Jonas Jonasson A százéves ember, aki kimászott az ablakon és eltűnt című könyvével véletlenül találkoztam egy könyvesboltban két évvel ezelőtt, alig néhány héttel a magyar kiadás megjelenése előtt. Másnap már végigolvastam az öregember kalandos életének egész történetét. Akkor még nem sejtettem, hogy a könyv nem csak számomra, hanem szinte a fél világ számára hatalmas élmény lesz, ugyanis csak Magyarországon már a kilencedik, változatlan utánnyomás kapható, világszerte pedig 6 millió olvasó vette kezébe. Most végre megtekintetjük az ebből készült filmet is. Kritika.
Jelenet A százéves ember aki kimászott az ablakon és eltűnt filmből
Allan Karlsson századik születésnapját készülnek ünnepelni egy békés svédországi idősek otthonában, amikor a (mint később kiderül) minduntalan mozgásban lévő öregúr elhatározza, hogy megszökik: kilép szobája ablakán és eltűnik. A jelennel párhuzamosan megismerhetjük a szökés előzményeit és Allan múltját is: azt, hogy ki is volt ez a nyughatatlan fickó, aki az elmúlt száz évben többnél több kalamajkát okozott. Világszerte! Mert ugyebár ő volt az, aki harcolt a spanyol polgárháborúban, és abszurd módon megmentette Franco tábornokot, de szintén ő volt az, aki a jó öreg Sztálin elvtárssal táncolt, és aki segített a Manhattan-terv megvalósulásában is. Lehet dobálózni a filmcímekkel, amelyek eszébe jutnak a nézőnek a film megtekintése során: Forest Gump, Picasso kalandjai, de akár Guy Richie nevét is előkaphatjuk, a szerzői vonalból pedig Rejtő Jenő és Kurt Vonnegut is eszembe jut. Kétségkívül érződik a filmen az említett filmek és alkotók tudatos, vagy kevésbé tudvalevő hatása. A százéves ember, aki kimászott az ablakon és eltűnt című film legnagyobb előnye, hogy svéd, pontosabban skandináv, aminek és természetesen a szerzőnek köszönhetően abszurditás terén nem hagy kivetnivalót maga után. Ennek ellenére a páratlan könyvet meggyalázták, és egy teljesen rossz adaptációt tettek elénk, amelyből számtalan történelmi szálat egyszerűen kidobtak a szemétbe, és egy összevágott, Allan nevét kiáltó üvöltésbe vegyítették, éppúgy, mint a főhős kései szerelmének történetét is. Ezzel párhuzamosan a jelenkori bűnügyi szál hangsúlyos lett, de ez sem annyira vicces, mint könyvben olvasva, Robert Gustafsson, a svédek legnagyobb humoristája százévesre maszkírozva pedig képtelen elhitetni velünk, hogy aggastyán, azt pedig csak nehezen, hogy ő Allan Karlsson, a százéves ember, aki kimászott az ablakon és eltűnt.
Kétségkívül nem a világ legszínesebb karaktere Allan, de Felix Herngren elsőfilmes rendező filmjében szinte semmit nem tudunk meg róla, az őt alakító Gustafsson pedig a maradék életet is kiszívja belőle. Nem, mintha a többi karakter megfelelően lenne ábrázolva. De, ha a néző túlteszi magát az alkotás hiányosságain, élvezhető és önmagában, a regény ismerete nélkül is finom szórakozást ígérő filmet kap az alternatív történelemről és egy robbantás iránti szenvedéllyel bíró öregről.
Mészáros Márton
A százéves ember aki kimászott az ablakon és eltűnt film magyar nyelvű plakátja
Mészáros Márton blogja 
Vélemény, hozzászólás?