Virginia Woolf angol írónő a 20. századi modern irodalom egyik vezető alakja volt. Ötvenkilenc évig tartó, rövid élete eseménydús volt, különcsége, vélt vagy valós biszexuális hajlamai önmagában érdekes témák, amelyekről számos kutatója könyvet is írt. A brit Alexandra Harris azonban az írónő teljes életét állítja a figyelem középpontjában, az írónő nevét viselő Virginia Woolf című kötet azonban mégis hiányérzetet generál bennünk.
Alexandra Harris könyve nem regény, mégcsak nem is művészéletrajz, inkább monográfia, amely száraz tényeken alapszik, s azokon keresztül mutatja be egy eltökélt fiatal nő életét, akiben egyre inkább forr a bizonyítási vágy az évek múlásával. A fülszöveg szerint ez a könyv arra keresi a választ, hogyan lett egy eltökélt fiatal nőből minden idők legnagyobb írónője, mert Woolf – egyre inkább tehetsége birtokába kerülve – a legsikeresebb női írók egyikévé vált. A szöveg lineárisan követi Woolf életét: 1882-ben, abban a merev viktoriánus korban kezdődik, amelybe beleszületett Virginia Stephen, az Indiában született híres szépség, Julia és a polihisztor (irodalmár, kritikus, filozófus, hegymászó) Sir Leslie Stephen leánya, aki számos testvérrel nevelkedett.
Ez az elegánsan megírt, tömör emlék Woolf életéről foglalkozik azzal a ténnyel is, hogy az írónőt féltestvérei molesztálták, de éppúgy szóba kerül fiatalkorától jelenlévő depressziója és labilis lelki világa is, mint például a nőkkel való kapcsolata. Férje, a zsidó származású Leonard Woolf is nagy szerepet játszik a könyvben, de a könyv „szárazságát” mutatja, hogy magánéletüket igazán mélyen nem eleveníti fel a könyv – amelyet részben az erre vonatkozó bizonyítékok hiánya okoz –, és azt sem írja meg, hogy Woolf hány éves volt, amikor öngyilkos lett, de férje későbbi éveiről sem szól, pedig Mr. Woolf huszonnyolc évvel élte túl kedvesét. Véleményem szerint ezek mind azt erősítik, hogy ez a könyv tudományos munkaként született olyan személyeknek, akik nem kifejezetten egy életrajzra várnak, amelyet Harris előtt már oly sokan megírtak a szerzőről. E mellett elsősorban olyanoknak tudom ajánlani a művet, akik Virginia Woolf művei és élete felé kacsintgatnak, ugyanis művei, azoknak szereplői és gondolatvilága is megelevenednek a könyvben – de ha valakit jobban érdekel a szerzőnő élete, olvassa el Hermione Lee könyvét.
Maga a szövegtest meglehetősen rövid, ám annál velősebb. A szép tipográfiai megvalósítással létrejött, keményfedeles kötetet naplóbejegyzések, levelek, idézetek és számtalan kép teszi színesebbé. Összességében könnyű és kellemes élmény a Virginia Woolf című könyv, és érdekes témákat vet fel, ilyen például az is, hogy talán, ha a szerzőnő nem veszti el olyan korán a szüleit, nem lett volna olyan nagy író, mint amivé vált.
Mészáros Márton
Alexandra Harris Virginia Woolf című könyve
Mészáros Márton blogja 
Vélemény, hozzászólás?