“Az a munkám, hogy kreatívnak kell lennem”
Mészáros Márton interjúja Petruska András magyar énekes-gitáros-dalszövegíróval
Petruska András magyar énekes-dalszövegíró a Szimpla Kertben tartott koncertje után Budapesten 2011. december 6-án (Fotó: Mészáros Márton)
Mészáros: Elárulnál néhány olyan bibliográfiai adatot, amelyről nem tudhatunk? Először is az érdekelne, hogy mikor születtél.
Petruska: 1986. március 19-én, másfél hónappal a csernobili atomkatasztrófa előtt születtem. A szüleim örültek, hogy tavaszi gyerek lettem és gondolták, hogy majd adhatnak nekem friss gyümölcsöket, zöldségeket hagy fejlődjek, aztán erre fel jött Csernobil.
Mészáros: Hogyan jutottál el a Megasztárig?
Petruska: Ez nem kis történet. Nem emlékszem, hogy valaha is elhatároztam volna, hogy zenész leszek. Mindig is érdekelt a zene: amióta beszélek, azóta énekelek is. Kiskoromban a tévében mutatott zenészekben a habitusuk fogott meg leginkább. Akkor valahogyan összekötöttem a zenekészítést az exhibicionizmussal, tehát sohasem úgy képzeltem el a dolgot, hogy én csak énekelek. Idővel megtaláltam a gitárhoz legjobban hasonlító dolgot, a teniszütőt, aztán miután gitárom lett, onnantól kezdve mindenkit megőrjítettem. Kilencévesen kerültem ahhoz az emberhez, akit a mai napig a mesteremnek tekintek. A zenélés nekem mindig is egy nagy álmom volt, bár a lehetőségeim nem voltak olyan nagyok, mivel nem művészcsaládból származok. Éppen ezért elmentem polgári szakot tanulni, egyetemre jártam és már elmúltam tizennyolc éves, amikor rájöttem, hogy itt már ketyeg az óra. Szerencsére elsőre felvettek a Kőbányai Zenei Stúdióba, és innentől tisztult ki a kép, hogy a szakmám valóban a zenészet. Már a gimnázium alatt is volt zenekarom és dalszerzőként is régóta tevékenykedek. Egyébként a zenélés az önmegvasításra való törekvés mellett bizonyos szempontból ugyanolyan iparos munka, mint bármi más. Karrierem kezdetén elmentem úgy is játszani, hogy nem látszódott az arcom és valaki oldalán gitároztam, ez jó tapasztalat és nem utolsósorban pénzkereseti lehetőség is. Az egyik ilyen oldalági projektben voltam azzal a Gencsi Attilával, akit elkísértem a Megasztárba tavaly. Én úgy terveztem, meghúzom magam a háttérben, de a zsűri engem választott. A kéttagú formációnkat a közös produkció alapján nem juttatták tovább, viszont engem igen. Ezt a média felfújta, de ezt nem is bántam, mert ezáltal még jobban megismert az egész ország. Beindítottam az én egyszemélyes projektemet és egyszer csak azt tapasztaltam, hogy gyarapodik azoknak a száma, akik ismernek és szeretik a zenémet. Nem nagyon hiszek a kereskedelmi média értékközvetítő szerepében, így engem sokkal inkább az udnerground, alulról építlező kultúra fog meg. Nem tagadom, a tévétől kaptam egy nagyon erős hátszelet, de azóta a magam útját járom, és nincs okom panaszra.
Mészáros: Hogyan fogadod ezt a hirtelen jött népszerűséget?
Petruska: Nem voltak igazán nagy pofára esések az én eddigi életemben, de ennek ellenére nem lettem olyan ember, aki el lenne szállva magától. Örömmel zsebelem be az elismeréseket, de adok a kritikusok véleményére is, legyenek azok a kritikusok a tanáraim vagy a közönség. Persze saját magammal elég kritikus vagyok és igyekszem mindent a lehető legjobban csinálni. Büszke vagyok arra, ami mögöttem van, de azt is figyelem, hogy mi van még előttem. Előadónak lenni egyébként nagy felelősség, mert nem tehetem meg a közönséggel, hogy megmutassam nekik, hogy valójában milyen kedvem is van.
Petruska András magyar énekes-dalszövegíró a Szimpla Kertben tartott koncertje után Budapesten 2011. december 6-án (Fotó: Mészáros Márton)
Mészáros: Érnek téged támadások?
Petruska: Nem nagyon, bár szkeptikus emberek vannak. Kaptam már olyan levelet, aki azt írta, hogy „neked jobban el kellene szállnod”. Arra lett volna kíváncsi az illető, amiben a feladó kétségbe vonta, hogy a valóságban is olyan vagyok, mint amilyennek mutatom magamat, azt hitte, hogy csak megjátszom az egészet és mindez csupán marketingfogás. Nyilván azt nem láthatja senki, hogy milyen vagyok otthon, ha mondjuk éppen rossz kedvem van, de ez nem jelenti azt, hogy egészen más ember lennék a hétköznapokban.
