Három népszerű életrajzi kötet és egy ízes életről szóló félig szakács-, félig memoárkönyv után sem kíván hátat fordítani az őt megszerető olvasóknak, ezért most egy sajátos műfajú könyvvel jelentkezett Nádasdy Borbála grófnő. Az Úton-útfélen című új kötetében az elmúlt évekről vall.
Gróf Nádasdy Borbála idilli gyermekkort tudhat magáénak, azonban a gondatlan gyermek éveknek a második világháború borzalmai vetnek véget: édesapja frontra kerül, majd hadifogságba esik, a család széthullik, és a kommunista hatalomátvétel után a családi birtokokat elkobozza az állam. Ilyen előszéllel kell helyt állnia Nádasdy grófnőnek, aki 1956 után Bécsbe emigrálva filmszínésznő, később Franciaországban balettmester, az utóbbi időszakban pedig közkedvelt memoáríró lett. Kötetei sikere után a 85. Ünnepi Könyvhétre egy újabb művel, az Úton-útfélen című sajátos irodalmi alkotással jelentkezett.
Első három kötete jelentős sikereket ért el: a Zagolni zabad, A szabadság zaga és a Maradni zabad! című könyvek a szerző kalandos életét dolgozzák fel regény formájában. A Mery-Ratio Kiadó gondozásában megjelentetett színes életrajzok lebilincselő erővel tesznek tanúbizonyságot élni akarásról, az emberi méltóságról, és arról, hogyan lelhetjük meg boldogságunkat a legszörnyűbb megpróbáltatások ellenére. Nádasdy Borbála nő létére erővel és kitartással állt helyt a 20. századi történelem viharjaiban, életregényei pedig megtalálták útjukat az olvasók “szívéhez.” Az ezres eladott példányszámok mellett a zsúfolásig telt közönségtalálkozók és a könyvheti sorban állások is a kötetek népszerűségét mutatják.
Új könyve, az Úton-útfélen hasábjain nem kevesebbre vállalkozott, mint hogy élete első hetven évének feldolgozása után a jelenkorral foglalkozzon. A néhai Gabriel García Márquez Nobel-díjas kolumbiai írótól kölcsönvett mottó szerint: “Az élet nem az, amit az ember átélt, hanem az, amire visszaemlékszik, és ahogy visszaemlékszik rá, miközben el akarja mesélni.” Ezzel a programadó idézettel veszi kezdetét az az utazás, amelyet Nádasdy Borbála, immáron nem grófnőként, színésznőként, táncművészként, hanem, mint írónő tesz meg a Zagolni zabad című első könyve 2008-as megjelenésétől napjainkig.
A mű ezúttal nem az életrajzi trilógia folytatása, hanem az első regénye megírása óta tett látogatásainak, és az „úton-útfélen” gyűjtött tapasztalatok, bölcsességek jegyzéke regényes formában. „Beszámolni és megosztani, megköszönni ezt a lélekemelő és –mentő élményt, amit öt év alatt átéltem és ajándékba kaptam” – így jellemzi Nádasdy Borbála az olvasóktól kapott szeretetet, a találkozókat, a személyes ismeretségeket, amelyeket azóta kötött, illetve mindazt a kedvességet, amelyet szüntelenül kap. Úgy vélem, egy ilyen témájú könyv – amely egyfajta ajándék az olvasónak – száraz lehet, azonban az Úton-útfélen nem holmi lineáris felsorolása annak a több, mint hetven rendezvénynek, ahova az írónőt meghívták, hanem az író-olvasó találkozók, a szerzői estek, az iskolai látogatások, a zsűrizések, a megnyitóünnepségek, és a fővédnökségek személyes – sokszor meghatóan szép – története.
A fiatalok szemében nincs annyi kíváncsiság a múltat illetően, írja a szerző. Mégis pozitív élmények sokaságát kapja tőlük. Érdekesek azok a megfontolandó gondolatok, amelyek a régi, letűnt világ értékeit párhuzamba állítják a jelen hiábavalóságával anélkül, hogy azt kategorikusan elítélné. Nádasdy leírja, hogy Méry Gábor könyvkiadó milyen nagy kockázatot vállalt első könyve, a Zagolni zabad megjelenésével, amelyet először vissza akartak küldeni a nyomdából helyesírási hibának vélt címe miatt – a valóban nem szokványos cím azonban a szerző gyermekkori szóalkotásának emléke. Az Úton-útfélen nem lineáris módon, de végigkalauzol minket Magyarország megyéin és városain, mindenhol elidőzve egy kicsit a régmúlt, vagy éppen az elmúlt évek emlékein keresztül. A könyvből megtudjuk, milyen gyermekien nagy örömet okozott a szerzőnek, amikor először hívták grófnő helyett írónőnek, de szintén szép olvasni az osztálytalálkozóról, ahol hatvan év múltán még mindig a régi szerelmek képezik a beszélgetés központi témáját, és ahol a múlt ködéből is új titkokra derülhet fény. A szerző vidáman mesél arról, ahogyan fiatalossága miatt korát firtatták, de ennél komolyabb események, jelentőségteljes látogatások, dedikálási tapasztalatok és fiatalságának helyszínére – még Bécsbe is – való visszatérés is megelevenedik a műben.
Nádasdy könyvében a magyarságtudat és a család fontossága is szerephez jut, a szerző szüleinek sírjára készítettet kovácsoltvas kereszt története éppolyan kedves történet, mint az összes többi. A szerző méltán emlékezhet édesapjára, gróf Nádasdy Pálra, aki a második világháborúban orosz fogságba esett, majd a család lepsényi és alsóperei birtokainak elkobzása után szinte az éhenhalás küszöbén lavírozva élt, illetve édesanyjára, a Nemzeti Színházban és a Moulin Rouge-ban is fellépő Augner Antonia Margit táncosnőre, aki emigrálását követően – akárcsak később leánya – táncoktatással foglalkozott hosszú élete végéig.
A Magyar Érdemrend lovagkeresztjének polgári tagozatával kitüntetett szerző újabb regényét olvasva egy hiteles női életút elevenedik meg: Nádasdy Borbála grófnő mindvégig önmaga maradt családi örökségét, saját értékrendjét és optimizmusát megtartva. Habár az Úton-útfélen nem tud olyan érdekes könyv lenni, mint az előzmények, minden bizonnyal szeretni fogja még az is, aki nem olvasott semmit Nádasdytól. A szerző pedig expressis verbis kijelenti, annak örülne igazán, ha a jövőben is ugyanolyan népszerűség övezné műveit, mint korábban. Hiszen, ahogy mondja, másokért ír – nem magáért.
Mészáros Márton
Nádasdy Borbála: Úton-útfélen című kötete
Mészáros Márton blogja 
Vélemény, hozzászólás?