A világtörténelem valaha élt 25. legidősebb személye a holland Hendrikje van Andel-Schipper, aki 115 éves korában hunyt el 2005-ben. A szupercentenárius vérének vizsgálatáról a Genome Research című szaklap számolt be 2014. április 25-én.
Hendrikje van Andel-Schipper 1890. június 29-én született Hollandiában. Ez évtizedekkel az első és második világháború kitörése előtt volt, és ebben az évben mondott le Bismarck porosz kancellár. Az asszony 2001-ben vált Hollandia legidősebb személyévé, 2004-ben pedig a világ legidősebb élő személye címet is megkapta. Szinte haláláig jó egészségnek örvendett, sem fizikai, sem szellemi hanyatlás nem jellemezte. „Kristálytiszta elmének” tartották közel haláláig, és vérkeringése is rendkívül jól működött korához képest. A hosszú élet titkát mindennapi narancslé- és sóshering-fogyasztásához vezette vissza.
Az asszony még 82 éves korában egyezett bele, hogy testét halála után felajánlja a tudománynak. 115 éves korában bekövetkezett halála után a Groningeni Egyetem orvosai végezték el a boncolást, amely fényt derített arra, hogy az asszony diagnosztizálatlan gyomorrákban hunyt el. A gyomrában talált ököl nagyságú rosszindulatú daganat egy fiatal személyt is hamar megölt volna, nemhogy egy idősebb beteget. 2008-ban az egyetem egyik professzora már bejelentette, hogy Hendrikje van Andel-Schipper agya az első az orvostudományban, amely előrehaladott korban nem mutatta időskori elbutulás jeleit. Most azonban bejelentették a széleskörű vizsgálat eredményeit is, amely felfedte, hogy a matuzsálemkorú nő fehérvérsejtjeiben csak olyan mutációk halmozódtak fel a hosszú élet során, amelyek nem okoznak komoly károsodást. A kutatók ezt azzal a feltevéssel magyarázzák, hogy szerintük nagyon hatékony hibajavító mechanizmus működhetett van Andel-Schipper vérében.
A sejtek mutációs mintázata alapján megállapították, hogy az idős asszony fehérvérsejtjeinek körülbelül kétharmada kettő darab vérképző őssejtből származott. A vizsgálatot végző vezető orvosok hangsúlyozták, hogy egy átlagos ember mintegy 20 ezer vérképző őssejttel rendelkezik élete kezdetén, amelyekből egy adott időben körülbelül ezer aktív vesz részt a vér folyamatos megújításában, de az élet során a vérképző őssejtek száma jelentősen csökken. A kutatók véleménye szerint egy korábbi életszakaszban levett és eltárolt őssejtek képesek megújítani egy idős szervezet vérét, s ezáltal hosszabbá tenni az emberéletet.
Hendrikje van Andel-Schipper szervezetével kapcsolatban a tudósok azt kezdik vizsgálni, hogyan őrizhette meg 115 éven át kiváló szellemi képességét. A kutatás vezetője abbéli reményeit is kifejezte, hogy a későbbiekben további kimagaslóan idős személyek vérét vizsgálhatják.
Mészáros Márton
Hendrikje van Andel-Schipper holland korrekorder (1890-2005)
Mészáros Márton blogja 
Vélemény, hozzászólás?