Mészáros: Mit szeretsz a legjobban a zenélésben?
Petruska: Azt, hogy tulajdonképpen az a munkám, hogy kreatív legyek. Minden, amit csinálok, a szenvedélyről szól és a játékról, a játékosságról. Ébren tartani a gyermeki képzelőerőt, és ezt tudatossággal, befele figyeléssel társítani – anélkül nem is tudnék fejlődni. Ha nekem nem lenne üzenetem, akkor nem zenélnék. Számomra nem elég az, hogy valami szép. Ha valami szép annak legyen értelme is.
Mészáros: Kik azok az előadóművészek, akik hatással voltak rád?
Petruska: Alapvetően pop zenész vagyok, a pop alatt pedig minden olyan zenei irányzatot értünk, ami nem klasszikus. A jó zene a laikus hallgatót is szórakoztatja, hiszen ő a legbölcsebb zenehallgató, de lévén, hogy zenész vagyok, az apró zenei trükkök is szórakoztatnak, amitől érdekesebb lesz az adott zene. A zeneiparban két olyan előadót ismerek, akiminden korosztályt, laikust és szakmabelit igazán képesek szórakoztatni: Paul Simon és Sting. De Tom Waits és maga az ős popzene, a The Beatles is nagy hatással van rám. A Beatles munkásságában a legnagyobb tanulság, hogy a saját korukra reflektáltak – őket a koruk formálta, azt a kort pedig ők formálták. Szerintem anélkül nem is érdemes popzenét csinálni, hogy nem jelenik meg a művedben a saját korodra valamilyen reflektálás.
Mészáros: Nemrég jelent meg egy kislemezed. Mit kell róla tudni?
Petruska: Hat számot tartalmaz ez a lemez, A Little More Stock Taking a címe és idén októberben jött ki. Ez a második EP-ém, az első tavaly jelent meg Loveocalypse címen. Akkor gyorsan szerettünk volna csinálni egy bemutatkozó anyagot, amelynek segítségével a közönség is hazavihet ilyen formában. Az akkori anyagra csak négy szám került fel, az a négy dal, amely a legjobban tetszett a közönségnek. A mostani lemezen viszont már hat szám van, ezek közül mind az én sajátom leszámítva egyet, amelyiknek a megírásában Barna Emília segédkezett. Egyébként már dolgozok a majdani bemutatkozó nagylemezemen, amelyről egyelőre még semmit sem árulhatok el, nem mintha tudnám, hogy mikor fog megjelenni. Nagyon örültem annak, hogy az idén közzétett dalok közül kettőhöz készült videoklip. Egy fiatal forgatócsoport keresett meg azzal, hogy szívesen készítenének a dalokhoz klippet, én pedig úgy voltam vele, hogy ez nagyon jó lenne. Örülök neki, hogy elkészült ez a két videó és nagy nézettségnek örvend a YouTube-on is. A feltörekvőségben az a jó, hogy más művészeti ágakból is megtaláljuk egymást és tudunk segíteni a másiknak.
Mészáros: Mi a kedvenc dalod most? Nem a sajátjaidra gondolok, inkább arra, hogy mit hallgatsz most.
Petruska: Jelenleg a brit zenei szaklapok Top 50-jét hallgatom az idei évben megjelent lemezekből. Azonban ha nagyon kedvenc dalról van szó, akkor Paul Simon I Do It For Your Love című számát tartom annak. Ez nem egy híres dal, de nagyon kellemes. Számomra ez egy hihetetlenül kopott és kifejező dal a szerelemről és az érzelmek elmúlásáról.
Mészáros: Milyen gyakran lépsz fel közönség előtt?
Petruska: Havi 8-10 fellépést vállalok egy hónapban, de ez a szám természetesen változó.
Mészáros: Mi ez a stílusváltás egyébként?
Petruska: Mihez képest? Ezt már sokan kérdezték. Nos, elegem lett a hosszú hajból és levágattam. Folyamatosan változtatom a kinézetemet, jelenleg éppen bajuszom van, de csak viccből. Ezt nem hordják a fiatalok, negyven alatt egyáltalán nem látsz bajszos embert. Nem veszem magamat komolyan.
Mészáros: Szigorúan idézőjelbe téve mit hoz neked a Jézuska idén karácsonyra?
Petruska: Remélem pihenést. Úgy dolgoztam át két évet, hogy alig 1-2 hónap pihenés volt benne összesen, és az is elszórva. Én persze mindig pörgök, és imádom ezt a létet, de 2 év kellett ahhoz, hogy érezzem, el kell engedni egy kicsit az egészet, és csöndet teremteni magam körül. A folytatás pedig azon múlik, mit hallok ki abból a csöndből.
Petruska András magyar énekes-dalszövegíró és Mészáros Márton a Szimpla Kertben Budapesten 2011. december 6-án
Mészáros Márton blogja 