A kategória létrehozása óta mindössze hat produkciót jelöltek a legjobb idegen nyelvű film Oscar-díjára Belgiumból, az Alabama és Monroe (The Broken Circle Breakdown) című filmdráma viszont jelölt lett a 86. Oscar-gálán. Kritika a filmről.
Szeretem az európai filmeket, de olyan filmet, amely a Benelux államokban készült, ritkán látok. Az Oscar-verseny kapcsán azonban egy belga melodráma felcsigázta az érdeklődésemet, Felix Van Groeningen negyedik filmje, az Alabama és Monroe ígéretes alkotásnak tűnt, amely kritikusai szerint őszintén és érdekesen beszél a szerelemről. A film alapja egy azonos című színpadi darab, amely Johan Heldenbergh és Mieke Dobbels közös munkája. Főhőseink, Elise és Didier átlagos belga emberek. A tetoválásőrült hölgynek tetováló szalonja van, Didier pedig bohém zenészlélek, a countryzene válfaját képező bluegrass képviselője, hosszú ideje bendzsózik egy zenekarban. A pár találkozása szerelem első látásra, de a kezdeti fellángolás után mentalitásbeli különbségeik felszínre törésével és egyszem gyermekük halálos betegségével egyre jobban elmélyül közöttük a szakadék.
A film témája kétségkívül nagyon gazdag alapanyag, ami magában hordozza annak a veszélyét is, hogy a rendező mellé nyúl. Azt még jóindulattal sem mondhatjuk, hogy nem remegett meg Groeningen keze a munka során, de összességében nézve a filmben különösebben zavaró tényező nincs. Nem feltétlenül látom át a szaggatott történetmesélés rendezői koncepciójának indokoltságát, ez esetben kissé zavarónak hat, de még mindig jobb, mintha elejétől végéig – szokványosan – mesélne el egy olyan romantikus történetet, mint amilyen a Szerelmünk lapjai. A film sikerét nagyban garantálja a címszereplő pár: nem lehet különbsége tenni Johan Heldenbergh alakítása között Didier, a bozontos és sajátos életfelfogással rendelkező hippi szerepében, és partnernője, a csodálatos hangú, tetovált Eliseként megjelenő Veerle Baetens között. Míg Elise nőként a rációt és az érzelmeket képviseli, addig Didier a maga külön világában él, bántó módón reagál párja terhességére, és habár szereti megszületett lányát, nem kifejezetten olyan apa, amilyent egy anya elképzel maga mellé. Lányuk, Nell Cattrysse szintén rendben van, és barátaik is tökéletesen illeszkednek a történet sajátos, rokonszenves hangneméhez.
A két órás alkotás során felcsendülő dalok szerepe is rendkívül fontos, mindegyik szerzemény narratív funkcióval rendelkezik. A dalok tökéletes eszközei az érzelmek megjelenítésének, a híres amerikai folkdal, a The Wayfaring Stranger Baetens erős átéléssel előadott feldolgozásában tökéletesen ötvözi a halál utáni fájdalmat, a gyászt és a keserűséget. Az Alabama és Monroe összes zenéje hatásos, mégsem a hatásvadász módon, így egy érzelmes drámát töltenek fel még több emócióval, bensőséggel. Némelyik jelenet, amelyben a színpadon állnak főhőseink, akár egy Johnny Cash és June Carter szerelmét elmesélő filmben is beillene, ugyanis a countryikon és énekesnő felesége is hasonlóan viharos kapcsolaton ment keresztül annak idején. A film egyébként több szálon is kötődik a Cash-családhoz, az Amerika-rajongó férfi például Maybelle nevet adja lányuknak Maybelle Carter tiszteletére, és a dalok közül többet Johnny Cash is énekelt. A címben szereplő nevek is beszédesek, de ezen a ponton megállunk, és nem mesélünk többet erről a szálról.
Az Alabama és Monroe megítélése vitán felüli. Az, hogy jó film, nem kérdés. De, hogy valóban annyira ütős, mint amilyennek kikiáltották, azzal már harcba szállnék, ugyanis szerintem némelyik megoldás inkább hatásvadásszá teszi az alkotást. Viszont ez a szokatlan film a maga naturalizmusával még így is meg tudja szólítani a nézőt, és elgondolkozásra kényszeríti. A szerelem és annak fokozatos elmúlása, a gyermekvállalás és nevelés, a gyermeket érintő halálos betegség, a gyász, az eutanázia és a vallás kérdése is megjelenik a filmben, ezáltal kevés időt szánva arra, hogy a néző érdeklődése akár egy percig is lankadjon. Az érzelmek pedig igencsak széles skálán fognak ugrálni, bár alapvetően a depresszív érték környékén maradva.
Mészáros Márton
Jelenet az Alabama és Monroe (The Broken Circle Breakdown) című belga filmdrámából
Mészáros Márton blogja 
Vélemény, hozzászólás?