a barátnője által büntetésből a kanapéra száműzött Nagy Zsolt szenved közel tíz percen keresztül, szinte semmiről nem szól. Ha nem pontos megfogalmazás, inkább úgy mondanám, amiről szól az nagyon gyér történet, és az égvilágon senkit nem érdekel ez az óvodás szintű civakodás és helyzet. Már itt éreztem, hogy sok eredetiséget és racionalitást nem fogok kapni a következő nyolcvan percben. Nem lenne igaz azt mondani, hogy nem akadt olyan jelenet, amelyet ne tudtam volna értékelni. Kocsis Gergő neurotikus, igazi lúzer karaktere és a pszichológusnő, Hámori Gabriella közös jelenete például egy ideig jónak tűnt, főszereplőnőnk ruhája, mély dekoltázsa és felfogott haja valamennyire egyensúlyozza a szájába adott élettelen mondatokat, de igazán csak arcjátéka menti meg a jelenetet. A befejezés itt is gyermeteg inkább, mint ütős.
A film legjobb nőjének, Kerekes Vicának és egy guberáló félhajléktalan kapcsolatának kibontakozása magában rejti az érdekesebb megoldást, de önmagában sem kifejezetten rossz. Ellentétben Elek Ferenc és Kovács Lehel teljes mértékben érthetetlen beszélgetésével, amelyet csak tovább ront az affektáló, homoszexuális férfi jelenléte. Ez a kisfilm is ordít a poénért, de még csak halvány jele sem jelenik meg semmi humorosnak, vagy mély értelmű gondolatnak. Talán két rövidfilm tetszett igazán: a Dramaturg Tanács, amely kellően eredeti és szellemes. A történet rendkívül szatirikus, aktuálpolitikai kihallásoktól sem mentes, de ettől függetlenül is megállja helyét a történet és Gyabronka József kiváló alakítása miatt. A Pokol kapuja című zárójelenet, amelyben Balsai Mónika egy öngyilkosságot elkövető pár egyik tagját játssza, tökéletes abszurd fekete humor. A színésznő és partnere, Anger Zsolt gondoskodik is róla, hogy a néző jó hangosan nevessen a karikatúrán, amelyet nyújtanak a két szereplő bőrében.
A Couch Surf azonban önmagában egy elhibázott döntés. A történet leginkább mellékes ezekben a kisfilmekben, a hangulatfestés pedig elhanyagolható a cselekmény hiányában. Szereplői kétségkívül jó színészek, de még ők sem képesek életet lehelni ebben a tízszer nyolc percbe. Állami támogatás nélkül, magánpénzből készült alkotásról beszélünk, de szerintem a Filmalap sem tudta, hogy tulajdonképpen mire is kérnek tőle támogatást. Mi sem tudjuk, mit és miért néztünk másfél órán keresztül.
Mészáros Márton
A Couch Surf című magyar film plakátja
Mészáros Márton blogja 
Vélemény, hozzászólás?