Mundruczó Kornél filmjei új fejezetet nyitottak a magyar film életében. Legújabb, a cannes-i filmfesztivál Egy bizonyos nézőpont (Un certain regard) elnevezésű program fődíjával kitüntetett Fehér Isten címet viselő filmje sokkal közelebb áll a közönségfilmekhez, mint a rendező korábbi, inkább művészfilmként aposztrofálható alkotásai. Kritika.
Az Európa szerte nagy népszerűségnek örvendő alkotó a Fehér Isten megalkotásával korszakot zárt és nyitott, még akkor is, ha szerencsére a film magán viseli a rendező sajátos kézjegyének nyomait. A történet a tizenkét év körüli Liliről szól, aki édesapjához kerül, miután édesanyja három hónapra Ausztráliába utazik új párjával, azonban a lány apja nem képes befogadni Lili kutyáját, Hagent. Amikor kiderül, hogy az állam különadót vetett ki a korcsokra, az apa rögvest utcára teszi a négylábút. Innentől indul a dráma: nyomon követhetjük Hagen odüsszeiáját, és Lili elkeseredett, kitartó harcát, hogy meglelje kutyáját. Már maga az alapötlet, hogy több száz kutyával és egy kamasz lányszereplővel készítsen filmet, meglepő ötletnek hangzott Mundruczó Kornéltól, de a kész eredmény teljes mértékig vállalható és élvezetes. A film azonban nem csap át a Majmok bolygója-féle látványos kalandfilmbe, hanem – ha nem is szájbarágósan – éles kritikát fogalmaz meg a XXI. század magyar társadalmáról: adók, elvált házaspárok, egymást feljelentő szomszédok, hajléktalanok, és természetesen az utcára rakott kutyák. Mert a téma önmagában is érdekes, de a korcsok metaforikus, átvitt értelemben vett üzenetet közvetítenek, hiszen rajtuk keresztül látjuk, milyen megalázó és kiszolgáltatott helyzetben vannak az utcán élők, a nélkülözők, a kisebbségben lévők. Mint a megélhetési bűnözők esetében, Hagen is „elkorcsosul”, képtelen megőrizni lelki tisztaságát, és romlottá válik a körülmények hatására. De ezen semmi csodálkozni való nincs, hiszen sintérek tucatjai üldözik, egy hentes bárddal szalad utána, mások belerúgnak, egy hajléktalan pórázzal szorítja a nyakát, egy mániákus férfi pedig embertelen módon trenírozza, hogy megfelelően agresszív legyen egy kutyaviadalon. A véres összecsapás után a véres fejű Hagenben még az „emberség” szikráját véljük látni, de végül nem megy a legyőzött kutyához közelebb, ami szerintem tökéletesen szimbolizálja belső változását.
A Fehér Isten kellően sötét film ahhoz, hogy a néző ne érezzen rokonszenvet iránta. Nem csak a képek, a hangulat borús, az események is azzá teszik ezt a két órát. Pedig a filmnek ez a feladata, különben nem tudná megteremteni azt a hangulatot, amely segít az allegorikus üzenet közvetítésére. Mundruczó a szerepeket régi színészeire osztotta: az apa szerepében régi alkotótársa, a Kossuth-díjas Zsótér Sándor látható, aki szokásos profizmussal kelti életre a sivár, helyzetnek kiszolgáltatott férfit, akiről azonban tudvalevő, hogy nem rossz ember a lelke mélyén. Számomra az egyik legpozitívabb jelenséget Gálffi László, a szintén Kossuth-díjas színművész nyújtotta, aki olyan jól kelti életre az elkötelezett, méltóságból és vasfegyelemből felépülő zenetanárt, hogy az embernek a hideg futkos a hátán – de Thuróczy Szabolcsról sem szabad megfeledkezni, aki nagyon jó és sokoldalú színész. Feltűnnek a filmben Mundruczó korábbi filmjeinek szereplői is: Monori Lili, Tóth Orsi és Stork Natasa is, de maga a rendező is szerepel a filmben. Mindig pozitív dolognak könyveltem el a cameoszerepeket, vagyis azt, ha egy apró karakterszerepet erejéig egy ismert színész vagy más ismert személyiség tűnik fel, azonban, ha történetesen a rendezőről van szó, aki a saját filmjében játszik egy török éttermest, aki főállásban kutyákkal kereskedik, még jobban tetszik.
Magyar film lévén különösen látványosak az utolsó jelenetek a kutyák elszabadulásáról, azonban az emberek menekülésében és a zűrzavarban, a rendőri ügyetlenségben is van valami karikaturisztikus számomra. Kalandfilmnek rémesen unalmas lenne a Fehér Isten, de társadalomkritikával sűrített drámaként a nagyszerűen megkomponált jeleneteivel remekül megállja a helyét, még akkor is, ha úgy érzem, egy cseppet többet is elmesélhetne a valódi történet.
Mészáros Márton
A Fehér Isten című film plakátja
Mészáros Márton blogja 
2014. június 23. - 13:44 |
Szerintem viszonylag jogos kritika, mert én is láttam és hasonló dolgok fogalmazodtak meg bennem is. Kicsit vontatott, és túl komor, amúgy élvezhető!