1954. július 13-án, hatvan évvel ezelőtt hunyt el Frida Kahlo mexikói festőművész, az elmúlt százötven év Mexikójának emblematikus alakja. Rövid, ám annál sokszínűbb élete során bánat és tragédia egyaránt kijutott neki a siker mellett.
Frida Kahlo 1907. július 6-án született Mexikóváros Coyoacán negyedében, azonban később 1910-et jelölte meg születési idejének a mexikói forradalom tiszteletére. Habár Mexikó egyik legismertebb “arca”, nem ízig-vérig mexikói: apai nagyszülei Magyarországról települtek Németországba, Frida fényképészként dolgozó apja pedig egy spanyol-indián származású hölgyet vett nőül, aki négy gyermeket szült neki, köztük harmadikként a későbbi nagy festőművésznőt. A kislány gyermekéveit nehéz anyagi helyzet jellemezte, Fridának és testvéreinek már egészen fiatalon dolgoznia kellett. Frida hatéves korában gyermekbénulást kapott, fél lába eltorzult, emiatt rövid élete végéig csak hosszú, délnyugat-mexikói népviseletben, vagy férfias nadrágokban mutatkozott a nyilvánosság előtt. Betegsége ellenére elvégezte a középiskolai tanulmányait, és az orvosi pályát szemelte ki magának. Az egyetemen került kapcsolatba a mexikói baloldallal, amely hatással volt felnőttkorára.
Mindössze tizennyolc éves volt, amikor az a busz, amelyen utazott, beleszáguldott egy villamosba. A baleset következtében súlyos, egész életére kihat sérüléseket szenvedett, ezek közül többet csak késve diagnosztizáltak orvosai. Lábadozása alatt bontakozódott ki tehetsége a festészet iránt, baldachinos ágya mennyezetére szerelt tükörben nézte magát regenerálódása idején, először időűzés céljával festett, majd később magát, barátait, rokonait festette le, hamarosan pedig már élete egyetlen értelme a festészet volt.
Néhány év alatt viszonylag teljesen felépült a betegségből, és csatlakozott egy mexikói művészcsoporthoz, amelynek keretei között megismerte a nála huszonegy évvel idősebb Diego Rivera festőművészt, akivel 1929-ben összeházasodtak. Szenvedélye szerelmük során dőlt el Fridában, hogy véglegesen a festészetet választja útjául. 1930-tól 1933 végéig az Egyesült Államokban élt a házaspár, ahol habár jól éltek, Frida Kahlo szüntelen hazavágyott. Ezidőtájt több abortuszon esett át. Visszatérésük után a házasság után is nagy nőfaló hírében álló Rivera saját felesége húgával kezdett viszonyt, Frida pedig ekkor elhatározta, hogy innentől kezdve rá sem vonatkoznak a házastársi kötelezettségek és számtalan ismert művésszel bonyolódott kapcsolatba. A biszexuális művész szeretője volt többek között Chavela Vargas Costa Rica-i énekesnő, Lev Trockij kommunista politikus (utóbbi éppen Rivera és Kahlo kérésére kapott menedékjogot Mexikóban) és a magyar származású Muray Miklós is, aki huszonegy évesen, zsebében 25 dollárral és egy eszperantó szótárral hagyta el Magyarországot, majd New Yorkban telepedett le.
Frida és Muray 1931-ben ismerkedett meg Mexikóban, és szinte egyből egymásba szerettek, kapcsolatuk pedig kisebb-nagyobb megszakításokkal mintegy tíz évig tartott. Időközben Frida elvált első nagy szerelmétől, Diego Riverától, majd később újra összekötötték életüket, a Nick becenevű Nicolas Muray pedig kétszer nősült. Amikor Frida kiállításmegnyitója alkalmából New Yorkban tartózkodott, Muray portrékat készített róla, amelyek később a legismertebb Frida Kahlót ábrázoló képekké váltak. A pár végül 1941-ben szakította meg egymás között a szerelmi kapcsolatot, de Frida haláláig jó barátságban maradtak. Muray a mexikói festőnőről 1939-ben készített portréjával tisztelgett kettejük előtt a Vogue divat- és életstílus magazin mexikói kiadása, amikor 2012 novemberében címlapon hozta a színes felvételt.
Frida Kahlo mexikói festőművész ágya a mexikóvárosi Frida Kahlo Múzeumban 2014. február 3-án (Fotó: Mészáros Márton)
Frida élete során megélte, hogy világszerte befutott művésszé lett, és első latin-amerikai festőként a franciaországi Louvre megvásárolta a képeit. A negyvenes években állapota tovább romlott, újra műteni kellett, de mivel a beavatkozás nem segített rajta, depresszió kínozta. Ezekben az években a politizálásban talált menedéket, tagja lett a Mexikói Kommunista Pártnak. 1953-ban jobb lábát amputálták, és nem hagyhatta el az ágyát, de ennek ellenére megjelent egy mexikói kiállításának megnyitóján: ágyban fekve, díszes népviseletbe öltöztetve tolták be a meglepődött vendégsereg elé. 1954-ben tüdőgyulladást kapott, de ennek ellenére elvitette magát egy baloldali tüntetésre. Állapotának rohamos hanyatlása miatt július 13-án, mindössze 48 évesen egy hányatott életutat befejezve elhunyt. A hivatalos orvosi konklúzió szerint halálát tüdőembólia okozta, azonban naplóbejegyzései szerint az öngyilkosság sem zárható ki.
Frida címmel 2002-ben forgattak filmdrámát az életéről, amelyben a nehéz sorsú művészt Salma Hayek mexikói színésznő formálta meg, akit alakításáért Oscar-díjra jelöltek. Kahlo szülő- és későbbi lakóháza, az úgynevezett Kék Ház halála után megnyitotta kapuit és Frida Kahlo Múzeumként funkcionál azóta is. Egykori otthonában szinte mindent megőriztek eredeti állapotában, így híres tükrös ágya, dolgozószobája, könyvei és a kommunizmus atyjait ábrázoló képei is a falon maradtak. Az már csak érdekesség, hogy utolsó műve egy Sztálin-portré volt, amely végül befejezetlen maradt.
Mészáros Márton
Frida Kahlo mexikói festőművész Nicolas Muray felvételén
Mészáros Márton blogja 
Vélemény, hozzászólás?