Minden elismerésem Rowan Atkinsoné, le a kalappal a munkássága előtt; nincs még egy ilyen komikus a Földön, mint ő. Mr. Bean karakterével valami olyat épített fel maga körül, amire más képtelen volt és azóta is képtelen. Van sok jó komikus színész, de egyik amerikai humorista sem éri fel a zseniális brit humort. Persze most nem azt mondom, hogy nincsenek jó poéngyárosok Amerikában, gondoljunk csak a legnagyobbra, Woody Allenre. Viszont az angoloknak ott van a tarsolyában egy Rowan Atkinson a maga Mr. Beanjével, egy Sacha Baron Cohen Borattal, és akkor a Monthy Pytonról, Benny Hillről, a Csengetett, Mylord?-ról, a Fekete Viperáról és a Waczak szállóról nem is beszéltünk.
Atkinson Mr. Bean szerepében frenetikus volt, látszott rajta, hogy szívvel-lélekkel csinálja, amit csinál. A brit színész briliáns volt a csetlő-botló, magában dünnyögő Beanként, de amikor már valami olyat vállal, amit egyszer már eljátszott és a folytatásra csak a pénzért bólint rá, akkor meglátszik, hogy ő sem a régi.
Mr. Bean valami hatalmas újdonságnak számított az 1980-as évek végén, amikor a villamosmérnöki diplomát szerzett Rowan kitalálta a karakterét, utána olyan sikeres lett, hogy nem csak televíziós sorozat és rajzfilm, hanem még két remek mozifilm is készült belőle. Aztán volt egy kisebb szünet, amikor a színész alig játszott filmekben; ekkor valaki feldobta Johnny English ötletét, aki a kémfilmek tökéletes paródiája (leginkább James Bondé). English és Bean között van különbség, de nem számottevő; English már képes értelmes hangokat kiadni magából, sőt beszélni is tud és öltönyben és pisztollyal a kezében próbálja megmenteni a világot.
A 2003-as film szórakoztató volt, de az idei folytatás, a Johnny English újratöltve (Johnny English Reborn) már a nyomába sem érhet. A film első képkockái Tibetben játszódnak, ahol Johnny éppen önkéntes száműzetését tölti egy kolostorban, miután elküldték a titkosügynökségtől, mert az ő hibájából végeztek a mozambiki elnökkel. Aztán egyszer csak visszahívják Londonba, őt bízzák meg, hogy fékezze meg a kínai kormányfő elleni merényletet. Mondhatom, nagy baj lenne a világgal, ha ilyen félhülye alakok őriznék az állam-, és kormányfőket.
Alapvetően nem lenne baj a Johnny English második részével, csak az alkotók éppenséggel elfelejtettek néhány dolgot. Először is a poénok legjava már ismert Atkinson korábbi munkáiból, de az eddig ismeretlenek sem olyan szórakoztatók, mint vártuk. Másodszor úgy kezelnek minket, nézőket, mintha gyerekek lennénk vagy legalábbis szellemileg visszamaradott személyek. Ezek a poénok közül nagyon sok jó, de van egy-két olyan humorforrás, amin egyáltalán nem lehet nevetni. Még ha nagyon akarnánk sem.
Amit pozitívumként ki lehetne emelni, az, hogy a Johnny English újratöltve minden erejével megpróbál elhatárolódni a manapság divatos amerikai vígjátékoktól, amelyekben visszatérő téma a homoszexualitás, a zsidókérdés, Adolf Hitler, a fingás, a kaki meg a pisi. És természetesen Rowan Atkinsoné minden dicsőség a filmben, már ha beszélhetünk ilyenről a Johnny Englishnél. Azért érdemes megnézni a filmjeit és az előadásait, mert ő olyan profi komikus, akinek meg sem kell szólalnia ahhoz, hogy katarzist váltson ki.
A Johnny English újratöltve (Johnny English Reborn) című brit vígjáték plakátja
Mészáros Márton blogja 