Hiába sírnak a spanyolok a gazdasági válság miatt, nálunk sokkalta jobban élnek, boldogok és barátságosak, és igazi kincseket rejt országuk. Kevés ország kínál olyan széles skálán lehetőségeket a hasznos időtöltésre, mint Spanyolország: az idelátogató eldugott, nyugodt tengerpartok, nagy és zsúfolt strandok, nemzeti parkok, műkincsek, képzőművészeti alkotások, középkori óvárosok és világvárosok között választhat. Két hét alatt kilenc nagyvárosban szálltam meg, és tucatnyi helyen jártam.
Ha már valahova megyek, akkor a tengerparton fekvésnél egy leheletnyivel több érdekel az országból, ezért egy általam készített gondosan megtervezett, napra lebontott útitervvel indultunk.
A figueresi Dalí Múzeum (Fotó: Mészáros Márton)
Dalí földjén
Volt a világnak egyszer egy zsenije, akit úgy hívtak, hogy Salvador Dalí. A katalán festőművész Figueres városában született, ahol idővel felvásárolta a régi színház épületét, és múzeummá alakította. A tojásokkal díszített épület kívül-belül tökéletesen kifejezi a dalizmust, de csak a türelmeseké a bejutás kegye, ugyanis minden napszakban kígyózó sor áll előtte. Amikor mi voltunk a Dalí Múzeumban, még tetőzte a helyzetet a harminc fokos augusztusi hőség, amiben nem valami kellemes élmény másfél órát sorban állni. Viszont a szürrealista művész múzeuma kárpótlás minden fáradalomért: Dalí mesterművei közül egy sincs kiállítva, de az esős-taxi, a mögötte lévő ajtón át megközelíthető terem méretű festmény, a női arcot formázó szoba, Dalí sírja és a felső szintek csodái kárpótolnak.
Ha az ember ott jár, nem érdemes kihagynia Cadaquest, és a tőle alig néhány kilométerre lévő Port Ligatot, ahol Salvador Dalí élt. Mint Spanyolország nagyvárosaiban, úgy az üdülőtelepüléseken is lehetetlen leparkolni az autóval, a legtöbb helyen tiltva van, ahol meg nincs, ott úgysem találni helyet kilométerekig. A kacskaringós tengerparti szakaszon ki sincs táblázva a Casa-Museo Salvador Dali, ahol a művész 1930-tól felesége és múzsája, Gala 1982-ben bekövetkezett haláláig élt és alkotott. Amikor az asszony meghalt, Dalí szó nélkül elhagyta a házat, amit évtizedeken keresztül épített, csinosítgatott, és soha többé nem jött vissza. A ház páratlan, olyan, mint ahogyan egy különc, utánozhatatlan „csodabogár” házát képzeli el az ember, az ablakból pedig mesés kilátás nyílik a halászcsónakokra, fentebb újfent dalis tojások, egy teremben ő beszél hozzánk, a házának környékén készült videofelvételen mókázik. A csoportokban megtehető látogatás után a medencéken keresztül megy a kivezető út. Ha valaki egyszer elmegy ide, egy életre nem felejti el Dalí házát.
Salvador Dalí szobra előtt Cadaquesben (Fotó: Mészáros Márton)
Costa Brava
Európa egyik legszebb tengerparti szakaszaként emlegetik a Costa Bravát, a vad partot. 200 kilométer kiterjedésű, ezért mindenki kedvére válogathat a strandszakaszok közül: mi Loret de Mart választottuk. Tucatnyi szálloda szegélyezi a tengerpartot, az aranyhomokos strandon pedig egy percig sem tudsz egyedül lenni. A rendőrök motorral járják a parti utakat, látszik rajtuk, hogy tele vannak önbizalommal, élvezik, hogy tetszeleghetnek a szerepükben. Azonban hasznukat nem igazán tudjuk venni, mert azon rendőröknek, akikkel mi beszéltünk, nem volt fejlett nyelvérzéke az angolt illetően.
Costa Brava, a híres vadpart a spanyol tengerparton (Fotó: Mészáros Márton)
Madrid
A három millió lakosú spanyol fővárosra érdemes minimum három-négy napot szánni, különben úgy járnak, mint mi, akik az első nap délelőttől este tíz óráig, majd másnap késő délutánig jártuk a várost. A bevezető autópályáról előre látni, hogy hatalmas metropoliszba érkezünk. Régi, erős vonzalmam nem hogy lankadt volna a kisgyermekkorom óta eltelt idő óta, egyre erősödik a történelem, a királyi családok, a várak, paloták és egyéb történelmi emlékhelyek iránt, ezért nagy hangsúlyt fektettem a madridi program felépítésekor erre. A Palacio Realhoz, a madridi királyi palotához mentünk először. Az óváros egyik szegletében található ez az impozáns épület, a Manzaneres folyó fölé magasodó szirten évszázadok óta vár állott, amikor a Bourbon-házból származó V. Fülöp rendelkezésére 1738-ban elkezdték építeni. A csodálatos palota, amely már távolról is megidézi a látogatót, egyértelműen a világ elkápráztatására született: háromezernél is több szobát, és számos értékes műkincset, dekorációt tartalmaz. Nagy hatással volt rám az egész épület: a benti festmények, az uralkodóportrék, a hatalmas étkező, a porcelánterem, a Gasparini-terem, akárcsak az épület többi szárnya a kápolnával együtt. Csak búslakodtam, hogy a mai világ mennyire értéktelenebb, mint az a kor, mikor a palota épült.
