Kányádi Sándor Kossuth-, és számtalan egyéb díjjal elismert költőt 85. születésnapja alkalmából a budapesti Petőfi Irodalmi Múzeumban köszöntötték 2014. május 13-án. A költő tiszteletére száznál is többen gyűltek össze a helyszínen.
Negyed órával a hivatalos kezdés előtt kiírt időpontban a Petőfi Irodalmi Múzeum udvarán néhány tisztelője állta körbe Kányádi Sándort, a költőt, aki generációk kedvencévé vált az évtizedek során. Egy édesapjával érkező fiatalasszony díszdobozba öltöztetett bort ad át a meglepődött művésznek, aki illedelmesen megköszöni az ajándékot. – De ez mégis miért? – fordul ajándékozója felé. A hölgy azt feleli, azért, mert ez a legkevesebb, amit Sándor bácsi megérdemel. A hamarosan kezdődő ünnepi műsor során számtalan barát és pályatárs köszönti Kányádi Sándort.
Belépve a díszterembe, ha minden szem nem is, de az ajtó közelében ülő vendégek tekintete rászegeződik. Az első két sorban lévő székek névvel vannak ellátva, itt foglal helyet az ünnepelt Kányádi Sándor is. Felesége és immáron 56. éve hűséges társa, Magdi néni a széksor másik oldalán telepszik le. Mire az összes fellépő és köszöntő megérkezik, addigra nem csak ez a terem telik meg, hanem az egybenyitott másik terem is, ahol kivetítőn is nézhető az esemény, illetve a folyosóról is figyelik az ünnepséget néhányan.
Hat óra után néhány perccel a Kaláka együttes lép színpadra, akik a Valaki jár a fák hegyén című vers megzenésített változatát adják elő. A Kányádi mellett helyet foglaló Pécsi Györgyi József Attila-díjas irodalomtörténész, kritikus ezt követően laudációjában méltatja Kányádi Sándor páratlan életművét. Beszédében a Nemzet költőjének nevezi a poétát, aki meghatottan hallgatja a köszöntést. Pécsi elmondja, hogy a 85. születésnapi köszöntés, amelynek a Petőfi Irodalmi Múzeum örömmel adott otthont, szívből jövő ünnepnek számít, de ezúttal annak fontosabb, aki köszönthet. „Sándor bácsi szívesen elmegy még az Isten háta mögötti helyekre is, különösen akkor, ha a karon ülőtől a botra támaszkodóig minden korosztály képviselteti magát, de az ünnepléseket nem igazán szereti” – fogalmaz.
Tisztelője dedikáltat Kányádi Sándor Kossuth-díjas költővel a művész 85. születésnapi köszöntőjén a Petőfi Irodalmi Múzeumban 2014. május 13-án (Fotó: Mészáros Márton)
Az irodalomkritikus felidézi Kányádi Sándor életének fontosabb állomásait. Kitér arra, hogy a művész 1929. május 10-én a székelyföldi Nagygalambfalván született, de mivel május tizedike Románia nemzeti ünnepe, a jegyző csak rákövetkező napra anyakönyvezte. Első verse 1950-ben jelent meg az Ifjúmunkás című lapban, öt évvel később pedig már első verseskötetét, a Virágzik a cseresznyefa című debütáló kötetet is a kezében tarthatta az olvasóréteg. Azóta tucatnyi verseskötete és mesekötete jelent meg, válogatott verseinek fordítása angol és orosz nyelvterületen is népszerűnek bizonyult. A Kossuth-díjas költő művei közül számtalan feldolgozás vált ismertté. Pécsi Györgyi kijelenti, hogy nem volt könnyű kisebbségi magyarnak maradni a kommunizmus évtizedei alatt Romániában, azonban a magyar közösség csodaszámba menő módon mégis úrrá lett a helyzeten. Beszédében Pécsi utal rá, hogy több tanulmánykötet értelmezi Kányádi Sándor életét és munkásságát, köztük az a monográfia, amelyet ő maga írt.
Az est során Melocco Miklós Kossuth-díjas szobrászművész, Szentmártoni János költő, a Magyar Írószövetség elnöke, valamint E. Csorba Csilla, a Petőfi Irodalmi Múzeum vezetője köszöntötte Kányádi Sándort. A hivatalos látogatáson Katarban tartózkodó Áder János köztársasági elnök gratuláló levelét Dr. Gróh Gáspár, a Köztársasági Elnöki Hivatal igazgatója olvasta fel, majd nyújtotta át a költőnek. Kányádi a méltatások után szót kapva elmeséli, hogy azokban az években, amikor Áder János az Országgyűlés elnöke volt, gyermekeit hozta el egy Kányádi-felolvasásra, ahol a legkisebbek is találkozhattak a költővel. Kányádi Sándor mindig is nagyra becsülte a fiatalságot, a gyermekek rendkívül közel állnak szívéhez. Számtalan meséje révén népszerűsége már Weöres Sándorral vetekszik a kisgyermekek körében.
Kányádi Sándor nagy öreg mesélőként közel egy órán keresztül mesélt régi történeteket a hallgatóságnak. Szóba került az 1956-os expedíció is, amelynek tagjaként Petőfi Sándor lehetséges sírhelyét kutatták, valamint szerényen kijelentette, soha nem nevezte magát költőnek, mivel véleménye szerint igazi költő csak az, akinek halála után is mondják a verseit. „Mondani és énekelni kell a verseket, mert csak így helyezhetjük vissza őket eredeti jogukba” – mondta. Egyúttal azt is elárulta, éppen ezért különös érzéseket vált ki belőle, ha valaki első verses kötete után költőnek hívja magát, és elmondta azt is, hogy a mai költészettel szemben vannak fenntartásai. Szintén kifejtette azon elképzelését is, miszerint „minden kincsünket” fel kellene töltenünk a világhálóra a fejlődés érdekében, illetve elmesélte a Ferenc pápával történt találkozását is. A költő idén tavasszal a vatikánvárosi Szent Péter téren tartott audiencián személyesen nyújtotta át a Dél keresztje alatt című versének spanyol fordítását az egyházfőnek, akit már évtizedekkel ezelőtt egy Buenos Aires-i szentmisén is hallott prédikálni.
A Kányádi Sándor 85. születésnapja alkalmából rendezett nívós ünnepségen Havas Judit előadóművész a Vae victis és a Halottak napja Bécsben című műveket adta elő, Őze Áron színművész, a Magyar Színház igazgatója szintén Kányádi-verseket szavalt. A gálát követően meleg étellel és különböző borokkal fogadták a költő ünneplőit.
Mészáros Márton
Kányádi Sándor Kossuth-díjas költő és Pécsi Györgyi kritikus a költő 85. születésnapi köszöntőjén a Petőfi Irodalmi Múzeumban 2014. május 13-án (Fotó: Mészáros Márton)
Mészáros Márton blogja 
Vélemény, hozzászólás?