Már egészen kiskorom óta szerettem a római és görög mitológiákat, természetesen Herkules, mind közül talán az egyik legnépszerűbb hős sem kerülhette el a figyelmemet. Legutóbb éppen Magyarországon forgatták a történet sokadik változatát, a nemes egyszerűséggel csak Herkules címet viselő kalandfilmet, amelyben valóban egy “szikla”, Dwayne Johnson játssza a hőst. Kritika.
Brett Ratner amerikai rendező (Hogyan lopjunk felhőkarcolót) filmje nem szokványos adaptációja Héraklész történetének (ugye tudjuk, hogy a Herkules csak a nyugaton honos, elsősorban magyarosított név), ugyanis a film alapjául az idén elhunyt Steve Moore képregénye szolgál. Ebben a verzióban Herkules tizenkét próbatételével, többek között a nemeai oroszlán megölésével, a lernéi Hüdra legyőzésével, a erümanthoszi vadkan pusztakézzel való megölésével veszi kezdetét a történet hősünk galamblelkű unokafivérének elmesélésében. Azonban mindezek már a múltat képezik, Herkules a legenda, de a film szerint inkább a roppant erejű ember a mítosz mögött. A 2014-es Herkules egyetlen igazi “értéke” ez a kis bravúr, miszerint nem az eredeti mitológiai történetet adaptálta, hanem megkérdőjelezve főhősünk isteni származását, félisteni létét egy összeverbuvált zsoldossereg élére állítja, amely pénzért harcol hónapokra előre beütemezve.
Dwayne Johnson, a The Rock becenevű pankrátorból lett megfizethetetlen színész bőjt Herkules bőrébe. Az amúgy is jó súlyban lévő izomtömeg alaposan kigyúrta magát a forgatásra, így külsőben maximálisan azonosulva szerepével, valamelyest színészileg is megerőltetve magát játssza el az erőgépet, aki városokat is képes romba dönteni. Persze, a film igazából arról szól, hogy minden nagy tett és minden nagy ember mögött állnak segítők, így természetesen férfi harcostársai(Aksel Hennie, Rufus Sewell), egy a történetbe nehezen illeszthető női íjász (Ingrid Blso Berdal), egy jól eltalált látnok (Ian McShane) és a nagy tetteket eldaloló fiatalember (Reec Richie) képezik Herkules hátszelét. S ha már itt tartunk, a cselekmény szerint az Oscar-díjra jelölt John Hurt öreg királya és a Rebecca Fergusson által játszott leánya béreli fel egy jó ügy érdekében Herkulest és bandáját, hogy fékezze meg a Trákiában dúló véres harcokat, azonban mielőtt valaki azt hinné, a háború befejezése után vége a történetnek, téved.
Talán nem túlzás azt mondani a film másfél órás időtartamáról, hogy elégséges: ez idő alatt kellő adagot kapunk Herkules előéletéből (villanásnyi szerepben a két topmodell, az orosz Irina Shayk és a magyar Palvin Barbara, illetve az álnok uralkodó, Joseph Fiennes), amely azt a visszatérő múltat testesíti meg, amitől még ez a nagy hős sem képes maradéktalanul szabadulni. De van itt látványos, igazán modern küzdelem, 3D-s technika, egyszóval szinte minden, ami egy ilyen műfajú, könnyedebb nyári kikapcsolódás reményével kecsegtető férfiasabb mozihoz kell. A Herkules azonban mégsem lesz több egy B-kategóriás, leegyszerűsített hollywoodi mesénél.
Mészáros Márton
A Herkules című film plakátja
Mészáros Márton blogja 
Vélemény, hozzászólás?