Egységes volt-e Németország a második világháború alatt, vagy teljesen elenyésző volt azok száma, akik nem itták a Führer minden szavát, és teljesítették dalolva a parancsát? – ezek a kérdések foglalkoztatják leginkább a történészeket az Adolf Hitler náci diktátor elleni összeesküvés hetvenedik évfordulója kapcsán.
1944. július 20-án a kelet-poroszországi Wolfschanzéban próbálták megölni Hitlert, az akció leghíresebb tagja pedig a merényletet magára vállaló Stauffenberg ezredes volt. Claus Schenk von Stauffenberg grófot még a sikertelen akcióját követő napon kivégezték három társával együtt Berlinben. Stauffenberg a porosz tisztikar tagja volt, 1939–43 között Lengyelországban, Franciaországban, majd Észak-Afrikában szolgált, utóbbi hadszíntéren súlyos sebesülést szenvedett, amikor egy ellenséges ausztrál bombázó eltalálta az autóját. A karját, több ujját és egyik szeme világát is elvesztő 36 éves katona felmérve a náci rendszer kilátástalanságát és a Führer személyiségének árnyoldalait, csatlakozott ahhoz az összeesküvéshez, amelynek célja az volt, hogy megölje Adolf Hitlert. Erre 1942 telén már végrehajtottak egy kísérletet, bombát helyztek a Szmolenszkbe látogató Hitler gépére, azonban a szerkezet nem robbant fel. A Walküre hadművelet (vagy Valkűr) nevet viselő új, Stauffenberg ezredes és Henning von Tresckow tábornok által megálmodott terv már sokkal kidolgozottabbnak látszott, azonban megvalósulni mégsem valósult meg.
Amikor Stauffenberg megtudta, hogy a legmagasabb szintű katonai tanácskozásra vezető katonaként őt is meghívták a Wolfsschanzéra, Hitler egyik főhadiszállására, már biztos volt benne, hogy végrehajtja akcióját, amelynek sikerében még maga sem bízott kezdetben. Két robbanószerkezet lapult táskájában, azonban az idő – pontosabban munkatársai – sürgetésére csak az egyik bombát tudta élesíteni. A huszonnégy fő részvételével megtartott hadi ülésre ezúttal Hitler bunkere helyett Albert Speernek, a haditermelés irányítójának házában került sor. A tanácsteremmé kinevezett szoba közepén egy nagy, két masszív tölgyfatalapzatra épített faasztal állt, amelyre térképeket helyezte ki. A Führer az asztal felett állt, és a térképeket szemlélte, amikor rövid késéssel befutott Stauffenberg is. A jóképű ezredes lazán az asztal alá tolta a bombát rejtő táskát, azonban nem vette észre a merénylet kimenetelét tekintve hátrányos szempontnak számító tényt, miszerint az egyik talapzat éppen a bomba és Hitler között volt. A feladat sikeres elvégzését követően előzetesen megbeszélt sürgős telefonhívás ürügyén elhagyta a termet, amelyet rövidesen, 12 óra 42 perckor robbanás rengetett meg. Öt német katona meghalt, ketten súlyos sérülésekkel kerültek kórházba, az elsődleges célpont, Hitler viszont apró sérülésekkel megúszta, csupán nadrágja szakadt le róla bizonyos fokig. Mivel Stauffenberg nem tudott a merénylet sikertelenségéről, délután elrendelte a Walküre akció megvalósítását: lefogták az SS és az SD vezetőit, és az előzetes terveknek megfelelően az összeesküvők megpróbálták tárgyalni a szövetségesekkel a békéről.
Kezdetben sokakat megtévesztettek, ugyanis az SS-t állították be a merénylet főkitervelőjének és elkövetőjének, azonban rövidesen kiderült, hogy nem az említett német katonai szervezet állt a háttérben. Minden szervezkedés, megtévesztés elbukott július 20-án estére. Stauffenberget és három társát elfogták és már másnap kivégezték, a többi résztvevőre is hasonló sor várt, azonban az ő halálukat vallatás, ítélet és megtorlás követte. Hitler túlélte ezt a merényletet is, és tovább kormányozta a náci Németország hajóját, mígnem 1945-ben – ha hihetünk a forrásoknak – önkezével ontotta ki az életét. Azt, amely korábban oly sokaknak nem sikerült.
Mészáros Márton
Claus von Stauffenberg német ezredes, aki merényletet kísérelt meg Hitler ellen
Mészáros Márton blogja 
Vélemény, hozzászólás?