Amennyire szerettem David O. Russell előző filmjét, A napos oldal (Silver Linings Playbook) című keserédes vígjátékot, vagy humoros elemekkel átszőtt romantikus drámát, annyira közömbös maradtam az Amerikai botrány (American Hustle) iránt. Kritika a tíz Oscar-jelölésnyi „amerikai túlértékelésről”.
Az Amerikai botrány, ahogy a film elején megtudjuk, egy igaz történetet mesél el, de a film cselekménye csak részletekben felel meg az 1970-es évek és 80-as elején történt valóságos FBI-akciónak. David O. Russell filmjében már a nyitójelenetben világossá válik számunkra, hogy egy grandiózus történetet fest elénk a vászonra, amely nem holmi eszeveszett zsaru-bűnöző játék lesz, hanem egy komolyabb, a szereplők lélektani oldalát is bemutató alkotás. A cselekmény mozgatói egy Irvin Rosenfeld nevű szélhámos, és párja, a csábító Sydney, aki egy londoni banki kapcsolatokkal rendelkező úrinőnek adja ki magát, de nem akárhogy: minden apró részletre ügyelve a fejtartástól a brit akcentusig. Azonban miután egy átverésük rosszul sül el, kénytelenek együtt működni az FBI-jal és felhajtaniuk négy személyt számukra. Azonban az események nem alakulnak ilyen könnyen, barátságok, szerelmek kuszálják össze a szálakat.
David O. Russell jó érzékkel mondott igent a filmre, az ötvenes éveiben járó rendező az első pillanatban fantáziát látott a történetben, amelyet a maga sajátos stílusában alkotott meg. Előző két, díjnyertes filmje, A harcos (The Fighter) és A napos oldal után újra kedvenc színészeit hívta, az előbbi filmjéért 2011-ben Oscar-díjat nyert Christian Bale lett az agyafúrt szélhámos, míg neurotikus, Woody Allen-i volt feleségét, Jennifer Lawrence alakítja, akit 2013-ban ismertek el Oscar-díjjal A napos oldal hasonlóan zűrös karakteréért. A film abszolút sikerességét elsősorban a színészi alakításoknak köszönhetjük, Amy Adams és Jennifer Lawrence alakítása kétségkívül nagyon erős, szinte kettejük harca az egész mű, és mennyire egymás ellentéte ez a két fiatal nő: egyik maga a külső romlottság, míg másik a belső fertő. Sydney intelligens, határozott, éles eszű és szenvedélyes, míg Rosalyn maga a depresszió és a kellemes naivitás. Christian Bale-ről sem szabad megfeledkeznünk, de hiába hízott és kopaszodott meg a szerep kedvéért, játéka mégis egyhangúnak hat, karaktere pedig a nézőből kiváltott szimpátia és unszimpátia határán áll. Szerepéve ellentétben a Jeremy Renner által játszott polgármesterben valóban van élet, felszabadult, családszerető és szinte teljesen normális ember. Persze, csak annyira, amennyire ebben a filmben a karakterekről egyértelműen el lehetne dönteni, hogy azok feketék, vagy fehérek – jók, vagy rosszak.
A rendező érdeme elsősorban az, hogy az 1970-es éveket a korszellemnek megfelelően, a maga valójában alkotta meg, az első autótól kezdve a szereplők flitteres, már nevetséges ruháin, a göndörített férfihajakon (elsősorban Bradley Cooper frizurája), beszédstíluson át egészen az utcán közlekedők külsejéig. De Russell dicséretet érdemel a Christian Bale és Amy Adams által alakított szélhámos pár közötti erős kapcsolat ábrázolása miatt is, akárcsak tudatos zeneválasztásáért, amelyet valljuk be, nagyon eltalált. Mert, az egysíkú kezdet után igazi fellendülésként kapjuk az FBI-ügynök kisebb családi perpatvarát, majd a szenvedélyes táncjelenetet Donna Summer „I Feel Love” című diszkóhimnuszára, de a „Delilah” Tom Jonestól éppolyan találó, mint az Electric Light Orchestra, a Bee Gees, vagy éppen Elton John, nem is szólva Jennifer Lawrence parádés teljesítményéhez, amelyet a Beatles Live and Let Die című dala közben nyújt.
Az Amerikai botrány különös film. Tíz Oscar-jelölést kapott alkotást az ember nem így képzel, pláne nem azután, hogy látott a 2013-as filmtermésből annyi jobb filmet. De sajnos az ember véleménye még akkor sem változik meg, hogy valahogy átlendült az első háromnegyed óra eseménytelen, szinte csak a svindlerkedésről szóló részén, és beindul a film. Mert hiába a parádés szereposztás, Robert DeNiro meglepetésszerű felbukkanása, a jó zenék, a finoman adagolt humor és a drámaiság, mégis hiányolunk belőle valamit.
Mészáros Márton
Az Amerikai botrány című film posztere
Mészáros Márton blogja 
Vélemény, hozzászólás?