Talán a film folytatások legnagyobb hibája, hogy a precedens film túl magasra teszi a mércét, aminek következtében akármennyire kitesznek magukért az alkotók, képtelenek túltenni az előző filmen. Az Elrabolva (Taken) négy évvel ezelőtt robbantott a mozi kasszáknál, végre kaptunk egy olyan akciófilmet, amely nem csak az észnélküli lövöldözésekről szól, hanem elfogadható története van. Aztán, mint mindenről, erről is lehúztak még egy bőrt; nem zavarta az alkotókat, hogy egy olyan témához nyúltak, amit nem szerencsés folytatni. Már csak azért is, mert egyszerűen nem lehet.
Vagy talán valaki elhiszi, hogy eredeti fordulat, ha az első részben egy férfi lányát, a másodikban pedig már a feleségét rabolják el? Ugyanmár, úgyis mindenhol hülyének néznek, megszokhattuk már. Csak sajnos a gond ott kezdődik, hogy az első film annyira élénken él minden filmrajongó emlékében, hogy képtelen nem beülni megnézni a folytatást.
Az első rész valószínűleg azért ütött ekkorát, mert tele volt egyedi megoldásokkal, már maga az ötlet, hogy egy ötvenes éveiben járó, james bondnyi felszereléssel rendelkező átlagos családapa menti meg a lányát. Mindezt nem holmi begyöpösödött módon, saját maga kutat fel, és számol le fél tucat albánnal, akik abból élnek, hogy fiatal lányokat rabolnak el.
Az Elrabolva 2. meglovagolva az első rész sikerét ugyanazon a szálon indult el, mint az első rész, de a történet nagyon könnyen irracionális utakra tévedt. A gondok ott kezdődtek, amikor elrabolták Bryant és Lenore-t: öt-hat albán hapsi tétlenül nézte végig, hogy hősünk felhívja gyorsan a lányát és közli vele, hogy most éppen elrabolják. Nonszensz, akárcsak az, hogy a terrorveszélyben éllovas Isztambulban minden következmény nélkül lehet gránátokat dobálni, az albánoknak már annyira nem futja, hogy térd alá célozzanak, Bryan pedig annyira szuperkülönleges, hogy képes bármikor és bárhonnan felbukkanni a legjobb időpontban, hogy az életveszélytől megmentse lányát. Igazán keserves csalódás volt végignézni másfél órányi képtelenséget.
Persze, mindent összevetve az alapvető cél a szórakoztatás volt, és az akción volt a hangsúly, nem a történet hitelességén. A csinos Maggie Grace által életre keltett leányzó valamivel jobban teljesített, mint az édesanyját játszó holland színésznő (Famke Janssen), ezúttal végre neki is volt része akcióban. Azonban az emlékezetes pillanatokat Liam Neesonnak köszönhetjük, aki egy pillanatig sem esik ki szerepéből. Ez az ember alaposan rácáfol a kiöregedett színész fogalmára, hatvanévesen is képes teljes erőbedobással akciózni. Pedig, őt aztán nem akciófilmesként könyveltük el, sőt…
Hát, nem mondom, hogy nem pöpec kis film az Elrabolva 2…de az Isten szerelmére, nem ezt vártuk. Hanyagul kivitelezett, értékelhetetlen film, ami csak az előző részből táplálkozik. Miért hiszi mindenki, hogy ami egyszer szép volt, másodszorra is az lesz?
Mészáros Márton

Liam Neeson ír színész az Elrabolva 2. (Taken 2) című film egyik jelenetében