Julianne Moore korunk meghatározó színésznője, akinek kétségkívül erénye a tudatos szerepválasztás is. Legutóbbi filmjét azonban nem csak miatta szeretjük, hanem egy aranyos hét év körüli kislány miatt is. Kritika a Maisie tudja (What Maisie Knew) című filmről.
A Maisie tudja Henry James amerikai-angol író, az irodalmi kritika úttörőjének regénye, amelyet 1897-ben jelentetett meg. Főhőse, Maisie egy érzékeny kislány, aki igazán kiskorától elszenvedője felelőtlen szülei meggondolatlan viselkedésének. Apja műkereskedő, édesanyja ötvenes évei elején járó rocksztár, aki nem szeretne megöregedni soha. Hogy mi hozta őket össze, nehéz megállapítani, azonban annyi biztos, hogy Beale és Susanna is zűrös felnőttek, és mindkettejüknek a munkája és saját maga fontosabb mindennél. Aranyos kislányuknál mindenképpen. A Kramer kontra Kramer-féle történet könnyen vakvágányra mehet azzal, hogy a film valós érdemeinek eltörpülése mellett az alkotásban megjelenő probléma, és az általa generált téma kerül a figyelem középpontjába, azonban a Maisie tudja esetében szó nincs erről.
A filmet egy rendezőpáros, Scott McGehee és David Siegel jegyzi rendezőként, amely mindenesetre nem szokványos. Kollaborációjukról nem sokat tudok, de a filmen egyáltalán nem érződik, hogy két eltérő személyiség alkotta – bár valamiért úgy érzem, annyira nem különbözhetnek. És ha már a személyiségeknél vagyunk, a film húzóereje kétségkívül Maisie, akit Onata April alakít, aki ezt megelőzően csak egy nagyjátékfilmben szerepelt. Karaktere nem szokványos gyerek, és talán csak a szó hagyományos értelmében gyermek, minden másban – leginkább érzelmileg és intellektuálisan – egy kiforrott felnőtt belső vonásait viseli magán. A kislány az őt körülvevő emberek között csupán játékszer, szülei egyszer azért harcolnak, hogy melyiküknél legyen a gyermek, a másik alkalommal pedig már amiatt kell a fejüket törni, hogy kinél helyezzék el a kislányt, míg az anya turnézik, vagy addig ameddig az apa egy másik országba utazik. Szülei szinte semmit nem tesznek a kislányért. Ezt a két önző lényt Julianne Moore és Steve Coogan alakításában megelevenedni, látni kell. Tökéletes jellemrajzok. És szinte totálisan negatív szereplők, akik iránt kevés rokonszenvet érez a néző.
A két New York-i szülő a válás után újabb szerelembe bonyolódik: a kemény, ám komplexusokkal küzdő rockénekesnő érdekből elveteti magát egy fiatal pincérrel (Alexander Skarsgård), akiről kiderül, hogy rendkívül jó nevelőapa, míg az állandóan elfoglalt, mások iránt leginkább érdektelen apa a család egykori dadusát, Margot (Joanna Vanderham) vezeti oltár elé. A történet ezen a ponton nem várt fordulatot vesz, a nevelőszülők szeretnek egymásba, kisiskolásunk pedig patthelyzetbe kerül. Nem akar választani az őt szerető(/nem szerető) felnőttek közül, de mégis muszáj valamit tennie. Onata April annyira természetes Maisie szerepében, amennyire egy gyermekszínész képtelen, meggyőződésem szerint egy átlagos kisgyermek gyakran sokkal átütőbb és hitelesebb, mint egy színészpalánta, aki játszik. A film a kislány szemszögéből meséli el a cselekményt, de valamiért mégis úgy érezzük, hogy az alkotók nem mentek elég mélyre, csak a felszínen kapirgáltak Maisie gondolatvilágát és érzelmeit illetően, de April játéka ezt ellensúlyozza. Egyébként dicshimnuszom senkit se tévesszen meg, koránt sem állítom, hogy tökéletes filmről beszélünk, inkább úgy fogalmaznék, kis költségvetésű film létére igazán tisztességes munka.
A Maisie tudja szívbemarkoló film, de valahogy megvan benne az a pozitívum, hogy nem olyan fájdalmat okoz, amely egy adott pillanatban idéz elő szenvedést, hanem az egész játékidő alatt átérezzük a kislány helyzetét, és a kép elsötétülése után is velünk marad egy kis szeglete a drámának. Rendkívül valós kép napjaink egyik legnagyobb társadalmi problémájáról, a gyermekek sérüléséről, amelyet gyakran saját szüleik okoznak.
Mészáros Márton
A Maisie tudja (What Maisie Knew) című film plakátja
Mészáros Márton blogja 
Vélemény, hozzászólás?