Minden kornak meg vannak a saját bestsellerei, amelyek nagy port kavarnak a könyvszeretők, de akár még az egész világ mindennapjaiban is. Charles Dickens, Antoine de Saint-Exupéry, Agatha Christie, Tolkien és C. S. Lewis már mind eltávozott közülünk, így természetes, hogy nem tudnak új könyveket megjelentetni, pedig a maguk idejében mindnyájuk művei világsikerek, az adott korszak legolvasottabb művei voltak. A Harry Potter-sikerszéria hanyatlása után egy kétgyermekes brit asszony erotikus regénye, A szürke ötven árnyalata (Fifty Shades of Grey) lett az idei év legtöbb példányszámban eladott kötete, illetve a leggyorsabban fogyó könyv címét is kiérdemelte.
Erika Leonard, a 49 éves brit háziasszony annyira belegabalyodott Stephenie Meyer amerikai írónő az Alkonyat (Twilight) című vámpírrománcába, hogy egyből írt is egy fanfictiont. Vagyis a kétgyermekes anyuka tovább írta a rendkívül nagy népszerűségnek örvendő alkotást, amely végül A szürke ötven árnyalatává fejlődött. A nyugat-londoni Erika E. L. James néven jelentette meg A szürke ötven árnyalatát 2011. június 10-én, az olvasók azonban egyetlen nap leforgása alatt elkapkodták az összes példányt, így a művet újra kellett nyomni.
A sikerkönyv immáron negyven nyelven olvasható, és a legfrissebb (2012 szeptemberi) adatok szerint immáron 50 millió eladott példánynál tart világszerte a mű, így a világirodalom valaha írt legsikeresebb száz könyve közé került. A népes rajongótábor szerint James egyfajta szexuális forradalmat generált a könyvvel, a mű hatására elnyomott háziasszonyok ezrei folyamodtak rég elfeledett fortélyokhoz a hálószobákban. Az olvasóközönség jelentős része után mamipornónak nevezett mű hangoskönyv változatát egy brit jótékonysági szervezet támogatásával nyugdíjas emberek számára is megjelentették.
James M. Cain világhírű regénye, A postás mindig kétszer csenget éppúgy idejét múlt már, mint Barbara Cartland rózsaszín mámorban úszó szerelmes regényei, de O története éppen annyira unalmas könyv már, mint amennyire az Emmanuelle-filmek.
A szürke ötven árnyalatának cselekménye javarészt Seattle városában játszódik. Anastasia Steele, a végzős egyetemista segít megbetegedett lakótársnőjének, amikor elvállalja, hogy a diákújság számára interjút készít Christian Greyjel, a távolságtartó és titokzatos üzletemberrel. A fiatal milliomos magánélete teljesen ismeretlen a média számára, de még saját családjának sem mutatott be egy lányt sem, így igencsak meglepődik Ana, amikor Mr. Szexisten érdeklődést mutat irányába. Ahogy egyre közelebb kerülnek egymáshoz, kiderül, hogy Grey mégsem olyan tökéletes, mint ahogyan Anastasia eszményi elképzeléseiben él. Súlyos titkot nyomják lelkét, és szado-mazo szexjátékai, állandó parancsolgatása és titkolózása különössé teszi.
Általában valami jó szokott abból kisülni, hogyha valami érdekessel dobjuk fel az erotikát, de A szürke ötven árnyalatának esetében nem beszélhetünk másról, csak szexről. A mű szinte semmiről nem szól, csak „kemény baszásról”, ahogy Christian Grey tömören összefoglalta a szexuális életét Anának az első fejezetek egyikében. A szerzőnő kitér néhány igazán durva részletre a pár BDSM (szexuális viselkedésforma: „kötözés-fegyelmezés, dominancia-alávetettség és szadizmus-mazochizmus”) kapcsolatában, de ezek közül csak néhány jelenik meg ténylegesen leírva. Alapvetően a témaválasztás olyan szempontból jó, hogy a szerző valami merőben új dologról szeretett volna írni minden kertelés nélkül, de sajnos ez valós történet nélkül olyan, mint egy vékony papírfal, amely könnyen leomolhat.
A nők alárendeltsége a világ kezdete óta ismert tény, a múltjában elszenvedett történések miatt a szadoizmus felé hajló Christian Grey pedig egyik legpompásabb egyede a hímsovinisztáknak. A nemi aktus közbeni uralkodó félként és magánemberként irányításmániás bolondként is egyaránt idegesítőnek találtam a karakterét. Grey jellemdeformálódása komoly lelki sérelmekre enged következtetni, de sajnos a mű végén sem derül fény semmi konkrétumra olyannyira titkolt múltjából.
Ezt a könyvet női fejjel kell olvasni, de meg merem kockáztatni, hogy még a szebbik nem képviselői is logikai bukfencekbe ütköznek, ha alaposabban kiértékelnék a művet. A történet 80 százaléka a szexre korlátozódik, a maradék része pedig a hősnő gyötrelmes lelki vívódásairól szól. Figyelem, ötszáz oldalon keresztül rémesen irritáló tud lenni Anastasia Steele „belső istennője” a megannyi baromságával, de kiterjedt káromkodási szokásai sem kecsegtetnek többel a „Szent Mózes”, a „szent szar” és a „szent tehén”, illetve a „szentséges baszantyú” szavaknál.
E. L. James szerzőnőnek csak annyit tudok javasolni a legnagyobb jóindulattal, hogy pornófilm forgatókönyvírással foglalkozzon, fogadni mernék, hogy a pornóiparban jelentős sikereket könyvelhetne el. Mellesleg, a szaftos felnőttfilm jeleneteket nyugodtan írhatná Blackberryjén, amin ennek a borzalomnak az egyik részét összehozta.
A szürke ötven árnyalata nem irodalmi alkotás, éppen emiatt nagyon könnyen olvasható. A helyenként rémes leírásokkal és állandó szóismétlésekkel az olvasó egyre vékonyabb idegein táncol, ez pedig oda vezet, hogy az olvasó már most eldönti magában, hogy nincs az a pénz, amiért elolvasná a trilógia másik két kötetét.
Mészáros Márton
A szürke ötven árnyalata (Fifty Shades of Grey) című könyv
Mészáros Márton blogja 
2012. szeptember 22. - 17:17 |
Bár a könyvet nem olvastam – és nem is tervezem -, nekem nagyon úgy tűnik, hogy te úgy beszélsz róla, mint egy egykötetes műről. Pedig trilógia, szóval az általad hiányolt dolgokra még fény is derülhet. 🙂
2012. szeptember 26. - 08:01 |
Vannak dolgok amikkel egyetértek, pl. Ana folytonos nyavalygàsa elég idegesítő szàmomra, de összességében nem tartom olyan borzasztónak a könyvet.. szerintem nem hiàba került be abba a bizonyos 100ba !
2012. szeptember 29. - 16:55 |
Szar könxv!