Erzsébet magyar királyné, osztrák császárné
élete
(1837-1898)
Erzsébet királyné, becenevén Sisi 1837. december 24-én, karácsony napján született Münchenben a bajor királyi, Wittelsbach család nyolc gyermeke közül a harmadikként.
Sisi és Ferenc József császár 1854-ben házasodott össze, majd a fiatal császárnőnek etikettet kellett tanulni, mert eredetileg nem a trónra szánták.
Erzsébet 16 évesen adott életet első gyerekének, aki két évesen, Budán el is hunyt. Második gyermeke, Gizella főhercegnő az ezerkilencszázharmincas évek elején halt meg, másik lányáról, Mária Valéria hercegnőről pedig hidat neveztek el. A császári pár fiú utódja, a trónörökös Rudolf koronaherceg 1889-ben öngyilkos lett.
Sisi kölcsönösen utálta anyósát, és az udvari élet sem kötötte le, így rengeteget utazott. Gyakran látogatott Madeirára és Korfura is, ahol kastélyt is építtetett magának. Számos társalkodónője volt az évek során, és elvárta azt is, hogy séta közben olvassanak fel neki. Andrássy Gyula gróffal való kapcsolatáról megosztanak a vélemények.
1867-ben Magyarország királynéjává koronázták Pesten, a Mátyás templomban.
1898. szeptember 9-én Sisi Genfben tartózkodott kísérőnőjével, Sztáray Irma grófnővel (1863-1941), ahol lányának, Valériának vásárolt ajándékokat, és a grófnővel jövőbeli terveiről és az elmúlásról is váltott pár szót, azonban aznap éjjel nem aludt jól.
Szeptember 10-én egy hangszerüzletbe tértek be, ahol a császárné megjegyzi, az egyik hangszer hangjában van: „valami végzetes”. Erzsébet megvásárolja a készüléket, szerinte a „császár és a gyerekek örülni fognak neki”. Az üzlet könyvét, magyarul írja alá: „Erzsébet királyné”.
Kora délután egy hajókirándulásra tartottak, amikor egy olasz anarchista, Luigi Lucheni (1873-1910) egy reszelővel leszúrta a császárnét, aki először csak megszédült, majd nem tudta, mire vélni a helyzetet, ugyanis azt gondolta, hogy a férfi azért lökte fel, mert az óráját akarta ellopni. A szoros fűzőt viselő sápadt Erzsébet végül felállt és a saját lábán ment fel a hajó fedélzetére, ahol rosszul lett, elvesztette eszméletét, majd nem sokkal később visszanyerte, azonban perceken belül újra lecsukódtak szemei, melyek már többet nem nyitott ki. Az örök nyughatatlan császárné végleg eltávozott, arcát könnyű pirosság önti el, ajkán utolsó árnyéka annak a mosolynak, amellyel férfiak és nők millióit nyerte meg magának. 61 éves volt.
Férje, Ferenc József császár szárnysegédjétől tudja meg a szörnyű hírt. A távirat szövege szerint a császárné súlyosan megsérült, életveszélyes állapotban van. A 68 éves uralkodó azt gondolja, hitvese öngyilkosságot követett el. Nem sokkal később a császár saját maga olvassa el a táviratot: „Őfelsége a császárné elhalálozott.” A megtört férfi egy karosszékbe omlik, fejét a kezébe temetik, és szeméből könny csordul ki, majd így szól:
– Nekem mindenből kijutott ebből az életben…
A másnap történt boncolás feltár egy háromszögletű sebhelyet, 11 cm-el a bal kulcscsont alatt és 4 cm-re a bal mellbimbó fölött. A bűnös fegyver 85 mm-re hatolt be a mellkasba, ahol eltört egy bordát, majd áthaladt a tüdőn és a bal szívkamrán. A szúrás nagy erejű volt, azonban a fegyver ütötte keskeny nyílás miatt a vérzés csak később indult meg. A vér cseppről cseppre a szívburokba szivárgott. Sisiben akkora energia lakozott, hogy képes volt megtenni azt a 120 lépést, mely a támadás helyszínétől a hajóra vezetett.
A „végre szabad” császárnét bebalzsamozzák, megfésülik haját, majd ráadják fekete ruháját („a szép ruha”). Karján maradt az órája, mely a kóma beálltának pillanatában, 13 óra 54 perckor állt meg.
A gyilkos egy 25 éves olasz, Luigi Lucheni (a férfi nem volt épp elméjű), aki büszke volt tettére és örült, mikor megtudta, hogy Erzsébet valóban meghalt. November 10-én életfogytiglani börtönbüntetése ítélték, majd több mint tíz évnyi raboskodás után, 1910-ben felakasztotta magát cellájában a nadrágszíjával.
Erzsébet császárné és királyné évekkel korábban egyik versében elítélte Svájcot, amiért anarchista fészekké vált:
„Svájc! Pompázó hegygerincek,
Órák, pontos armada!
Csak ne fenyegetne minket
Királygyilkos fajzata.”
Bécsben, a kapucinusok templomának császári kriptájában temették el fia, Rudolf koronaherceg mellé. Nyugalomra helyezésekor a szertartásmester háromszor kopogott a kripta ajtaján.
Bentről a gvardián hangja szólt ki:
– Ki van odakint? – kérdezte
– Erzsébet császárné és királyné kér bebocsátást – felelte a szertartásmester, ahogy évszázadok óta szokás felelni .
Erzsébet, Ausztria császárnéja, Magyarország királynéja, Csehország, Lombardia és Velence, Dalmácia, Horvátország, Szlavónia, Galícia, és Jeruzsálem királynéja, Ausztria főhercegnéje, Lotaringia hercegnéje, Erdély nagyfejedelemnéje, Morvaország őrgrófnéja, Habsburg és Tirol hercegesített grófnéja hitt a természetfeletti jelenségekben, gyakran vett részt szeánszokon és verseket is írt.
Sisi Magyarországon a mai napig az egyik legkedveltebb történelmi személy, életéről számos film, könyv, festmény és szobor készült, a császárné 16 évesen már szült, 38 évesen nagymama lett, és még életében unokája dédunokákkal ajándékozta meg .
Nevét viseli Budapest hetedik kerülete, az Erzsébetváros is.
Jean des Cars (sz. 1943) francia írónak volt szerencséje találkoznia Őfelsége Zita császárnéval (1892-1989), aki elmesélte neki, hogy Ferenc József császár Sisi halálát követően 18 évig élt még, majd 1916. november 21-én, 86 éves korában bekövetkezett haláláig ezt ismételgette:
– Senki nem tudja, hogy mennyire szerettem ezt az asszonyt…
Mészáros Márton blogja 