A királyi lak után az óvárosban bandukoltunk, a palotával szemben lévő székesegyház és a mellette lévő szobrokkal teli park is szép. A Plaza de Cibeles valóban a város egyik legszebb tere, ahol Kübelé istennő trónol szekerén, amelyet két oroszlán húz. A Ritz Hotel alig néhány méterre van, azt XIII. Alfonz király építette, attól tartva, hogy a hozzáérkező vendégeknek legyen megfelelő luxushotelje. Vele szemben áll a Museo del Pradóban. Nem csaptunk fel Woody Allen-filmjeiből ismert önjelölt műelemzőnek, mégsem bizonyult elegendőnek a bent töltött négy óra ahhoz, hogy minden képet komótosan megnézhessünk. A világ legnagyobb képtárában két óra után már csak szédelegtünk a sok Rubens, Rembrandt, Bosh, Caravaggio, Goya, és Velázquez műremek között. Kétségkívül a világ legértékesebb festményeivel itt találkozhat az ember: a flamand, a spanyol, a francia, az itáliai festészet csodái itt találhatóak.
A madridi királyi palota (Fotó: Mészáros Márton)
Ha valakinek még mindig nem volt elég a képekből, tegyen úgy, mint mi: sétáljon át a szomszédos Thyssen-Bornemissza múzeumba. A magángyűjteményben Moholy-Nagy László, Dalí, Picasso, Miró, Goya, Van Gogh és Gaugin is van, és olyan ismert történelmi képek is, mint VIII. Henrik portréja. Meg sem közelíti a Prado színvonalát, de érdemes bemenni. A középkorban kivégzőhelyként funkcionáló Plaza Mayor minden spanyol nagyvárosban megtalálható, de egyik sem múlja felül az eredeti főteret, a madridit. Innen nincs messze a Puerta del Sol, a nap kapuja. Ennek közelében tapasztaltuk, amint egy ittas, hajléktalan asszony borosüveget vágott a földhöz. Később, egy végtelenül mocskos asszonyt láttunk a földön feküdni, a spanyolok pedig megvetően mondták rá, hogy gypsy. Spanyolországban nagyobb lélekszámban vannak cigányok, mint hazánkban, azonban balhés romákkal egyáltalán nem találkoztunk, és kéregetőkkel is csak a templomok bejáratánál.
Vétek kihagyni a Madridtól ötven kilométerre fekvő El Escorialt. II. Fülöp híres kolostorszerű szürke palotájára órákat kell szánni, hiszen Európa egyik legnagyobb uralkodócsaládjának lakhelye látogatható. A mindenkori trónörökös, Asztúria hercegének szobája olyan átlagos, hogy azt nem gondolná róla az ember, hogy a királyi család valamelyik tagja lakta, a királyi hálószoba pedig szintén puritán. Átjártuk az összes szerényen berendezett királyi lakosztályt, az alsó szinteket, a kápolnát, a 40 ezer könyvet tartalmazó könyvtárat és végül a királyi panteonba mentünk le, ahol az uralkodók, királynék, infánsok és infánsnők alusszák örök álmukat. Magát a komor, határozottan nagy és szép épületet kívülről is le szerettem volna fényképezni, de hiába mentünk fel az őt körülölelő kisváros legmagasabb pontjára, onnan sem sikerült panorámaképen megörökíteni.
A múlt emlékei és a tenger
Tucatnyi spanyol megyében jártunk, hosszan autóztunk kanyargós, kietlen hegyi utakon Alquézarba, az utolsó mór faluba. A nevadai utakhoz, vagy az afrikai szavannákhoz hasonlító úton tíz percenként jött szembe autó, ember egy szál sem, és száz kilométeren keresztül három benzinkút volt, mindhárom évek óta zárva.
Magával ragadó Segovia, Közép-Spanyolország egyik legszebb kisvárosa. A festői szépségű városkában minden utca rejt valami kincset. Felkerestük az Alcázar-kastélyt, de a San Miquel templomot, ahol Katolikus Izabellát, az egyik legnagyobb spanyol uralkodót királynővé koronázták, magunktól nem találtuk meg. A templomtól negyedórányi sétára tettük le az autót, parkoláskor egy helyi házaspárt kérdeztünk meg, hogy merre kell menni. Az asszony elkísért minket, mivel a közelben lakott, közben elmesélte, hogy egy kilométerre a lakástól tudják csak letenni az autót, mert a városból ki vannak tiltva az autók. Egyébként a spanyolok vendégszeretetéről csak annyit, hogy ez az ismeretlen, elegáns asszony búcsúzul puszit adott, és ha megkérdezel egy spanyolt, hogy merre van ez vagy az, inkább mond egy útvonalat, még ha nem is biztos benne, csakhogy segíthessen.
Segovia (Fotó: Mészáros Márton)
A Világörökség részét képező Ávila városkáját nyolcvannyolc azonos, kerek bástya zárja közre. Európa legszebb középkori várfalának címét nem véletlenül érdemelte ki Ávilai Szent Teréz szülővárosa, ahonnan másfél óra alatt eljuthatunk Alba de Tormesbe, az álmos kisvárosba, amely egykoron az ország kormányzásában nagy szerepet játszó Alba hercegeinek városa volt, ahol Szent Teréz földi maradványait lehet megtekinteni. A katolikus egyház szentjének csontjain kívül a szíve is ki van állítva, amely némileg bizarr. Fontos tudni, hogy a spanyolok nem a munka hősei, hétfőn zárva tartanak a múzeumok, és minden nap a szieszta időpontjában bezárnak az éttermek, üzletek és még a hivatalok is. Aki ilyenkor éhezik meg…
Zaragoza, Valladolid és Salamanca is rejt érdekességeket, de az utóbbitól nyolcvanöt kilométerre lévő Tordesillas a maga hangulatával szintén lenyűgöző. Itt írták alá az egyezményt, mely felosztotta a Kolumbusz által frissen felfedezett Újvilágot Spanyolhon és Portugália között, de nem erről híres, hanem a Santa Clara-kolostorról, ahol Őrült Johanna megpihent, miután férje, Szép Fülöp holttestét nyolc hónapon keresztül vonszolta magával körbe Spanyolországban. A monostort mór beütéssel bővítették ki, ezért mór boltívek, díszes csempék és fürdők tarkítják. A kolostorban a csoportvezető számos érdekes helyre kalauzolt el minket, többek között a rend különböző szobáiba, ahol eredeti 14. századi székek állnak, szentképek, hétszáz éves falfestmények, valamint Őrült Johanna hordozható orgonája is ki van állítva. Johanna királynő negyvennégy évet élt itt elborult elmével, és először a kolostorban temették el, csak később szállíttatták át Granadába. A palota, ahol lakott, már nem áll, nyomai sincsenek.
Ávila várfala (Fotó: Mészáros Márton)
Leónban, a középkori királyság fővárosában a katedrális és a királyi panteon mérvadó, a gótika fellegvárában, Burgosban pedig a székesegyház. Az óvárosban található katedrális több száz éven keresztül épült, hatalmas belülről, és itt nyugszik a spanyol nemzeti hős, El Cid is. Egészen más jellegű Bilbao, amely a félsziget északi részén található. Ez már Baszkföldhöz tartozik, és az előszeretettel lázongó baszkok székhelyüknek tekintik. A várost csak a ködös hegyekből lehet megközelíteni, de amikor leérünk, egyből elénk tárul a felüljáróra festett „Üdvözöljük Baszkföldön” köszöntéssel együtt. Amit meg kell nézni, az a Guggenheim-múzeum. Előtte Jeff Kaons 13 méteres virágkutyája őrzi a múzeumot éjjel-nappal, a modern és kortárs művészetek múzeumában pedig Warhol, Dalí, Miró, Matisse, Picasso, Gilbert és George, és bestiaként acsarkodó Hitler is van.
A leóni katedrális (Fotó: Mészáros Márton)
Nehéz két hétre besűríteni ennyi városnézést, ezért Bilbaóban már felkerestük a közeli tengerparti szakaszokat, a következő nap pedig az ország turizmusának központjában, San Sebastianban dolgoztuk fel a látottakat. Az agy szinte be sem tud fogadni annyi látnivalót, ismeretet, mint amennyit egy nap megnéztünk. San Sebastian kétségkívül az egyik legszebb tengerpart, ahol valaha jártam, ez pedig ahhoz viszonyítva, hogy mennyi mesés tengernél voltam, bizony nagy szó. Itt tetten érhető a spanyol jólét és elegancia, a luxus üdülővárosban a helyiek tip-topok, divatos ruhákat viselnek, a nők elegáns kosztümöket és kiegészítőket, mindenkinek jó autója van, és késő estig kint ülnek az éttermek, bárok teraszán és borozgatnak, csipegetnek valamit, s közben beszélgetnek. Spanyolországot a hagyományápolás, az élet szeretete teszi igazán emberivé, az emberek arcán tükröződik a belső harmónia, az elégedettség és a szenvedély. Csak a vezetési kultúrájuk hagy némi kivetnivalót maga után: nincs olyan spanyol rendszámú autó, amelyen ne lenne legalább egy-két kis horzsolás. De ezen nincs mit csodálkozni egy olyan országban, ahol rémesen szűk utak, és zsúfolásig telített mélygarázsok, parkolók vannak.
Mészáros Márton
San Sebastian tengerpartja (Fotó: Mészáros Márton)
Mészáros Márton blogja 
Vélemény, hozzászólás?